Bemutatkozás

 

Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége

 

MŰHOSZ BEMUTATKOZÁS

A mai, felgyorsult világban egyre fontosabbá válik a természetes környezet védelme. Ennek egyik legjobb eszköze a természettel egybeforrt tevékenységek gyakorlása és népszerűsítése, mely lehetővé teszi, hogy kisgyerektől az aggastyánig mindenki magáénak érezze mindazt, ami körülvesz bennünket. Így talán remélhetjük, hogy mi magunk és a következő generációk is gyönyörködhetnek a természet szépségeiben és részévé válhatnak a folyamatnak, ami az embert a környezettel ősidők óta összeköti.

A műlegyezés az egyik legszebb és talán legtermészetesebb horgászmódszer, mely magában foglalja a folyók, tavak, halak és a rovarvilág ismeretét és ezért messze túlmutat a puszta halfogáson. Azt mondhatjuk, hogy a műlegyezés életforma, de legalábbis egy olyan gondolati- és szokáskultúra, ahol az ember nem mint a természetet kizsákmányoló erő jelenik meg, hanem – ha másért nem, saját, jól felfogott érdekéből – egységre törekszik a környezetével, és annak megőrzésével igyekszik a szeretett tevékenységet minél magasabb minőségben, hosszú távon fenntartani.

A természet szeretete ugyanakkor kevés. Szükség van azok összefogására, akik fontosnak érzik, hogy gyakorolhassák kedvelt időtöltésüket és tenni is hajlandók ezért, hogy ennek feltételei a jelenben és a jövőben is rendelkezésre álljanak.

 

Pénzes pér

A pénzes pér (Thymallus thymallus) az egyik legkedveltebb szárazlegyes hal. A táplálkozása helyenként szélsőségesen szelektív és sokszor csak a legapróbb legyekkel, a legvékonyabb előkével csalható horogra. Hazánkban sajnos nagyon ritka.

 

Ezért úgy határoztunk, hogy sportunk-időtöltésünk érdekében és védelmében egyesítjük mindazokat a műlegyező horgászokat, természet-őrülteket és támogatókat, akiknek ez az ügy fontos. Tesszük ezt azért, hogy sportágunkat gyakorolhassuk, műlegyezésre alkalmas hazai vizeinket felkutassuk, barátságokat kössünk, a természet és hazánk iránt érzett szeretetünket erősítsük. Örülnénk, ha minél több természet szerető ember, horgász, hajszolt városlakó ismerné meg nemes sportunkat.

Célunk, hogy hazánkban, mint a világ számos más helyén is, sporttá váljon a legyező horgászat. Azon leszünk, hogy a műlegyező versenyek megszervezésén túl keretet adjunk más rendezvényeknek például légykötő megmérettetéseknek, kurzusoknak, dobó vetélkedőknek is. Megvalósítottuk, hogy saját kezelésű horgászvizünk legyen, az Eger-patak, melynek telepítésére, tisztítására és revitalizálására sok energiát fektetünk. Célunk további horgászvizek kezelésében való részvétel, és a kapcsolatok építése más, hazai és külhoni vízkezelőkkel, horgászszövetségekkel. Mindent megteszünk azért, hogy hallassuk a hangunkat olyan törvény előkészítéseknél vagy módosításoknál, amelyek befolyással bírnak a műlegyes horgászat lehetőségeire.

 

MŰHOSZ utánpótlás

Utánpótlás
A gyerekek meglepő látásmóddal és érzékkel rendelkeznek a víz iránt, amit jó lenne megőrizni és alkalmazni felnőtt korban is

Hiszünk benne, hogy a műlegyező horgászat közösségteremtő erejét is hasznosíthatjuk. Tagjaink vállalják, hogy a műlegyes horgászat iránt érdeklődőknek önzetlenül segítenek, az újonnan megalakult szövetséget népszerűsítik és céljaiért kiállnak. Tagjaink közé várunk minden magyar legyező horgászt, akinek fontos, hogy a műlegyes horgászatot önálló sportként ismerjék el, akiknek fontos, hogy természeti értékeink, patakjaink, vizeink megmaradjanak-gyarapodjanak.

