A 13 év nagy idő, még egy házasságban is, nemhogy egy horgászverseny történetében. A San Kupa pedig idén pont ennyit idős volt. Anno Virág Zoltán, Józsa Péter és Erdélyi Balázs indította útjára a sorozatot, ami évről évre sok legyesnek ad felejthetetlen élményt az őszi szezonban. Az elmúlt évek lanyhább érdeklődése után idén 37 horgász és „csatolmányok” jöttek el Leskoban egy hosszú hétvégére.

Az időjárás-felelős kegyes volt hozzánk: hol ködös, hol napos idő volt, de a szél-eső-hó-fagy szerencsére elmaradt. A víz közel ideális, sőt szinte már túl kicsi volt. Én az első turnussal pénteken reggel érkeztem, és miután a helyi egyesület halőreinek köszönhetően a szálláson vártak a kitöltött napijegyek, egy kávé után vízre is szálltunk előbb a „Traktosnál”, majd a Hoczewka torkolat felett. Ninivel és Misivel a lassabb és gyorsabb részeket is végigvallatva délután kettő környékére eljutottunk odáig, hogy amennyire készültünk testileg-lelkileg, annyira nem lesz könnyű jó halat fogni (ami ebben az esetben egyértelműen 40+-os pért jelent). Bár sok halat akasztottunk, de ezek java sebes pisztráng és kulcstartó méretű pér volt. Hiába horgásztam idén relatíve sokat pérre, se a szlovák, se a szlovén tuti legyek nem működtek. Előkerültek hát doboz sarkából a 20-as natúr cdc  szárazak és a haszonszőrű nimfák és így már az első nap sikerült 40 cm körüli pért fogni.

Pitti nimfás pérje (fotó: Bartucz Ádám)

Pénteken este mások is megérkeztek, így a Gawrában már igen emelkedett hangulatban kötöttük a legyet, és próbáltunk nyakára hágni Edita, a csinos fogadósnő vodkakészletének. Másnap lényegében az egész C&R szakaszt belaktuk, szinte nem is volt rajtunk kívül senki. Mi (a korábban már említett legyes cimborákkal) a Vision ház melletti kiságban lengettünk, és itt már igen jót horgásztunk: sok is volt, szépek is akadtak. Így mikor délután megérkezett a vízre Piotr Konieczny és fia Szymon (mind a ketten világbajnokok: az idősebbik felnőtt, míg a fiatalabbik junior világbajnok), már teljes lelki nyugalommal tudtam figyelni, mit is csinálnak. Piotr az ideális körülmények között a szárazlegyezés mellett tette le a voksát. Egy relatíve rövid 8’6″-os négyes botot rakott össze, a 10-es tippettel együtt kb. 11-12 láb volt az előkéje, és felbattyogott a Sziget feletti nagyon lassú, feszített vízre. A parttól alig egy lépést tett és innen kezdte szigorúan srégen lefelé úsztatni az egyszerű, karcsú, cérnatestű szárazlegyet a part mellett szedegető termetes péreknek. Az 5. (!) dobás után legyet cserélt, majd az új léggyel (szintén 18-as, anorexiás, cérnatestű, fekete cdc) fogott egy 40 cm körüli halat. Ja kérem, ez ilyen egyszerű?! Feljebb mentem húsz méterrel és félóráig próbálkoztam én is dologgal: egyszer az egyik hasonszőrű pér megnézte a legyem… mondom megnézte.

Robi is megtalálta a túlparton a  jó péreket (fotó: Előd Álmos)

Ezidő alatt Piotr fogott 3 vagy 4 halat, aztán mikor látta, hogy már nem az igazi a dolog, egyetlen dobást nem téve átsétált a kb. 100 méterre lévő túlpartra, és ott egy 10 méteres szakaszt horgászva 10 percen belül fogott egy 50+-os pért. Mosolyogva visszajött és annyit mondott, hogy kb. ennyi volt mára szárazlegyezés. Feltett egy a dry-dropper nevű felszerelést egy 10 lábas 3-as botra: felül egy őzszőr sedge, alul egy squirmy worm nevű kukac, és ezzel még fogott egy jobb pért, majd akasztott egy méter körüli galócát. Utóbbinál szólt, hogy lát egy igen szép halat, majd két dobásból horgon volt… Piotr olyan tudatosan csinálta az egészet, hogy teljesen természetesnek tűnt, hogy fog, ám amikor megpróbáltam utánozni, nekem valahogy mégse ment. Kérdeztem Tőle, hogy szerinte mik a legfontosabbak a sanos-péres szárazlegyezésnél és Ő ezt az alábbiakban foglalta össze:

