Írások

Zagyva felső szakasza

Az országban sok olyan horgászvíz található, ami az ott lakóknak valamiért kedves, még ha nem a világ legjobb legyes vize is. Így vagyok én a Zagyvával. A sors Gödöllőre vetett, amiről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy a legyesek paradicsoma, azt biztos nem. Mint kispénzű egyetemista, majd oktató és egy kevéssé megbízható Trabant tulajdonosa, olyan vizet kerestem, ami egy délutáni horgászatra még számomra is elérhető: ez lett a Zagyva. Azóta sok minden változott, de a Zagyva maradt. A legfontosabb adatokat szinte bárki megtalálhatja az internet bugyraiban, így csak azokra térnék ki, amiknek legyes szempontból is van jelentősége. Az első ilyen, hogy kishazánkban ered és ott is ömlik? na jó, csorog a Tiszába. Tehát, amit látunk rajta az mind a sajátunk: a halállománya, a víz tisztasága és a partján lévő összes szemete. Teljesen szubjektív módon három szakaszra osztanám ezt a kis folyót: a forrástól Pásztóig terjed az első szakasz, a második a Berényi duzzasztóig, a harmadik pedig a torkolatig. Az elsőről nem tisztem beszélni. Néhányszor átautóztam fölötte, de semmi tapasztalatom nincs róla. A második szakaszt ebben az írásban mutatnám be, a harmadikat a második részben.

A Zagyva ezen szakasza kimondottan nehéz pálya

A Pásztótól a Tarna összefolyásig terjedő szakasz még folyóvíznek mondható, hisz ezen a szakaszon még van 63 méter szintkülönbség 79 kilométeren. A torkolatig terjedő további közel 55 kilométerre már csak 8 méter jut? ha épp nem árad a Tisza, mert 8 méteres szolnoki Tisza szintnél már lényegében nincs szintkülönbség (ez a harmadfokú árvízvédelmi készültség határa Szolnoknál!). A folyóvíz sebességét azonban nagyban befolyásolják a helyi duzzasztások. A Pásztó alatti szakasz nevezetesebb mesterséges zúgói az apci, a lőrinci és a jászberényi. Ezeknek több kilométeres a duzzasztó hatása, de szinte minden komolyabb híd alatt van legalább egy kőszórás, ami néhány száz méterre meglassítja a vizet. Ez néhol mesés szakaszokat eredményez (pl. Nagygombosnál), máshol a legyezést szinte lehetetlenné teszi (pl. Lőrincinél, ha működik a duzzasztó, akkor felette többméteres, gázolhatatlan víz van, és a parton sok helyütt több méter magas a nád).

Zúgó

Ahol normálisan folyik a víz, ott a fenti szakaszokon jellemzően 2-5 méter széles és 0,1-1 méter mély. Azért nem árt vigyázni, mert egyszer Szurdokpüspökinél (ami nagyon fönn van), belecsúsztam egy 2 méternél jóval mélyebb gödörbe és ilyen meglepik lejjebb is szép számmal vannak. A fenék legtöbb helyen homokos, sóderos, de sok helyütt a partmenti forgókban iszapos. Ennek eredete könnyen detektálható. Egyrészt a természetes üledék is tartalmaz ilyen finom részeket, másrészt sajnos a Zagyva mentén van szennyvíztisztító bőven és a hatékonyságuk olyan-amilyen. És a legfontosabbak: a halak. Ennek a szakasznak ?A Hala? mindenképp a domolykó. Mérete igen változatos: a küsznyi méretű kölyökhalaktól a kapitális példányokig mindent megtalálható. Hogy mikor mekkora halakkal hoz minket össze a sors, az nagyban lutri. Már tízéves Zagyva rutinnal rendelkeztem, mikor egy általam gyakran látogatott Hatvan környéki szakaszon belefutottam egy híd fölötti duzzasztásban egy halom nagy (30+) és néhány igen nagy (40+) darabba. Az októberi verőfényben 30-nál több jó halat fogtam néhány óra alatt. Egy hétre már nyoma sem volt a Kánaánnak, sőt, azon a szakaszon se azelőtt, se azóta nem horgásztam ilyen jót. Nagy számban élnek még a vízben apró keszegfélék (bodri, vörösszárnyú), küsz, csapósügér és habár nem igazi csukás víz, nem kevés ilyen hal él a vízben, sőt süllőt is fogtam már Hatvannál, Berény fölött pedig rendszeres a fogásuk. Néha egy-egy jász is előkerül, de tényleg csak színesítő elemként. A halfaunát igen meg tudja kavarni egy-egy komolyabb áradás, ami különböző horgásztavakból (pl. Maconka) egész extrém dolgokat hoz: kiló fölötti dévéreket, tízen felüli pontyokat, a bennszülött horgászok legnagyobb örömére.

