Írások

Eger-patak öt év után

Elmúlt 5 év. Ami elsőre soknak tűnik, de egy patak ökológiájában nem hosszú idő. Amikor 2009-ben a MŰHOSZ elnyerte a halászati jogot a patak egy szakaszára, akkor sok dolgot még csak sejtettünk. Azóta sok mindenre fény derült, és sok minden alapjaiban változott meg.

A jövő nemzedék

A jövő nemzedék

Először essünk túl a rossz dolgokon: az a lelkes csapat, akik anno Egerben még saját klub alapításán gondolkodtak, mostanra szétszéledtek. Ki elköltözött, kit munka nem enged a vízpartra, megint mások letették a legyes botot, így ma az Eger-pataknak nincs saját legyes közössége. Persze feltűnnek mások, és talán azzal sincs baj, hogy egyre több a lelkes és tisztességes pergető, de a legyesek vezető szerepe oda, és ennek okán érdemes elgondolkodnunk, hogy mit kellene máshogy csinálnunk, hogy újra pezsgő legyes élet legyen Egerben. Pedig volt komoly hozadéka is a gazdálkodásunknak: a sebes pisztráng állomány megtelepedése. Annak ellenére, hogy napi szintű információm csak a ritkán arra járó legyesektől van, de mégis idén nyáron is több sebes fogásáról érkeztek hírek. És ha már a telepítéseknél tartunk: az elmúlt öt év halgazdálkodása alapján módosítottuk a haltelepítések kialakult rendszerét. Először is, kivettük a telepítési tervből a jászkeszeget, melynek többszöri telepítése is sikertelen volt. Az általunk kezelt patakszakasz vízrajza megváltozott (a Nagytályán található duzzasztás lényegében megszűnt), ez, illetve a fogások hiánya alapján állíthatjuk, hogy a jászkeszeg nem találja meg az életfeltételeit az általunk gondozott patakszakaszon, ezért nem telepítjük tovább (azért itt jegyezném meg, hogy a tévedés nem volt nagy, mert az általunk kezelt szakasz alatt 2-3 kilométerrel már fogható).

A domolykó objektív akadály miatt nem szerepel többé a telepítési tervben. Amikor felmértük, hogy a patakban mely fajok élnek, és melyek a legfontosabb célfajok a horgászok számára, a domolykó volt a legfontosabb és leggyakoribb faj. Sajnos a degradált élőhely miatt az ívás nem minden évben sikeres, így úgy gondoltuk, hogy előnevelt ivadék telepítésével az állomány mérete, és így a fogás stabilizálható. Mivel a domi a hazai halgazdaságok kínálatában nem volt fellelhető, ezért több halszaporítással foglalkozó szakembert és intézményt kérdeztünk meg, hogy tudnak-e ilyen halat számunkra szállítani. A válasz minden esetben pozitív volt. Ennek ellenére az elmúlt öt évben egyetlen ivadékot sem tudtunk venni. Sok helyről hallottuk, hogy itt és ott telepítettek előnevelt ivadékot, de a híreket alaposabban megvizsgálva kiderült, hogy egyik esetben sem került ilyen hal a vízbe. A fentiek alapján felelősséggel nem lehetett felvállalni ennek a fajnak a rendszeres telepítését. A harmadik telepített faj a sebes pisztráng, mint fenn már írtuk, ha nem is ez lett a patak leggyakoribb hala, de rendszeresen megjelenik a fogásokban, így a telepítést folytatjuk, sőt megduplázzuk a telepített előnevelt ivadékok mennyiségét: 2000 db halat helyezünk ki évente, ezt tettük idén szeptemberben is. De erről beszéljenek a képek:

Settenkedő

Settenkedő

Kicsomagolás

Kicsomagolás

Temperálás

Temperálás

Nőjetek nagyra!

Nőjetek nagyra!

Remélem, jövőre a pisztráng tilalom után már sokan találkozunk ezekkel a halakkal és nagy testvéreikkel!