  • finom tippet, de 10-esnél vékonyabbat soha nem használ
  • a megfelelő szárazlégy, de itt sem megy 20-as alá, mert az nem tartja a jó halat
  • a megfelelő prezentáció, mely szerinte csak lefelé képzelhető el, mert a pért zavarja a felette átúszó tippet (érdekes, hogy a pisztrángot viszont nem)
  • megnézi mi repül, és elsőként valami nagyon közelit tesz fel, ha ez nem működik, akkor valami hasonlóra cseréli, de ha ez sem jó, akkor valami nagyot vált (tesz fel csillogósat, vagy két számmal nagyobbat), hogy hátha a kíváncsiság miatt leveszik

Este folytatódott az oktatás. Szymon és Piotr is kötött, szárazat és nimfát vegyesen. Általában minden légy egyszerű volt és kevés alapanyagból állt, megkötésük nem volt több 2-3 percnél. Az est fénypontja az volt, mikor az elmúlt 13 évben kapott rengeteg segítséget Piotrnak egy ragasztott nádbottal köszöntük meg (köszönet a bot elkészítéséért Imre Tibornak és Dénes Ádámnak a szervezésért).

A vasárnapi bemutató (fotó: Gulybán István)

Másnap reggel hosszúnimfás bemutató következett a Hoczewka torkolat feletti lassú vízen. A szerelék egy hosszú, könnyű nimfás bot (10′, 3-as), wf, úszó zsinór, rajta 1 méter 14-es zsinór, majd 1 méter 12-es zsinór, a tippet bő méternyi 10-es, rajta két apró nimfa (2mm-es fej, 18-as horog). Először Piotr, majd Szymon szedegette a halakat. Itt az alábbiakra hívta fel a figyelmet az idősebb Konieczny:

  • nagyon óvatosan kell közlekedni a vízben, a hullámok riasztják a halakat
  • a halak kinn állnak a part szélben, ne csörtessünk egyből a mély részekhez, mert még a legnagyobb halak is simán a 30 cm-es vízben tartózkodhatnak
  • jellemzően 16-os, 18-as horgot használ, apróbbakra nincs igazán szükség
  • kisvíznél 2 db 2 mm tungsten fejes nimfát tesz fel. Ha térdes, vagy mélyebb a víz akkor alulra 2,5-2,8-as fejű nimfa kerül, felülre pedig 2 mm-es. Ha sekély vízben kell valamiért nagyobb nimfát feltenni, akkor ott viszont nagyobb kerül felülre
  • akkor jó a prezentáció, ha szembe dobunk a sodrással, vagy csak hegyes szögben térünk el attól, ez alól a nagyon lassú folyás kivétel, mert ott lehet sodrásra merőlegesen is dobni
  • a lényeg a kontroll alatt tartott dead drift (természetesen sodródjon a csali).

A dolog nem tűnt bonyolultnak, de ráment a vasárnapom, mire működni kezdett a dolog.

Vasárnap eset megtörtént a hétfői verseny sorsolása és az eligazítás. Négy szektor jelöltünk ki, ezekbe egyenként hét versenyző jutott. Három már ismert szakasz volt (Erőmű, Traktoros, Hoczewka) és kijelöltünk egy új pályát is, mert Vision ház melletti kiság első 30 métere, olyan jó volt, hogy erősen torzította volna a versenyt (ez a szakasz a versenyen nem induló horgászok vadászterülete lett). Az új szakasz két nagy sziget között részen húzódott. Igazán mély gödör nincs ezen a részen, viszont több árok és plató tartja a halat. Az első forduló 9-től, 12-ig, a második 13 órától 16 óráig tartott. A versenyben a 25 cm-nél nagyobb halak számítottak (pisztrángtilalom lévén kivételt képezett a sebes pisztráng), minden hal 1 pontot ért, és egy a közelben álló horgásznak kellett hitelesíteni a fogást. Az értékelés szektoronként történt. A használható felszerelést a FIPS-MOUCHE szabályok szerint lehetett összeállítani.

A dobogó (fotó: Előd Álmos)

A versenyen összesen 70 darab értékelhető hal esett a két forduló alatt. Az első helyezett Csorbai Balázs lett (1+1 szektorhelyezés, 1+6 hal) a második Prókay István (1+1 szektorhelyezés, 5+1 hal), harmadik Dénes Ádám (2+1 szektorhelyezés, 5+7 hal). A részletes eredmények itt találhatóak. A San Kupával lezárult a MŰHOSZ idei, négy versenyből álló sorozata (Savinja, Körös, Szigetköz, San): az első Csorbai Balázs lett (19 bajnoki pont), a második Dénes Ádám (18 bajnoki pont), a harmadik Prókay István (18 bajnoki pont). Utóbbi esetben az döntött, hogy Ádám magasabb helyezési számokat ért el a versenyeken. A győztesek a Bortársaság és Kovács Gergely jóvoltából high end tokaji bort és pezsgőt nyertek, köszönet érte!

A következő írásban a dobogósok árulják el majd a tutit.