Előre bocsátom, nincs Gárdonyit idéző írói vénám, az elmúlt 20 évben nem is erőltettem a műfajt, és ha CselnkökúrB nem említi meg a cikk dolgot, bőven beértem volna most is egy fórumbejegyzéssel, melynek kötetlenebb, lazább kereteit jobban kedvelem. Azonban most így alakult, és szolgáljon tanulságul nektek, ha esetleg a jeges szigetre tévednétek legyes szándékkal.
Mindig is nagyon izgatott Izland, és nyálamat csorgatván néztem a neten a képeket, a lélegzetelállító tájakról, folyókról, vízesésekről, halakról. Tavaly nyáron már kacérkodtam az izlandi utazás gondolatával, egy kevéssé sikeres, egy hetes norvégiai lazacos túrát követően.
Hogy őszinte legyek, a tavaly júniusban meglátogatott, Közép-Norvégiában található Namsen folyótól nem voltam elájulva, bár francia útitársam számos fantasztikus élményéről számolt be. Az egy hatalmas, jó Tisza méretű folyó volt, sokan horgászták különböző módszerekkel, jobbára csónakból.
Itt lehetett élő csalival (gilisztacsokor) is horgászni, a csónakokból pedig fel-le evezve, sodródva végigpásztázták a folyó minden négyzetcentiméterét trollingozva (átlagban 4 bot volt egy csónakban bedobva, 2 különböző légy, wobbler és villantó). Hiába legyeztem kitartóan egy héten át napi közel nettó 10 órát a kétkezes bottal, nem kísérte szerencse a fáradozásaimat. Három másik társam sem fogott, egyikük akasztott pergetve, de az a hal pár perc fárasztás után meglógott. Tengeri pisztráng akadt, de az nem ugyanaz. Állítólag az időjárás és vízállás sem volt kedvező, túl alacsony volt a folyó, két hete nem esett semmit, és a 26-28 fokos szokatlanul meleg norvég időjárás sem tett jót az esélyeknek. A táj sem volt semmivel sem szebb, mint mondjuk a közeli Szlovéniában a Savinja felső folyásának, vagy a Dretának a völgye, a Socáról nem is beszélve.
Viszont a lazacfogás nagyon izgatott, ez a különleges, hatalmas, legendás hal nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy előbb-utóbb kell fognom egy igazi atlanti lazacot, természetesen legyezve, és a repülőúton hazafelé (Norwegian-on van wifi) Norvégiából már rá is akadtam az izlandi lazacos túrabeszámolókra, Laxa, West Ranga, Nordura… Állítólag itt sokkal nagyobb eséllyel lehet lazacot fogni, még ha az átlag halméret kisebb is mint Skandináviában, de az engem nem érdekelt. A lazac az lazac.
Amikor a repülőjegyeket nézegettem, rájöttem, hogy egész emberi áron, közvetlen fapados Wizzair járattal el lehet jutni Izlandra, tudtam, fő 2017-es legyes túrám helyszíne ez a sziget lesz, mégpedig június végén, amikor már kezd elviselhető lenni az idő, de az árak nincsenek az egekben, és az első lazacvonulásokon túl vagyunk (nem mellékesen fiaim még oviban, tehát nem teszek túl nagy terhet párom nyakába).
Kis csapatunk 3 főből állt volna, de egyik társunk lemondta az utat nem sokkal az indulás előtt, így ketten maradtunk.
Első nap (06.26):
Izland már első pillanatra, a repülőből is lélegzetelállító látványt nyújtott, alig vártuk a landolást.
Első pillantás a szigetre a repülőről, a víz gleccserből folyó, folyóból öböl, óceán
Megérkezésünk után még volt pár óránk, és végül úgy döntöttünk, a hivatalos eljárás szerint a reptéren fertőtlenítjük a felszereléseinket (elvileg kötelező, de mint kiderült, senki sem nézi).
Csak 2 botot és pár orsót vittünk ketten, mivel egy csomagtúrát foglaltunk, melyben (majdnem) minden horgász felszerelést biztosítottak.
