Írások

Balatoni praktikák

I. helyezett Lettner Balázs

A versenyre az azt megelőző napon légykötéssel már a Balatonon hangolódtam, igaz az északi parton, Csopakon. Netes keresgélés, a budapesti klubtársak elejtett megjegyzései és Bravo6 írása alapján összeállt az arzenál.
Délelőtti szektorom egy kétfelől nádfallal szegélyezett öböl volt, a parton kocsmával, és néhány alkalmi fürdőzővel, akik viszont csak a parttól pár métert jöttek be a lábszárukat áztatni, így kölcsönösen nem zavartuk egymás köreit. Ezelőtt soha nem próbáltam léggyel vörösszárnyúakat fogni. A terv az előzetes tanácsok alapján az volt, hogy közvetlenül a nádfalak elé, szinte a nádba bedobva fogom kicsalogatni a feltehetőleg bent tanyázó vörösöket. Narancssárga 14-es spideres nedves legyet kötöttem fel és a nádfaltól 6-8 méterre állva igyekeztem berollozgatni a legyet a kb térdig, néhol combközépig érő vízbe. Már az első dobás halat adott, ezt olyan jó jelnek vettem, hogy végig kitartottam a narancs mellett, a többi elő sem került. Sok kapás volt, sügerek, vörösök, naphalak. Húsz kifogott halnál már abbahagytam a számolást, de értékelhető méretű délelőtt csak kettő volt.
A délutáni horgászhelyemen a nádfal párhuzamosan futott a parttal. Bravo reggeli eligazításon elhangzott intelme jutott eszembe a csónak vájta kis ösvényekről, beállókról a nádban. Nálam volt egy kb. csónaknyi öböl, félméteres vízzel, viszonylag szélvédett helyen. Második dobásra rögtön egy méretes vörös, a következőre még egy, azután így tovább ugyanarról a két négyzetméteres részről. A forgatókönyv mindig ugyanaz. A légy beesik, pár másodpercet süllyedni hagyom, tíz centit húzok rajta, megint süllyed és általában az ezt követő húzásra már rajta is volt. Ez a csapat szinte csak 25 cm feletti halakból állt, húsz perc után már alig vártam, hogy odaérjen egy versenybíró mérni, mert vagy két kiló keszeg izgett-mozgott a derekamra kötött szákban. Fejben már többtucatnyi kifogott vöröst vizionáltam, de akkor feltámadt a szél és megszűntek a kapások. Azután, hogy a szél elállt és a víz letisztult kissé még sikerült egy halat fognom, ami mint kiderült a legnagyobb volt aznap. A 3/4-es bottal élmény volt a kifogása.

A következő...

A következő…

Este páran maradtunk még és megbeszéltük a tapasztalatokat, Jó szórakozás volt, biztos, hogy nem utoljára horgásztam célzottan erre a halra. Az esti hangulatról Kisgrófó és Csaba gondoskodott, volt sör, szkander és óriáshamburger. Az est végén még Doki megérdemelt elégtételt vett csocsóban a két, kiszakadt szákjából elszabadult méretes vöröse miatt.

C01

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

II. helyezett Csorbai Balázs

Megvallom őszintén számomra a vörösszárnyúzás eddig, amolyan muszáj dolog volt, ha már minden víz bezavarosodott, akkor álltam neki kényszerből. Voltak pici nimfáim, amiket tutinak tartottam és valami taktikám, de ezeket az általam látogatott helyek maximum 15-20 cm-es halaihoz igazítottam. Amikor erre e versenyre készültem gyorsan körbenéztem mi jöhet még szóba: Barvo nedves legyei, Nini fogolygalléros legye és néhány holland tipp jött szembe. Ezek alapján kötöttem 12-es horogra, egy barna antron testű, barna, puha, tyúkgalléros spider szerű legyet egy narancs taggel a végén.  Ezt tettem fel elsőnek az első fordulóban és le sem vettem a verseny végéig.

