Írások

A Sajó tuti

A XIII. Sajó-Kupa sok tekintetben elég zavaros volt… egy kicsit a beszámoló is így készült el.
A tavalyi rekord alacsony részvétel miatt az ÉMHE az előző évek laza nevezési gyakorlatával szemben, az ehhez nem szokott “hippi” legyesek számára igen kemény szabályokat hozott (előre fixált jelentkezés), ami végső soron nem ördögtől való dolog, de erősen megszórta a mezőnyt. Végül 22-en indultak a versenyen. A pálya a szokott szakaszokból állt: alul három szektor Miskolcon (A1-A3), kettő Alsózsolcán (A4-A5), és felül öt szakasz Szirmabesenyőn (B1-5). Elméletileg a három szakasz jellegében nem tér el egymástól, most valahogy mégis elég komoly különbségek voltak. Az alsó pályákon az átláthatóság az alacsony vízállás ellenére (vagy annak köszönhetően) kicsi volt, míg Szirmán sokkal szebb arcát mutatta a Sajó. -1 cm-es Felsőzsolcai víznél azt várta volna az ember, hogy legalább 30-40 cm-t bele lehessen látni, de ez csak Szirmán volt így, alul szerintem a 10-et sem érte el.

Sajó

Sajó

A fogásokban érdekes módon ez alig látszott: alul délelőtt 173 cm hal esett, felül 297, délután viszont lenn fogtak 258 cm halat, míg fenn 139-et. Ez összesen 867 cm. Ami alapvetően nem sok, de nem is kiábrándítóan kevés. A legendásnak tartott 2013-as versenyen 2080 cm esett 39 indulóra. A részletes eredmények itt láthatóak. A végeredményt a szektoros értékelés csak kicsit kavarta volna meg, mert “Donkó” Mada Attila lépett volna fel a 3. helyre, míg Prókay “PIstván” István lett volna 4.
Ez után következne a TUTI! Sajnos azonban Maulis Ivánt és Orosz Miklóst nem sikerült interjúra bírni, így az első Lee és negyedik helyezettként (kiegészítve némi bogaras tapasztalással) én írnám le, hogy mit is tapasztaltunk. Ha a fiúk mégis kötélnek állnak, akkor természetesen beillesztjük az Ő leírásukat is.

Tölgyes “Lee” Levente
Délelőtt Szirmabesenyő B4 szektor. Hárman voltunk a szektorban. Egymás között kisorsoltuk a szektoron belüli helyünket és megbeszéltük, hogy nem zavarjuk egymást.
Az én pályám egy igen mély rész volt a szektor alján, a sodorvonalban már kettes körüli víz volt. Ahonnan még nem volt életveszélyes a horgászat (gázló alatt 3 cm-rel a víz pipiskedve) onnan nagyon messze volt a túlpart és relatíve közel az innenső part, ami a hátralendítésnél volt zavaró. Amikor mégis át tudtam dobni a szélére, akkor onnan jöttek ki a halak. Egy 8?6-os 5-ös Redington Classic Trout bottal pecáztam. Több legyet is kipróbáltam, de a halak javát egy 8-as horogra kötött csomózott lábú poliléggyel fogtam. A halak 21-26 cm között voltak és volt pár méreten aluli is.
A második órában, amikor már harmadjára gyalogoltam végig a szakaszomat, cseréltem MIvannal, aki a szektor felső részén pecázott egy jellegtelen kisvizű szakaszon.
Jellemzően a jobb partot dobáltuk, de volt egy csendesebb, bíró által keveset zavart rész a bal parton, ahonnan ki tudtam csalni egy 30 cm-es domit, yellow montana léggyel.
Délután a miskolci híd alatt voltam (A2). 6-os 9 lábas botra váltottam, mert délelőtt nehezen tudtam már dobni a súlyozott legyeket. Mielőtt beléptem volna a vízbe, láttam, hogy a kövezés szélén ott áll jó pár domolykó. Első dobásra meg is akasztottam egy 23 cm-est, és ebből a csapatból még ki tudtam szedni egy ugyanekkorát, meg pár kisebbet. Utána nehezen találtam a halakat és végül ismét a bal parton egy csendes vízben fogtam még egy hasonló méretűt. A halakat yello montanával fogtam.
Nehéz peca volt, mondhatni nyögvenyelős. A halak nyugalmát nagyon zavarta a sok horgász jelenléte és a délelőtti és délutáni pecák közötti idő kellett nekik a megnyugodásra. Miután ismét belerongyolt a banda a vízbe, eltűntek.