A körülbelül hatodik megkérdezett ember szerencsére tudta, hol végzik a fertőtlenítést. Sajnos két svájci horgász előttünk volt. Kb 20 legyes botja, 80 orsója, 25 legyes doboza!!! kb 1 órán át kapta a „kezelést”. A mi két botunkért azt hittem, 2 X kb 2000 ft = 4 000 Ft-nyi izlandi korona lesz a fertőtlenítés, meglepődve tapasztaltam, hogy közel 15 000 Ft-ot vonnak le a bankkártyámról, ugyanis ez a minimális fertőtlenítési díj. A bérelt autó (4X4es erősen javasolt az útviszonyok miatt) / https://icerental4x4.is/ kb 400 eur biztosítással 4 napra egy 4X4es átlagos autó 4 teljes napra, vigyázat, ha a szél kicsapja a kocsiajtót és megtörik, arra nincs egyáltalán biztosítás, és komoly összeget lehet fizetni) átvétele után egy közei horgászboltba mentünk feltankolni legyekkel és tippekkel (https://flugukofinn.is/). A tulaj egy barátságos srác, kedvünkért tovább nyitva tartott, és lehetett vele legyeket csereberélni. Árai kb. mint a Kalandban vagy bárhol, nem volt drága a hiedelmekkel ellentétben. Innen negyed órára található a Blue Lagoon (https://www.bluelagoon.is/) nevű geotermikus fürdőhely, Izland talán leglátogatottabb turisztikai nevezetessége. Sajnos nem volt már időnk itt úszkálni, és fehér iszappakolással burkolni testünket, de a kis tó és környékének bebarangolása is felejthetetlen látványt nyújtott.
Kék Lagúna
Kék Lagúna
Ezek után jó másfél óra utazást követően megérkeztünk Hella településen található szálláshelyünkre, az Arhus Hellá-ba (https://www.arhus.is/), mely egyszerű, barátságos bungalókat kínál közvetlenül a West Ranga folyó mellett.
(Ez a kis utazás egyébként meg is mutatta Izland 3 jellemző arculatát, * a mohákkal, zuzmókkal borított, mars-béli tájhoz hasonlatos vulkáni lávamezőket * a csodás folyókkal szabdalt végtelen zöld mezőket színes virágokkal, gyönyörű vízesésekkel, gőzölgő gejzírekkel, háttérben hatalmas hegyekkel, ill * a kietlen kopár kőtengereket, jeges fennsíkokkal és gleccserekkel.)
Úton
Gyors kipakolás és vacsora után jól esett az alvás!
Második nap (06.27):
Eljött a túra fénypontja, a lazacozós nap. Tudni kell, hogy Izlandon lazacozni költséges mulatság, a napijegy általában sokszorosa, mint a pisztrángos / szajblingos vizeken. A lazacszezon nagyon eltérő folyónként, általában júniustól szeptemberig tart, júniusban az első pár „run”, tehát a felvonuló lazacok hulláma során jönnek a legnagyobb lazacok, viszont a folyókban általában július közepe és augusztus közepe között van messze a legnagyobb lazacállomány, és messze ilyenkor fogják a legtöbb halat, nem ritka a 8-10 hal fogása horgászonként naponta. Természetesen a napijegy árak is ilyenkor a legborsosabbak. A Ytri (Nyugati v külső)-Rangá folyón, és annak folytatásán Hólsá (ez a folyó nevek a a Nyugati-Rangá és a Keleti-Rangá/Dvera összefolyásától kezdve) folyón például június 20 szezonkezdet és július 12 között regisztráltan 902 lazacot fogtak az idén, de csak július 12 és 19 között további a 668-at, innen látható mennyivel eredményesebb július közepétől horgászni, augusztus elején havi 1 000 halat is fognak.
A statisztikák egyébként csalókák, mert például a Reykjavikot is átszelő kicsi Ellidaár folyón 475 halat fogtak június 20-tól július 12-ig, de mivel az egy sokkal kisebb folyó, sokkal nagyobb eséllyel foghatunk halat itt.
