Írások

Az idei első kiállítás

Az elmúlt hétvégén került megrendezésre az idén jubiláló FeHoVa, mely hagyományosan már évadnyitóként ismert a külföldi pecások által is látogatott jelentősebb itthoni horgászkiállítások között. Ahogy azt a MűHOSz portálján már jó előre jelezte, a kiállítás szervezői egy csinos kis standot bocsátottak rendelkezésünkre, ahol a Szövetség önkéntesei látványos műlégykötő bemutatókkal kedveskedtek a látogatóknak. Nyilvánosan is bemutatásra kerültek az új arculatot megjelenítő molinók, a stand asztalait pedig a szinte még meleg matricák lepték el.

A kiállításon debütált a MűHOSz új logója

Kiállítóink már a csütörtöki, első napon sem unatkoztak. Fáradozásaikat a standdal átellenben vásározó, a színfalak mögött halételeket sütögető Hortobágyi Halgazdaság jókora adag rántott amúrral honorálta, ami az éhes légykötőknek életmentő volt az aznapi finisben. A péntek már félreérthetetlenül jelezte a hétvége közeledtét. Hömpölygő tömegek, csodálkozó arcok vizslatták a csillogó pamacskavalkádot, ami a Szövetség asztalára szerelt tartószerkezetekből hullott alá.

Kérdésözön

A közeledő dobóversenyre való tekintettel a D pavilon mögötti hosszan elnyúló füves placcot gyakran sajátítottuk ki egy kis dobálózásra, és a hivatalos Barrio zsinór tesztelésére. A délutáni műsorblokkban előadást tartó Paskay Ernő mester oktató ? nagylelkűen megosztva a részére fenntartott fél órát ? a MűHOSz titkárával rögtönzött kérdezz-felelek játékot idézve vezette be a kíváncsiskodókat a hazai legyes lehetőségek tárházába. Alapszintű, de látványos dobásbemutatóval, a felszerelés alapelemeinek áttekintésével, a jellemzően jól fogható halfajok említésével megfelelő étvágygerjesztőként szolgáltak azok számára, akik még csak hírből, vagy egyáltalán nem hallottak a műlegyezés mikéntjeiről. Ez a nap annyira jól sikerült, hogy a zárás után a kiállítói parkolóban a városi csúcsforgalom miatt kialakult kalamajka kis híján egészen másnap reggelig marasztalta a MűHOSz legénységét.

Bár ezek nagyrészt sósvízi legyek, megfelelő színben és méretben hazai körülmények között is jól adaptálhatók

Amint az lenni szokott, a csúcsot a szombat képviselte. Erre készülve a standon jelen volt az elnökség nagy része is. Percenként köszöntöttük az ismerős arcokat, kötetlen beszélgetések bontakoztak ki. Volt pálinkakóstoló, és jó volt látni, ahogy mindenki ? még ha csak rövid időre is ? megtapasztalhatta, mennyire nem könnyű a nézelődők furcsábbnál furcsább kérdéseire válaszolni, és szavakba önteni, mit is jelent a legyezés élménye egy már gyakorló legyesnek. A párbeszédekből egyértelműen az csengett elő, hogy már mindenki nagyon várja a tél végét. A dobóguruk a hátsó kertben tovább nyúzták a suhanva szálló, narancs színű kábeleket, és a pálya szélén olyan prominens vendégek is tiszteletüket tették, mint a szajkópreparátumával második helyet szerzett Zsombi, a kanizsai legyes iskola egyik jeles képviselője.

Egy kis gyakorlás, vagy felmérés

Vasárnapra valamelyest csillapodott a látogatottság, nem úgy a csapat affinitása. Pár élethű imitáció megkonstruálása után hamar kiderült, hogy nem csak a csillogás vonzza a tekinteteket a légykötő standon. Egy kövérebb dongó, vagy egy elmászni készülő élethű garnéla ugyanúgy csodálatot kelt az emberekben, mint az Első Budapesti Legyezőhorgász Klub adományokért cserébe ajándékozott fülbevalói. A zárás közeledtével a megüresedett folyosókon szinte érezni lehetett a huzatot. Gyors elpakolás után újdonsült kiállításfelelősünk berekesztette a csapat számára az idei FeHoVát.

Gyerekek

A kiállítás egyébként egybeesett a Boatshow-val, mely a FeHoVa széles palettájával együtt kiváló félnapos családi program. Ha valakit családi kötöttségei tartanának vissza, biztosra vehető, hogy egy gyermek probléma nélkül elvan egy ilyen rendezvényen, míg a kedves szülő legyeződobást tanul a gyepen, netán felszerelésvásárlással kapcsolatos tanácsokat hallgat végig a MűHOSz standjánál. Végül pár jótanács a félénk látogatónak, ha már odáig merészkedett, hogy meglátogat bennünket. Azt is mondhatnám, ez egy útmutató arra az esetre, ha valaki egy kiállításon műlegyes standot lát. Ne legyünk kishitűek! Ne kergessük el azonnal annak lehetőségét, hogy valaha legyes horgásszá válunk. Ha valakit megszólít a műlegyezés, nincs megköthetetlen légy, nincs megtanulhatatlan dobás, nincs lehetetlen. Csak kérdezni kell. Kitartóan. Ennyi az egész. Ezért vagyunk ott.
A további információkért kérjük látogassák szorgalommal az oldalunkat! Viszlát’ az elkövetkező programjainkon! Ja, és addig is kezdjék meg a nem műlegyező felszereléseik elajándékozását!