Lesben

Lesben

Csorbai CSB Balázs
A sorsolás jól indult: a sokat horgászott versenypálya legjobbnak vélt szakaszát húztam (A5-B1)., bár némileg rontott az örömön, hogy Prókay Istvánnal (barátommal és csapattársammal) sikerült egy szektorba húzni. A helyszínre érve kész tervekkel indultam neki a pályának. A legyek tekintetében a 10-es fekete poli, 16-os nedves hangya, 12-es Vyca nimfa, 16 rézfejes antron nimfa vonalban hittem (az elmúlt tíz Sajó kupán ez a négy légy adta számomra a halak 99%-át). Helyszínnek pedig két szakasz jöhetett szóba: a pálya teteje, ahol még, illetve a pálya alja, ahol már folyik a víz. Összejöttünk a kezdés előtt mind a hárman (Bajzát Zoltán volt a harmadik szektorlakó), és Zoli nagyon rendesen ránk bízta, hogy menjünk amerre akarunk, ő majd elhorgászgat valahol. A “Bogaras versenyláz” gyorsan akceptáltatta velünk a felajánlást és Prof a pálya tetejére, én a pálya aljára slattyogtam. Körülbelül az 5. dobással fogtam egy 18 cm-es domit (20 cm volt a méret). Az erős kezdést sajnos nem sikerült lendületesen folytatni, mert elkövetkező három órában megállás nélküli horgászattal sikerült még két 17-es és néhány ujjnyi domit fogni. Egyetlen olyan halat láttam, ami valószínűleg mérhető volt. Prof két 22 cm-es domit fogott (egyet valami nedvessel, a másikat polival).
Az ebéd persze hozta a szokott információvadászatot: az ember próbálta a sok vicces dezinformáció közül kiszűrni a tutit. Szilfai Csabi kis nimfával fogott három mérhetőt (jellemző, hogy a három összesen volt 61 cm), itt-ott polival fogott halakról szólt a mese… de úgy tűnt, hogy a halak egy-egy kupacba állnak össze, abból kell a lehető legóvatosabban minél többet kivenni.
Délután a szirmai híd alatt gyönyörű szektort kaptunk. Itt délelőtt Orosz Miklós fogott 3 db értékelhető halat egy nagyobb, mély vizet ölelő bokorról. Prof kapta azt a standot. Én a kedvenc zátonyemelkedésemen kezdtem, amiről annak ellenére, hogy csak 15-25 cm víz volt rajta, sikerült az elején villámgyorsan két mérhető és több ?majdnem? halat fogni kicsi, rézfejes, antron nimfával. Aztán a bíróval történt többszöri határegyeztetés után végigbogarásztam a pálya legalját, ahonnan polival sikerült kiimádkozni egy 28-as halat. Innentől kezdve viszont két órán keresztül egy pikkelyt nem sikerült érinteni. Zoli és Prof is egy-egy épp mérhető halat fogtak. Hiába próbáltam minden trükköt (a helyek hosszú pihentetésétől a legextrémebb legyekig) semmi nem hozott eredményt. Utólag még jobban látszott, hogy nagyon kellett volna a hal, mert Maulis Iván négy egyendomit fogott (89 cm összhosszban) egy láb nélküli 14-es Lee-bogár variánssal és ez már elég volt a dobogóhoz. Küszködős egy verseny volt, de hát az élet nem csak méznyalás … Na, de majd a Sanon, vagy jövőre ugyanitt.

Akik ismerik a tutit

Akik ismerik a tutit