A lazacos engedély árakkal kapcsolatban érdemes tudni, hogy az egyik legjobb folyón, a relativ kicsi Stora-Laxán főszezonban egy botra az engedély körülbelül 500 Euro!
(https://www.lax-a.net/iceland/salmon-fishing/salmon-self-service/stora-laxa-beat-12/). Itt érdekes módon a szezon eleje, június legvége – július eleje a legjobb, mert július közepétől Izlandon is előfordul, hogy alig esik, és alacsony a vízállás. A kisebb folyók ilyenkor kevés halat adnak, a nagy, stabil vízhozamú folyók viszont rengeteget.
A Stora Laxánál jóval kedvezőbb áron is lehet lazacozni természetesen, de azok a folyók kisebb fogási eséllyel kecsegtetnek. A Reykjaviki horgász klub is kezel vizeket, itt online is lehet napijegyet venni, például az Ellidaár folyóra szeptember elejére 12 000 izlandi korona /31 000 ft- 100 eur/ körül (itt lehet megnézni, ill. böngészni: https://www.svfr.is/voruflokkur/ell1/).
Mi a Hólsa folyóra mentünk lazacozni, az izlandi utazásszervező cég, akinél foglaltunk (https://anglers.is/ ) ezt építette bele a csomagunkba, mondván hogy a szezon elején ez a víz kecsegtet jó fogásokkal.
Ez egy 20-25 km hosszú folyószakasz (a folyó sokkal hosszabb, de ezt az alsó részt a két Ranga összefolyástól a torkolatig hivják Hólsának) 3 revirre van osztva, és napi 6 botra/horgászra adnak ki rá engedélyt. A horgászat menete itt a következő volt: 4X3 órát horgásztunk, 7től10ig revir A, 10től13ig revir B, 13-16:00 víz pihentetése, 16-19:00 revir C, 19-22:00 revir A újra, hiszen 3 revir van, és a másik 2-2 pecás igy 1 reviren horgászott 2X, többin egyszer. Hasonló forgatás van más folyókon is, és a lazacos vizeken a délelőtti és délutáni horgászat közötti 3 órás víz pihentetés is jellemző. A Hólsa egy nagyon széles, 100-200 m széles folyó, részben gázolható, forrásból táplálkozik, tehát átlátszó és nem fehéres, mint a gleccser folyók. Aljzata jobbára feketés apró kavics. Én a kisebb, jobban olvasható folyókat preferálom, de ugye ha itt jobban az esélyek, hinnünk kellett a helyi szakiknak.
A guide egy nagyon szimpatikus srác volt, hozott egy kétkezes, 8as osztályú, 12 lábas botot, valamint egy egykezes hetes, és egy egykezes nyolcas osztályú botot. Nagyon optimistán nyilatkozott az esélyeket illetően, mivel előző nap dagály volt a torkolat környékén, kellene, hogy jöjjenek a halak, a jobbára borús, mérsékelten szeles idő is kedvező, a hűtőláda is be volt készítve az autójába. Ennek ellenére tudtam, a túl sok múlik a véletlenen, és csak egy 10%-ot adtam a halfogásra.
Körülbelül fél óra horgászás után társam (Tibi) legyére a partszéli mély gödörből mégis előjött egy méretes, körülbelül méteres példány, és be is kapta a legyet. Sajnos a zsinór nagyon laza volt, a bevágás túl későn jutott el a halig, és addigra kiköpte a legyet. Ez a hal még kétszer lekövette a legyet, de már nem kapta be. Kis idő múltán egy kisebb hal is érdeklődést mutatott, 3-4 X is közelről lekövette a legyet, de nem sikerült kapásra bírni. Nekem nem volt halas akcióm.
Nagy folyó, nagy remények
A második reviren, ahol elvileg a folyó leghalasabb része van, nem találkoztunk hallal. A revir határon messziről szemtanúi voltunk egy fárasztásnak, de a hal leakadt pár perc fárasztás után. Állítólag a szezon elején elég sok halat vesztenek a horgászok, mert még nagyon lágy a halak szája.
