Csütörtök hajnalban Flájlárdzs Tommal és már nem is annyira Újonc Robival a lovak közé csaptunk, hogy szemügyre vegyük a szlovén Soča folyó híres márványpisztráng állományát.

A puttony

Az elmúlt hetek késő téli időjárása után kellemes tavaszba érkeztünk Tolminba, ahol az itthoniakhoz képest már remek körülmények fogadtak.  A nap olykor-olykor kisütött, de kaptunk egy kis esőt is, a szél pedig csak néha, rövidebb időre hagyott alább. Megérkezésünk napján a légnyomás emelkedő tendenciát mutatott,  másnap kapott egy ordenáré nagy pofont, harmadnapra pedig szépen visszaállt. A revír április elsejével nyitott, és ezt a hónapot tartják a legjobbnak a márványpisztráng foghatóságának szempontjából.

Kellemes tavaszi idő, megfelelő vízállás

Tempósan elfoglaltuk a szállást, beöltöztünk, megdícsértük szállásadónk, Holle anyó körtéből főzött fertőtlenítőjét, néhány perccel később pedig már a tolmini horgászegyesület irodáját boldogítottuk. Honlapjukon (https://www.flyfishing.si) már szerepelt az idei évad első méteres márványa, sőt, első kézből volt szerencsénk hallani az előző nap fantasztikus történetét, ami egy órán belül elfogott két 95 centis óriásról szólt. Mindkét halat ugyanaz a horgász fogta, a történet teljesen valószínűtlen, de remekül mutatja, hogy a galócafélék horgászatában bármi megtörténhet.

Sodrásban

Fél egy környékén szálltunk vízbe. Kálváriám a bakanccsal ekkor kezdődött, kiderült hogy mindkét talp elkezdett leválni, de ekkor még nem tűnt oly veszélyesnek a dolog. Tom kétkezessel parádézott, Robi kilences bottal szűrte a vizet, én a hatos Torpedót szerettem volna felavatni, kisebb wooly bugger-ekkel. A víz gyönyörű tiszta volt, nem túl magas, de borzasztó erővel tolt. A pályák mindegyike változatos volt, a víz színe is ennek megfelelően változott, a teljesen átlátszóból a Sočára oly jellemző sötétkék színűre. Halakat a pool-ok alján lehetett látni, de rövidebb periódusokban, rajzás idején lehetett kisebb felszíni aktivitást is tapasztalni. Fél órával később sikerült a bot avatás, legnagyobb meglepetésemre egy jólfejlett kb. 45-ös pér nézte be a 12-es zöld testű, aranyfejes nimfát. Gyors fotózás, majd csatlakoztam a többiekhez, és indultunk az Idrijca alsó szakaszára. Aznap délután átlátszó, lassú vízben horgásztunk, de az itt talált halak komolyan be voltak oltva legyeink ellen.

Átlátszó, lassú víz

A túra első két napján inkább a nagyhalas felszerelésekkel horgásztunk. Eddigi tapasztalataim alapján maximum harmincas előkét használtam, de a nagyméretű zsákmány reményében negyvenest kötöttünk. Valószínűleg nem kellett volna, legalábbis azóta sem tudok szabadulni attól a hiedelmemtől, hogy részben ezért sem volt egy komoly kapásunk sem. Bakancsom a második nap reggelére kezdett komolyan megreccsenni. Különböző fortélyokkal próbáltam a lábamon maradásra bírni, először ujjvédővel, majd előkével tekertem körbe az önállósulni készülő talpakat. Egyik megoldás sem bizonyult tartósnak, volt hogy száz-kétszáz méterenként kellett újabb és újabb trükkökkel próbálkoznom. Végül a kavicsvető (stoneguard) használatával tettem úgy ahogy használhatóvá bakancsom egyre szánalmasabb torzóját. A helyi horgászbolt először természetesen zárva volt, majd a mérethiányos választék tette bizonyossá, hogy ebben a gázlóban fogom végighorgászni mindhárom napot.

Bakancsom a második nap reggelére kezdett komolyan megreccsenni

A bakancs orra egy-egy párszáz méteres vízben megtett szakasz után felkunkorodott, már a talp is megkezdte az önállósulást, így az egyre újabb átkötések egyre hosszabb időt vettek igénybe. Néha olyan érzésem volt, mintha rólam mintázták volna gyermekkorom népszerű csehszlovák mesefiguráinak egyikét-másikát.

Az igazinak tűnő hely

A második nap késő délutánjára megtaláltuk az igazinak tűnő helyet, tekintélyes méretű halak bukkantak elő az óriási sziklák árnyékából. Tomnak sikerült egy negyvenes pisztrángot fognia, de ezt leszámítva nem történt semmi. Egészen későn, fél kilenc körül fejeztük be a horgászatot, majd a tolmini pizzériában beszéltük meg az utolsó nap stratégiáját. Erősen finomítottunk, előkerültek az ötös-hatos botok, és a huszas körüli előkék. A nagyméretű márványra szánt sztrímerek a dobozban maradtak, jöttek a wooly Bélák, és egészen remek hangulatunk lett nap végére.

Erősen finomítottunk, előkerültek az ötös-hatos botok

Remekül szórakoztunk, Robi szépen fogott, Tomnak pedig volt egy-két igazán sikeres akasztása, de egy hetven körüli szivárványos csúnyán megtépte a 18-as előkét. A megfogott halak átlagmérete 40-50 centi volt, jó erőben, méteres ugrásokkal próbáltak szabadulni. Bakancsom addigra teljesen szétmállott, időnként estem-keltem, szerencsém volt hogy a neoprén gázló talpa nem sérült meg.

Remekül szórakoztunk

A Soča fantasztikus, ezerarcú folyó. Káprázatos színével, változatos mélységű pool-jaival, visszaforgóival, gyönyörű halaival, hófehér szikláival számomra Európa egyik legszebb helye. Változatos, remek horgászatunk volt az élet és a horgászat örökös tanulságával: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

A Soča fantasztikus, ezerarcú folyó