Írások

Egy legyes VB margójára – a ború

Az Árva

A második fordulóra az Árva jutott nekem. A versenyszektorok kijelölésének sajátossága folytán itt nagy jelentősége volt a sorsolásnak. Amikor a buszon az egyes sorszámtól kezdték sorolni a számokat, egyre kisebb reménnyel hallgattam a neveket. Amikor túljutottunk a 22-esen, akkor már rosszat sejtettem (itt volt benne egy több kilométer hosszú kihagyott szakasz, ettől lefelé már a domolykó dominál). 27-ként kerültem sorra. Azonnal elkezdtem tippelgetni, hogy ez vajon melyik rész pontosan. Amikor leszálltam a buszról, akkor már tudtam, hogy ez az szakasz, amivel a fiúknak illusztráltam “az Árva bizony nagy lutri” véleményemet. Itt horgásztunk már ugyanis Ninivel és akkor három óra alatt összesen hat domit sikerült fognom, igaz volt benne három 40+-os halam. A verseny kezdése előtt bejártam a pályát. Az első megállapítás az volt, hogy bár a vízszint közepes, de az előző napok esői zavarosan tartották a vizet, sőt mintha délelőtthöz képest is zavarosodott volna. A bíróm, aki a szlovákon kívül nem beszélt semmilyen nyelvet elmondta, hogy előttem a norvég 10 darab pért fogott és csak a szektor tetejét (2.) horgászta. Nagyon lelkesen végigjött velem a pályán, sőt még a hídra is feljött. Közben időnként magyarázott is, amiből sajnos csak igen kis részleteket értettem meg, ebben két hasznosnak tűnő információt tudtam kiszűrni: rábökött a dobozomban található legnagyobb legyekre, hogy itt az kell, illetve, hogy a szektorom alja messze lenn van, de nem érdemes arra mennem, mert nagyon mély a víz.

Az Árva 27.-es szektora

Az Árva 27.-es szektora

Két felszerelést állítottam össze: egy bokor alját dobálós cuccot (8,6-os, négyes bot, rövid fejű úszó zsinór, teljes hosszában 9 lábas előke, 14-es tippet), amire a Nininek a reggeli fordulóban egyedüliként bevált rózsaszínfejű nimfát tettem, illetve egy rövid nimfás cuccot (10’2″ nullás bot, hosszú előke, 10-es tippet). Ezt kivételesen 3 léggyel díszítettem fel: egy 14-es rózsaszín tungstenfejes nimfa, egy 16-os lila fenekű nimfa és a tetejére a korábban már említett CDC orange tag került. A versenyt a szektor tetején kezdtem, ahol zúgó felett, a feszítettben a bokrok alatt igen jó víz volt (0,4-1 méter), anno ezen a pár méteren fogtam az összes halat (1.). Meglepetésemre az első tíz dobásra kapásom se volt, már a csalicserén gondolkodtam, amikor egy domit ütöttem. Megnéztem az órám és nekivágtam az átkelésnek. A csúszós köveken közel 5 perc volt mire átértem. A hal 202 mm volt. Irány vissza, újabb 10 dobásból fogtam megint egy halat, ez sajnos 19,5 cm volt, így nem ért semmit a küzdés, amivel átkeltem, de az igazi baj az volt, hogy a versenyből eddigre elment közel 20 perc. A bokrok alja három csalicsere után sem adott több értékelhető halat (3-4 kulcstartót fogtam). Nem volt mit tennem, mentem lefelé, mert az iszonyatosan hosszú szektor még sok potenciális helyet tartott. Mivel a terepbejáráson az összes többi bokor alatt max. 10 cm-es víz volt, így bár a pálya ezen részét domisnak nyilvánítottuk, nem maradt más mint a meder és pér horgászat. A norvég által meghorgászott szakaszt (2) kezdtem vallatni és egy bő félóra alatt fogtam összesen 5 darab halat 19 cm felett, (mind az orange taggel), amiből egy volt 200 mm, de sajnos a többivel is ki kellett battyognom, mert bár szákomban volt egy 20 cm-es mérőszalag, ha kézzel értem a halhoz (próbáltam a centihez illeszteni), akkor szólt a bírom, hogy az tilos.

Az árvai domis minfa

Az árvai domis minfa

Ez után következett az a rész, amit ha sokat eszem, akkor szerintem éveken keresztül fogok még rémálmodni. Megpróbáltam meghorgászni a szektor többi részét. A legtöbb helyen combos víz volt, ami ment, mint a veszedelem. Hol teljesen sívó sóder volt, hol harminc centis tarajos hullámok (5), amiken 20cm-es átláthatóság mellett olyan volt gázolni, mint egy nagyon kiszúrós vetélkedő akadálypályáján. Estem-keltem, de egy gödör (3.) és az egyik hídláb (4.) környékét leszámítva esélyét nem láttam a halfogásnak. Megjártam a szektor alját is, de hivatalos határtól még jóval feljebb is olyan mély volt a víz, hogy végül nagyon örültem, hogy nem úsztam el. Az utolsó fél órában még egyszer meghorgásztam a domis bokrok alját és halakat adó zúgót, de csak néhány kulcstartót fogtam. Amikor vége lett a szektornak, olyan fáradt voltam, amilyen legyes versenyen még soha. Ez a két hal ugyan megmentett a klasszikus nullától, de a gyakorlatban pont ugyanannyit ért: 30. lettem.