A három órás ebédidőt kirándulással töltöttük, meglátogattuk a nem messze található, lélegzetelállító szépségű Seljalansfoss
Kis csapatunk és háttérben a Seljalandfoss
és Skógafoss vízeséseket.
Skógafoss
Délután is kitartóan csaptuk a vizet, de akciónk nem volt sajnos, este 8 felé pedig az erős szél szinte lehetetlenné tette a horgászatot, így be is fejeztük a folyó vallatását. Végül kiderült, a 6 horgásznak összesen 6 akasztása / fárasztása volt, de kézben senki sem tartott halat (az előző nap 5 halat tudtak partra húzni a legyesek).
A Hólsa megtréfált minket
A javasolt technika ezen a folyón is a következő volt: süllyedő előke, jó-pár dobás dead drift, pár dobás lassú bevontatás, pár dobás gyorsabb bevontatás. Általában partra merőlegesen picit lefelé dobáltunk, néha a mély gödröknél felfelé dobálva engedtük le a legyet a mélybe, majd 5-10 lépés előre és kezdődik elölről ugyanez. Izgalmas ez a lazacozás, ugye 🙂 ? A tapasztalatok szerint a dead drift (sima sodortatás) a legeredményesebb módszer, a halak 80-90%-át így fogják. A guide javaslatára „tube fly” -okat (légy teste egy kis műanyag cső, azon átfűzve a tip és alul a cső alatt bekötve a horog ( https://www.theessentialfly.com/salmon-tube-flies.html) használtunk, és itt nem dívik annyira a hármas horog, inkább szimpla vagy dupla horgokat használtunk.
Harmadik nap (06.28):
„Arctic Char”-os = Szajbligos nap! Úgy gondoltam, ha már 3 teljes napunk van, 3 különböző folyón, 3 eltérő célhalra horgásszunk. Izlandon, mely híres gyönyörű „char”-jairól, két fajta szajbling van, a „sea run”, ami a tengerből úszik fel a folyókba, tavakba, ill. a helyi állomány (stock), mely egész életét az adott folyóban, tóban tölti. Mi ez utóbbit szemeltük ki magunknak, ezért kora reggel autóba ültünk, és Hellától 1 órás utazás után megérkeztünk az „Utey” farmra a Laugarvatn tó mellett. Itt már nem volt velünk guide, magunknak kellett boldogulni. A farmer birtokán lévő Holá (nincs félreértés, ez nem a lazacos Hólsá :)) folyón lengethettünk, mely a tóból folyt ki, és a parkolóhelytől egy 20 perces fárasztó (iszapos terep a tó mellett) sétára volt.
Na itt vettük észre, hogy a csomagtúrában foglalt horgászfelszerelés mégsem tartalmazott mindent. A merítőszák kimaradt. Szerencsére Tibi nem esek pánikba, erre is volt megoldása. 🙂
Szák made on the spot
A folyó nagyon hamar megmutatta halait (főleg a hímek(?) fehéren világító hasúszói), rengeteg szajbling volt benne a kb. negyed kilóstól a hatalmas négy kilósig.
Körülbelül fél óráig kerestük a megfelelő technikát, de amint rájöttünk, hogy szinte csak felfelé nimfázva lehet megfogni őket nagyon apró natúr színű lárvákkal, beindult a halfogás. Fejenként 10-15 halat fogtunk, sajnos a legnagyobbakat nem sikerült becsapni, de jó 40 centi körüli halakat azért fogtunk. 2 példányt bizony haza is vittünk, és ízletes vacsora lett belőlük.
Holá folyó és lakói
A szajblingok kifejezetten erős halak, tekeregnek, mint a pérek, de komoly szivárványos pisztrángos kitöréseik vannak, nagyon jó sporthalak. A farmon (https://www.utey.is/) egyébként meg lehet venni a napijegyet erre a folyóra, körülbelül 50 euró, tehát egy átlagos szlovén napijegy árnak felel meg. A folyón jópáran horgásztak rajtunk kívül, többségében amerikaiak, guide-dal. Szinte mindenki fogott halat, és hölgyek is lengették a pálcát.