B003

Végig egy kilenc lábas, nem túl gyors 4-es bottal dobáltam  , sima SA XPS zsinórral, rövid fonott előkével és 16-os fluoro tippettel (a kettő együtt volt 2,7 méter). Az első fordulóban egy stégekkel szabdalt, fürdőzőkkel, szörfösökkel és horgászokkal megtűzdelt szakaszt kaptam. A bemászóhelyen egy apuka spiccbottal oktatta a fiát: a vödörben volt már vagy 20 darab vörös. :)   Ez egyrészről biztató volt, másrészt szidtam magamban a “betolakodókat”, mint a bokrot. Azonban kár volt  hőbörögni.  A pálya ki volt rakva hallal, ez a 20 hal meg se látszott. A legnagyobb baj az volt, hogy annyi volt az apró, hogy alig fértem hozzá a jobb halakhoz. A legjobbnak tűnő, teljesen csendes öblöket szinte nem is horgásztam, mert hiába láttam ott a jó halat, alig rájuk dobni úgy, hogy az aprók ne verjék le. Teljesen meglepő módon a mély (1 m), hullámnak kitett szakaszok bizonyultak a legjobbnak. 5 db 20 cm felettit mérettem be, sőt az egyik átlépte a számomra hihetetlen 30 határt is, még 2-3 jobb hal meglépett a horogról. A második fordulóban egy érintetlen szakaszt kaptam a pálya Földvár felőli végén. Itt is a legtöbb jó halat a hullámoknak kitett mély részek adták, bár az öblökből is fogtam, ha sikerült egyedül bandukoló nagyobb halat találni. 8 db jó halat mérettem köztük 2 db 30 felettit.  Érdekes verseny volt, a pocsék idő és tarajos hullámok ellenére, megérte a lukas gázlóban kockára fagyni.

III. Pálinger István

5-ös bot 9′ hosszban, bothossznyi előke, talán picit hosszabb. 12-14-es fluó tipett. Az ideális talán 3-4# 8,6′ de hát ez van, meg ugye a balin is rabolhat.

Délelőtt: Egy eléggé iszapos beszállójú szektort kaptam, szerencsére csak a part menti 10-15 méter volt süppedős, viszont nagyon jó nádfolyosó volt előttem, tele felszín alatti növényzettel amit szeretnek a vörik. Cuppogtam kicsit de már a szélén megkezdtem a pecát, és jöttek is a picik , kb. minden dobásra. 10 centis átlagméretükkel nem vettek le a lábamról, nem igazán éreztem, mitől fogok méret feletti halat fogni. Beljebb gázoltam majd egy jókora nádöbölből elkezdtem húzni a méreteseket , pár pici itt is be-be ugrott , de gyakorlatilag kifosztottam a nádszélt. 10 halat mért Isti , később még fogtam egy kószáló harminc centist és 1 mérhető kategóriát. Teljesen egyszerű fehér csontilegyet használtam arany bordával, súlyozatlanul, próbáltam rézfejest is de a 40 centis vízben túl hamar lekerült a növényzetbe.

Délután: Elég nagy szívásba keveredtem , körbegázoltam a hullámzásban és erős szélben egy komoly nádast,miközben egyre jobban zavarosodott be a víz, két tízcentis vöröst fogtam ami cseppet sem vigasztalt. Majd a nádas végén egy nyaraló kerítésén kellett átmásznom, hogy aztán oda keveredjek vissza ahol vízre szálltam. És lám az öböl szélén a nád mellett, még tiszta a víz , fogtam is róla kettő jót mielőtt belepte a homály. Aztán jött a tortúra a derékig érő vízben. A bakancsom fűzővasába beakadt a szákom, csetlés botlás szákszakadás. Az utolsó fél órára megnyugodott a víz, kiimádkoztam még 3 mérhetőt meg egyet a szakadt szák mellé hajítottam, és véget ért a szopacsszektor. Mindezt piros és fehér legyekkel.

Konklúzió: Találd meg a bandát és csapasd míg lehet ! Igen vannak 30 centis, és még nagyobb vörösszárnyú keszegek.

B008

Gratulálok Bravónak és a Segítőknek, valamint a Balatonnak !