 

MŰHOSZ csapat

2007, Műlegyező Európa-bajnokság, Norvégia
A magyar csapat James Fergusonal, a FIPS-Mouche elnökével

 

Várjuk azokat, akik hiszik, hogy legyes közösségünkkel értékeket tudunk teremteni, és részt vesznek egy kulturáltabb horgászat megteremtésében. Remek kapcsolataink más országok műlegyeseivel könnyedén lehetővé teszik, hogy minél több tagtársunk jusson el távolabbi vizekre.

Műlegyező Horgászok Országos Szövetsége

MŰLEGYEZÉS

TITUS POPOVICI

Fordította: Bereczki Gábor (2014)

A feledés folyója

Pont tizenegy év, sok vidám pásztoróra kell,
hogy pisztránghorgásszá válj, mondják az angolok.
Egyetemen, szentírásokból gyorsabban nem
tanulhatod, úgy sem, ha rá költöd vagyonod.

Horgászsámán, vízibohém szavát figyelik
kékszemű lordok, s puccos újgazdagok, mégis:
Pont tizenegy tanév kell drága komám ahhoz,
hogy pisztránghorgásszá válj, vélik az angolok.

Galócával álmodsz, horgod medermélyt kapar,
de felébredsz s csak kárászt fogsz; rájössz majd hamar:
Sok a meghívott, de kevés a kiválasztott,
ki szügyig vízbe gázol, s végre pisztrángot fog.

Kell tizenegy kemény év; tudják az angolok.

 

Legyező horgászok távcsövön keresztül

Bakács Tibor Settenkedő, 2013. január. 28.

Különös örömömet lelem, ha legyező horgászokat hallok beszélgetni egymással. Lényegében nem értem a beszédüket, kb. harminc százalékban használnak olyan szavakat, amiket én is ismerek, de ettől még izgalmasabb. A költészetre emlékeztet, ahol a szerző nem szégyell kitalálni szavakat, csak hogy jobban hangozzék a sora, ne bicsakoljon meg a versláb. Mindent mernek, és tesznek, történeteik sokkal jobbak, mint amivel Columbo felügyelő szédít minket. Nincsenek egyedül, hasonló mód érthetetlen nyelvet használnak a hajósok, a repülőgép irányítók, a kőművesek, a juppik.

Amikor túl vagyok a szavak érthetetlen, de mégis kedves zenéjén, megérzem mögötte a szenvedélyüket. Igen, azt a mértékű izzást, amivel Othelló megfojtotta a feleségét, amivel Leonidász háromszáz emberével elharapta a perzsák torkát, amivel Oedipüsz megkívánta saját anyját. Nem valószínű, hogy normálisak, de erről nem ők tehetnek, hanem a világ, amely elhagyta korábbi lakóhelyét, a vizet és tengereket.

Legyező horgász bárkiből lehet, de mégis kevesen vannak. Ahogy Jézus mondja, sokan vannak a meghívottak, kevesen a választottak. Itt nem tudom, ki választ? A lazac, a menyhal, vagy az iszapi harcsa dönt-e arról, hogy ki alkalmas magát kínozva a vízben szobrozni? Vagy a társadalom löki ki szélre azokat, akik nem boldogok a szárazföldön? Mindegy, hogy mivel keresed a kenyered. Lehetsz jól nevelt, vagy tahó, a legyezés átalakít téged ufóvá, és ezek után csak abban bízhatsz, hogy magányos örömöd nem válik a bulvár címlapok sztorijává. Ha női társad van, megérti, hogy ketten vannak a buliban. A hal és ő. Ha barátod van, azt, hogy csak a második lehet. Amíg nem látod meg a pikkely nyálkás fényében az égbolt arany tükröződését, addig a hal számodra puszta étel. Vízi állat. Blaszfémia. Még ha kóser is. Vallási szimbólum.

Ugyanakkor nem bíznék meg feltétlenül bennük, mert mint a heroinisták, képesek lennének bármit feláldozni azért, hogy minőségi csalijuk legyen. Mindig erről beszélnek, holott nem mindegy ez akkor, ha úgyis meghalunk? Vagy a Mennyországban is vannak legyező horgászok, akik lelkeket halásznak? Az biztos, hogy ehhez érteni kell, nem elég hozzá a marketing, mint a politikában. Nem elég, ha úgy csinálsz, bele kell örökösen lépned ugyanabba a folyóba, amibe elvileg kétszer sem sikerül.

Néha azt hiszem, hogy a halak velük álmodnak. Ha már egyszer úgysem úszhatják meg.