A fárasztó nap végén elfoglaltuk új szálláshelyünket, egy príma apartmant (Uthild cottage, https://www.uthlid.is/mambo/index.php?option=content&task=view&id=31&Itemid=17), melyhez egy saját geotermikus külső medence is tartozott. Kipróbáltuk, bár a mélyből feltörő közel 50 fokos vízben nem bírtuk sokáig. Az este fénypontja a szajblingok elfogyasztása volt, én életemben nem ettem ilyen finom halakat.
Szajblingok a tepsiben
4.nap:
Ez a nap az izlandi „ős” sebes pisztráng kereséséről szólt. Itt ugyanis ezek a pisztrángok sok százezer év óta ugyanazon genetikai kóddal rendelkeznek, nem keveredtek más, kontinentális vérvonallal, és hatalmasra nőnek. Kiló alattit nagyon ritkán fognak. Egyébként csak lazac, sebes pisztráng és szajbling él az izlandi folyókban (mind horgász célhal, az apró halakat nem ismerem), érdekes módon a Skandináviában is elterjedt pér, sügér vagy csuka nem található a jeges szigeten, úgy tűnik, sosem engedték a nem őshonos halak telepítését.
Mi a szállásunkhoz közeli Tungufljot folyó pisztrángos revirjére, és mellékvizeire váltottunk engedélyt.
Izlandi revir térkép, jó kis fejtörő
Ezek a folyók első blikkre álmaink legyes vizei, pont úgy néznek ki, mint amilyenek mindig is vágyaim netovábbjai voltak, lélegzetelállító tájak, hegyek, vízesések, gejzírek közelében, virágos réteket szeltek ketté.
LAUGA folyó
ALMENNINGSA folyó
TUNGUFLJOT pisztrángos revir
Biztos voltam benne, hogy a Szlovéniában tökéletesen működő hosszú nimfás (8-10 m monofil) módszerrel perceken belül fárasztani fogok egy csodás piros pettyes halat. Sajnos nagyot tévedtem, ugyanis a legjobb gödrökben sem tapasztaltam semmi aktivitást. Hatalmas szakaszokat barangoltunk be, de se hallal, se szedéssel, sőt semmilyen vízi élővilággal nem találkoztunk. Közel 8 folyón folyónként közel 20 kilométert horgászhattunk volna, golf pályákon másztunk be, szöveg drótok alatt kúsztunk át, de nem találtuk meg a tuti helyeket. Pár helyi azt is mondta, hogy itt nem nagyon horgásznak, mer túl hidegek a folyók. Na itt éreztük azt, hogy bizony guide nélkül nem egyszerű itt sem az élet, és Izlandon sincs kolbászból a kerítés. Utólag kiderült, a legnagyobb folyót kellett volna vallatnunk az összefolyásoknál, mert azon helyek közelében gejzírek és geotermikus meleg vizű források ömlenek a folyóba, és a picit melegebb vizet keresik a halak. Mi azonban már dél körül feladtunk, és inkább turistáskodtunk. Megtekintettük a gyönyörű Gullfoss, és Faxafoss vízeséseket, a gejzíreket, az igazi izlandi kietlen felföldet és jégvilágot a gleccserekkel. Volt hiányérzetünk a halak miatt, de a táj mindenért kárpótolt.
Gullfoss vízesés – izland egyik leglátogatottabb látványossága
Tibi, a Faxafoss vízesés és a hallépcső
Faxafoss, legyes srác és Tungufljot kanyon
Gejzírek mindenütt, és gejzírkitörés
Izland vad, jeges belső tájai, vulkánok, gleccserek, gleccserfolyó, nyári hó
5. nap:
Mivel a gépünk csak kora esti indult, ezt a napot is kirándulással töltöttük. Az utolsó horgászhelyünktől / szálláshelyünktől (Uthlid a Gejzir vidéken van a Tungufljot folyótól pár percre) Reykjavikig (a fővárost a folyók és szép tájak szerelmesei nyugodtan kihagyhatják, 1 óra bőven elég volt nekünk is) majd a reptérig (Keflavik) pont útba tudtunk ejteni számos látványosságot.