Időnként felbukkan a bolygó hollandi

Egy kicsit részletesebben bemutatva a szakaszt: Pásztótól Hatvanig a Zagyva a 21-es úttal fut párhuzamosan és szinte minden falunál könnyen megközelíthető. A hidak környékén a helyiek sok állást tapostak ki, ahol nem egyszer meglepő halak állnak. Érdemes ezeket a partról megdobni (indiános megközelítés elengedhetetlen). Az utolsó állások után pedig beleereszkedni a vízbe (lévén a parton sok helyen nem lehet elmenni) és nagyon lassan, nagyon óvatosan araszolgatni felfelé.

A lassú felfelé mozgás elengedhetetlen

 

Hatvan környékén már nagy a horgászélet, ezért a vízben gázolással sok haragost gyűjthetünk, érdemes körbejárni a meghorgászandó helyet, mielőtt belegangolunk a vízbe. A bokor alatt, csendben lapuló kisnyugdíjasok teljesen joggal háborodnak fel, amikor a kedvenc gödrükbe lép egy 46-os mellcsizma. Apropó bokrok: Hatvan felső végétől a lőrinci duzzasztóig anno egy csodálatos bokros, de alapvetően sekély szakasz húzódott, amin sokan horgásztak, de mégis komoly halakat adott nyári hajnalokon (mondjuk itt is belefutottam a ?három napig Kánaán, majd egy küsz sincs? jelenségbe). Aztán jött a közmunkaprogram és a tavalyi évben az utolsó fűzvesszőig mindent kivágtak. Az utolsó 4-5 bokor alatt hegyekben állt a hal, kilométerekről gyűltek oda, aztán gondos-szorgos kezek azt is kivágták (sajnos a jelenség az egész Zagyva-Tarna vízrendszert sújtja. Nem tudom, meddig tart ki a lendület: elég lenne két- három év, és a gyökerekről gyorsan újrahajtanának a bokrok).

Ezeknek a bokroknak ma már jelentős része a múlté

 

A következő jól megközelíthető, érdekes szakasz Jászfényszaru (Hatvan alsótól a hatvani szennyvíztisztító hatása sajnos sokáig kihat). Itt sincsenek már bokrok, de sásos homokszigetek, hínaras foltok igen és ezekben nem kevés hal lapul. Az utóbbi két év szárazságának köszönhetően ez a szakasz veszettül be van nőve, de ha lesz egy komolyabb áradás (Hatvan alsó 200 cm) akkor gyorsan megváltozik ez. És ha már a vízjárás: ehhez a szakaszhoz a Hatvan alsó vízmércét szoktam nézni, ezen kb. 60 cm a kisvíz határa, 100 fölött már sok helyen kilép a víz a mederből. Itt a helyiek elbeszélése szerint nem ritka a 50+-os domi és ebben van is igazság, még ha nem is mindennapos jelenség. Szentlőrinckátáig körülbelül egyforma lehetőségek vannak, bár az tény, hogy a Galga torkolat alatti szakasz kiemelten jó.

Álljunk meg egy pillanatra

 

Itt érdemes kitérni a Galgára, mely közel 60 km hosszával sok térképbújó, kisvízmániás legyes fantáziáját megmozgatja, de higgyék el nekem: felejtős. Magam is Galga menti faluban lakom, de mégis inkább a Zagyvára megyek. Nem véletlenül. Talán az összefolyástól a Zsámbok-Fényszaru összekötő hídig érdemes rajta horgászni, de ez is egyre ritkábban ad jó halat, ami valószínűleg erős összefüggésben van azzal, hogy a turai szennyvíztisztító csövén néha irgalmatlan mocsok jön ki, ami kitolja a halat a Zagyvába. Utána hiába üvegtiszta (sokszor sokkal tisztább, mint a gyakran zavaros Zagyva), halat nem ad. Pedig a helyben lakó kisöregek szerint a zagyvai halak a korábban melegedő Galgába jártak ívni (?Higgye el fiatalember, amikor először láttam a tévében Alaszkában ívó lazacokról szóló filmet, azt mondtam a mamának, hogy ez se más, mint amit a domolykók csináltak emitt a híd alatt? aztán lenézett az alant csorgó tiszta, áprilisi vízbe és csak annyit mondott ?de ennek már vagy 30 éve?).