 

Műlegyezés kérész

Kérészek

A pápua és a műlegyek

Bodolai László, 2013. január. 21.

Mindenkinek megvan a maga története, miiért volt érdemes a műlegyezésbe belefogni, és mit kapott ettől a csodálatos sportágtól. Mint ahogy nekem is: jó pár éve a mongol sztyeppéken bolyongtunk a legendás taimenre vadászva.

Csak kettőnknek volt klasszikus műlegyező jelmeze: rajtam kívül Péternek, a profi legyezőhorgásznak. Egy gyönyörű folyóban kapkodtuk ki a hatalmas péreket és a lenokokat, amikor a világ legképtelenebb teremtménye bukkant elő a semmiből, és kezet nyújtott Batchuknak a mongol vezetőnknek, aki divattervezőnek tanult annak idején Magyarországon, majd tört angolsággal bemutatkozott:

– Cohn Digan vagyok.

Batchuknak elakadt a lélegzete a látványtól. A fekete, alacsony, sajátos arcfelépítésű férfi öltözéke is egyedülálló volt. Egy otromba, fekete cúgoscipő-szerű bakancsot viselt világos, bő vászonnadrággal és kockás inggel. Hátán aranymosó tálat cipelt.

– Kis vodka, Mr. Cohn? – invitálta Arbat, a fotósunk. Mi járatban errefelé?

– Geológus vagyok – felelte Cohn Digan – aranyat és olajat keresek egy ausztrál cég megbízásából.

– És honnan jött, Mr. Cohn?

– Az egyik csendes-óceáni szigetről származom.

– Csak nem Pápua Új-Guineából? – találgatott Arbat a fotós.

– Igen, pápua vagyok, és egyetemi tanár – húzta ki magát Cohn Digan. – És maguk mit keresnek itt?

– Horgászunk, és taiment akarunk fogni – kapcsolódott be a beszélgetésbe Péter, a profi légyhorgász.

– Az meg mi? Sohasem hallottam ilyen halról – érdeklődött Cohn Digan a pápua geológus, közben a horgászbotokkal és a műlegyekkel ismerkedett.

– Az egy óriás pisztrángfajta, egérrel lehet fogni. Akár ötvenkilósra is megnő.

– Ilyenek nálunk is úszkálnak a hegyekben. Gyertek el horgászni egyszer, vendégeim vagytok! – invitálta a társaságot a pápua geológus.

Cohn Digan a pápua aranyásó akkor eltűnt, majd egy mongol településen, Toszomcsengenben találkoztunk vele.

Az utcán folyamatosan hangosbeszélő szólt, buszindulásokat és egyéb közérdekű információkat közölt egy recsegő női hang. Hirtelen egy kisebb csoportosulás zsivaja nyomta el a hangszóró információit, néhány idősebb nő és a hozzájuk tartozó gyerekhad áfonyával, bogyókkal és krumplival dobált átkozódva egy fura alakot.

– Nézzétek már, Cohn Digan, a pápua geológus és egyetemi tanár! – kiáltott fel döbbenten Péter.

– Azt hiszik a nomád öregasszonyok, hogy a pokolból kiszabadult démon – fordította a zsivajt Batsuhk. Mentsük ki gyorsan!

– Tényleg van benne valami ördögszerű ? közelítette meg a helyzetet vizuálisan Arbat, a fotós, az ulánbátori buddhista templomokban pont ilyennek festették le a démonokat.

Batsuhk odafarolt a tömeggé duzzadt csoport mellé a Toyotával, és elhesegette a vénasszonyokat. Cohn Digan, a pápua egyetemi tanár és kincskereső hálásan pislogott.

– Magukkal maradnék, amíg visszaérnek Ulánbátorba, ha lehet – fordult hozzám, miközben az áfonyafoltokat próbálta letörölni az arcáról.

– Ez a harmadik alkalom, hogy megdobálnak, egy sofőr sem mer már elvállalni. Már azt hittem, gyalog kell visszamennem, a nagyobb településeket elkerülve, bár a jurták környéke sem biztonságos, egyszer rámeresztették a kutyákat.

Cohn Digan később állítólag neves műlegyező horgásszá képezte magát Pápua Új-Gunieában.

Azóta minden vágyam, hogy meglátogassam. És már csak ezért az élményért megérte, hogy annak idején műlegyező botot vettem a kezembe egy szlovák folyócska mellett.

 

Műlegyes pecázás

Toszomcsengen