Kerid kráter
Öxarafoss a Pingvellir Nemzeti Parkban
Pingvellir – Atlanti és Eurázsiai lemez találkozása
A verdánk
Leadtuk a bérelt autónkat, majd fájdalmas búcsút vettünk-e csodás szigettől, nagy és kisebb folyóitól.
VISZLÁT Streaman módra
Az Út megtervezése:
Én főleg a repülőjáratokhoz, az időmhöz és pénztárcámhoz igazítottam az utat. Jelenleg hétfőn és pénteken van közvetlen járat, (az utazási idő Reykjavikba /pontosabban Keflavik reptérre, ami Reykjaviktól fél óra autóval/ 4 és fél óra) fél 5 körül száll le a gép Izlandon, és az utolsó napon fél4 körül kell becsekkolni, tehát egy hétfő-péntek utazás, 5 nap, 4 éj nekem ideálisnak tűnt és ezt most is így gondolom. A hétköznapok miatt picit olcsóbbak az árak és kevesebb az ember.
Talán már meg tudnám szervezni az utat (szállás, autóbérlés, napijegyek, guide) magam is kedvezőbb áron, de elsőre egy teljesen korrekt izlandi horgásztúra szervezőt bíztam meg (www.anglers.is , Kristinn Inolafsson), aki ismeri a dél-nyugati, Reykjavik környéki területet (az északi, pl Akureyri túraszervezők is a délieken keresztül szervezik a déli túráikat, csak ráteszik még a hasznukat, tehát ezt nem javaslom, feltéve ha nem Észak-Izlandra tervezi valaki az utat).
Amennyiben valaki az én programokat csinálná, szerintem nagyon jól jár, csak július közepe felé tervezze az utat, akkor a lazacos Hólsa szinte biztosan sok halat ad, és Szajbling is szépen fogható még a Holában (augusztustól a szajbling már nehezebb). Viszont a pisztrángos folyót (Tungufljot trout beat) nem javaslom, nagyon halszegény, azon a napon egy másik folyót kínáljon a szervező, vagy keressen a vállalkozó kedvű pecás (talán Bruara, az is a környéken van, jókat hallottam róla, de személyes tapasztalatom nincs).
Hasznos tanácsok:
Repjegyet oda vissza hatalmas mázlival egy kis kézipoggyásszal akár 50 000 ft/retúrjegy ár mellett is ki lehet fogni, de átlagosan 100-150 000 ft a jegy. Kedvezőbb árú megoldás érdekében érdemes úgy alakítani a dolgot, hogy mondjuk a 3-4 fős csapat egyik tagja vegye meg a nagy csomagos jegyet (30-50 000 ft-tal több, abba közösen be lehet pakolni)
Szállást a booking.com-on is lehet nézni, apartmant, bungalót ajánlok konyhával, a főzési lehetőség miatt, az étkezés horror drága egyébként. Halfogás esetén az állati fehérje pótlás megoldva.
4 fő esetén olyan 70 eur / 20 000 ft per fő per éj árral kell kalkulálni, persze ki lehet fogni olcsóbb megoldást is. A napijegyek pedig dátumtól, folyótól függenek 40 eurótól (pisztráng, szajbling) a csillagos égig (top lazacos vizek, akár 1 000 eur/napijegy, egész folyó a tiéd).
Ill. a Sió kolléga által is javasolt ultra budget opció is létezik.
A Veidikortid
Körülbelül csupán 18 000 ft, és egész évben 35 (pisztrángos, szajblingos) tavon korlátlanul horgászhatsz vele. Aki a folyóvizeket szereti, a vonalkával jelölt tavaknak vannak kifolyói, befolyói, vagy 2 tó közötti összekötő folyók, melyekre szintén érvényes. Aki túrázni megy egy legyes bottal, és nem vár komoly eredményeket, nagyon jó megoldás lehet ez is.
SOK SIKERT A VÁLLALKOZÓ KEDVŰ LEGYES KOLLÉGÁKNAK!
ÉN BIZTOSAN VISSZA TÉREK 🙂
Viszlát!
Streaman aka Fogarasi Miklós (streamanflyfishing.blogspot.com)