Aranyszabály ennél a légynél: a kevesebb a több, mert egyébként is nagyon anyagpazarló, hát még ha dúsan kötjük! A horog lehetőleg nehezebb, vastaghúsú legyen. Az alapanyagok az alábbi képen láthatók.
Először a kopoltyút kötjük be, majd jön maga a test: felül olív, alul fehér. A horogszárral párhozamosan felkötök egy kis csomag műszálat….
….majd az előre álló köteget hátrahajtom, lekötöm.
Újra és újra ismétlem a metódus öt-hat alkalommal. A hasánál kevesebb anyagot használok, mint a hátánál. Így a légy szerintem kiegyensúlyozottabb lesz, és nem forog a vízben. Az első meneteknél az anyagot teljes hosszban használom, a közepe és a vége felé redukálom a hosszúságot.
Jó tanács: sűrűbb fésűvel, két-három bekötés után fésüljük ki! A félkész legyet újrafésülöm, ollóval lándzsahegy formájúra vágom. Óvatosan, mert itt már el lehet rontani! Amikor az oldalai szép egyformák, újrafésülöm. Ha oldalt már nincs kilógó anyag, akkor a fésülést elkezdem a hasa, majd a háta felől is.
Ebben a fázisban is igyekszem kialakítani a kívánt lándzsahegy formát.
Akkor jó a vágás, ha a szem felragasztása után egy hozzávetőleges háromszög formát látunk. A szemet nem szoktam közvetlenül a horogszemhez ragasztani, inkább kicsit hátrébb rögzítem, úgy hogy a szemet a ragasztó a horogszárhoz kösse és ne csak a műszőrhöz. Így egyrészről kevésbé potyog le, másrészt a legyünk alakja és jobb lesz.
A horgászatnál inkább intermediate, vagy süllyedő zsinórt ajánlok. Dobás után a legyet kicsit be kell húzni a víz alá. Azt kívánom Mindenkinek, hogy kisebb halat, mint Muki fogott, ne akasszatok vele! Boldog, Békés Karácsonyt mindenkinek!
NiNi