A jászok legendásan szépek és legalább annyira óvatosak

Szentlőrickáta alatt viszont megváltozik minden: a Zagyva középső szakaszának egyetlen érintetlen részére jutunk. A meder veszettül kanyarog, lényegében folyamatosan erdőben folyik. Ez egyben áldás és átok: áldás, mert csodálatos természetes vagy ahhoz nagyon közeli állapotok uralkodnak. Átok, mert dobni szinte lehetetlen. Ezt a szakaszt sokszor pergetőbottal jártuk, de még azzal is kínszenvedés. Jöhet ilyenkor az okos ötlet, hogy miért nem gázolunk? Hát egyrészről a víz ritkán annyira tiszta, hogy az ember lássa, mikor lép egy kétméteres gödörbe, másrészt, aki 10 méteren belül kétszer kellett, hogy kimásszon egy-egy vízbedőlt fa megkerülésére, mindezt 1,5-2 méteres agyagos partfallal megspékelve, az hamar rájön, hogy jobb a partról megrollozni a legjobb bokrok tövét. Ez a szakasz egészen Berényig eltart, de az alsó szakaszon már érezni a duzzasztó hatását.

Télen is érdemes cserkészni, az erdősebb részeken ilyenkor már nincs aljnövényzet és könnyebb mozogni…egy kicsit

 

A most bemutatott szakasz meghorgászása nem feltétlen egyszerű. Már a botválasztásnál adódhatnak gondok. A zsinórosztály még rendben, mert szerintem elsősorban a domikat érdemes megcélozni és erre egy 4-es bot elég. Viszont a hosszt érdemes jól végiggondolni. Ami Apcnál a nádfalak között/alatt vagy a berényi erdős szakaszokon jó (max 7, de inkább 6 lábas bot), az nem feltétlen előny Fényszarunál (magas partról, magas fűben sokkal kényelmesebb egy 9 lábas bot). A legyek tekintetében talán egyszerűbb a helyzet: a number one természetesen a polibogár. A sokszor opálos-zavaros vízben kell a markáns toccsanás és némi spektra sem árt. Igen mókás volt, mikor egyszer a Sajó Kupán GViktor barátom meglátta a zagyvai bogaraimat, és csak azt nem mondta rájuk: a Pride felvonulásra készültek. Mondjuk tény, hogy az ő monokróm, disztingvált angol úri bogaraihoz képest úgy néztek ki, mint a karácsonyfadísz, de ha egyszer ezt szerették az itteni halak. Ha komoly halat szeretnénk fogni, akkor a mérettel se spóroljunk. Volt rá precedens, hogy egy harlekin katica rajzás kapcsán apró (16-os) bogarakkal kezdtem, és ahogy a szokás szerint erősen leamortizált tartalmú dobozból egyre nagyobb bogarak kerültek elő, úgy nőtt a halak mérete. A végén már 8-asnál jártam, de a domik még vígan szedték, igaz, 30 cm alatti nem nagyon akadt köztük. Ha nem polibogár, akkor a szokásos terrestrialis legyek (szöcskék, darazsak) jöhetnek szóba szárazként. Jók lehetnek még a kisebb streamerek (ilyenkor derül ki, hogy azért van csuka is), melyeket általában súlyozva kötök, hogy a gödör szélébe pöttyentve egyből jó helyen jöjjenek. Néha a nedvesek és érdekes módon a nimfák erősen a sor végén kullognak. A taktika legfontosabb eleme az ?óvatosan? illetve a ?sokat nézgelődik és még többet gyalogol?. Ez a szakasz messze nem ideális legyes víz, sokszor lehet betlizni, de aki errefelé lakik, vagy sokat jár erre és hajlandó rászánni az energiát, annak adhat szép halakat, de ha utazunk még néhány tíz kilométert, akkor egy nagyságrenddel jobb vizet találunk: az Alsó-Zagyvát.

Folytatás következik