A dolgot árnyalja, hogy ebben a fordulóban 2 darab halat 4 ember fogott, sőt 5 hallal már 19. lett a montenegrói srác. Az Árva egyébként ebben a fordulóban mutatta a legsötétebb arcát: az első fordulóban Nini által fogott 15 darab hal a mi fordulónkban 3. helyet ért, Nini ezzel 15. lett. Ugyanez a mennyiség harmadik fordulóban a 14. helyhez volt elég, a negyedikben a 19.-hez, az utolsóban a 18.-hoz! Messze ez volt a leghaltalabb forduló. Persze mindenkinek az volt, de a szektor sem volt túl acélos. Erről a helyről a norvég versenyző horgászta a legjobbat 22. lett (10 hal), a német versenyző 27. (6 hal), a montenegrói 26. (10 hal) a dél-afrikai 29. (6 hal) lett. És itt jön az újabb csavar! Másnap az egyik helyi szervezővel beszélgettem és kérdeztem, hogy mit kellett volna itt horgászni? Erre csak mosolygott és annyit kérdezett, hogy komolyan gondolom-e, hogy kijelölnek egy olyan szektort, amiből a saját versenyzőjük nem tud potenciálisan kiszedni 30 halat? Nekik elemi érdekük, hogy minden szektorban benne legyen legalább egy tisztes helytállás. A konkrét helyre azt mondta, hogy az egy kimondottan jó szektor, ő több versenyt nyert onnan. Tágra nyílt szemekkel néztem, mert elképzelni nem tudtam, hogy miről beszél. Hát a szektor aljáról! Ott, ahova a bírom szerint nem volt érdemes menni és ahol majd elvitt a víz. Ott ahol mederben sok méteres víz van, a parton pedig angolgyep. Na ott! Nagyon óvatosan a partról, lentről felfelé kell horgászni és fű tövéből szedni a domit. Ideális, mert sok a hal, nem kell a mély víz gázolásával küszködni és bíró ott áll melletted, nagyon gyorsan tud mérni. Ennyi? Az eredményeket nézve ezt a rejtvényt senkinek nem sikerült az itt horgászók közül megfejteni

Ádám a tavon 4 hallal szektor 9-et horgászott, Viktor a Poprádon 5 hallal szektor 20-at, Nini a Bélán 2 hallal szektor 30., HBali Vág, 7 hal 25. hely.

A Béla

Az este erős mélabúval telt. Reggel elég nyúzottan ébredtem. A Bélán 11. szektort húztam a mindentől távol a semmi közepén volt, terepjáróval vittek be a helyszínre. A helyszínre kiérve megállapítottam, hogy egy gyönyörű, nem túl hosszú és igen változatos szektor kaptam. Három nagyobb (1; 4; 8) és 3-4 mini poollal (2; 3; 5; 6). Két cuccot raktam össze: egy szárazlegyest és egy rövid nimfásat. Mindkettőt 8-as tipettel. Ami innen következett, azt nehéz élvezetesen leírni: lényegében mindent, mindennel kombinálva kipróbáltam, de csak kicsi (15-17 cm-es) halakat fogtam. Az első gödröt nimfával kezdtem (1) és legalább három kombinációt kipróbáltam: az edzéseken beváltakat, azokat amikkel Nini és Viktor fogtak, és egészen apró sötéteket is, amiket anno az olaszoknál láttam, majd jöttek a szárazak.

A 11. szektor a Bélán

A 11. szektor a Bélán

A következőnél fordítva előbb száraz, aztán a nimfák (2;3), de semmi értékelhető. Közben kezdett előjönni belőlem az idegesség és a fáradtság. Ez a kettő a nagyon vékony tippettel kombinálva brutális eredményt produkált. Legalább négyszer kellett újrakötnöm a teljes nimfás végszereléket. Hiába volt minden előkészítve, ez akkor is legalább 15-20 perc veszteség volt. A vége előtt negyedórával a nagy tanácstalanságban kötöttem egy olyan kombót, ahol felül egy nagy gammarus és a végén, alul egy 20-as méretű, 2 mm-es fejű pici fekete nimfa volt. Ezt már le tudtam gyűrni a rövid, de mély medencék aljára a legyeket és meglepetésre fogtam vele gyors egymásutánban 4 darab 18cm+-os halat (7; 8). A bíróm minden darabnak megörült, de sajnálattal közölte, hogy mindegyik kicsi. Ezzel el is telt a három óra és megvolt az első valódi nullám a VB-n, egy egyébként igen ígéretes szektorban. Az első fordulóban a finn versenyző 16 halat fogott itt (szektor 7), a kanadai 10 hal (szektor 12), az angol 5 hal (szektor 19), az amerikai már csak kettőt (szektor 24). A forduló egyetlen pozitívuma az volt, hogy fölül nagy, alul nagyon kicsi kombó megtalálása sokat jelentett, mert HBali ezt a kombót csúcsra járatva szektor 10-et horgászott itt a Bélán!

aprolila

Az egyetlen  “fogós” nimfám a Bélán

Ebben a fordulóban a többek az alábbiakat horgászták: Viktor egy hallal szektor 26-ot a Dedinkyn, Nini kopasz maradt a Poprádon (szektor 30), HBali az Árván 4 hal (szektor 28), Ádám a Vágon 6 hal (szektor 26)? ez volt tehát a legsötétebb fordulónk.

Szerencsére délután szabadprogram volt, így csendben relaxáltunk és törtük a buksink, hogy akkor most hogyan tovább.

A Poprád

Ha volt kedvenc víz, amit úgy éreztem, hogy fekszik akkor az a Poprád volt. Nagyon szerettem volna az alsó 5-6 hely valamelyikét húzva végre egy jót horgászni. Persze nem ezt kaptam, de szerencsére a legfelső 3-4 helyet is sikerült elkerülni (ezek voltak a rémálom helyek, de erről HBali tudna mesélni). A 13-as stand volt az enyém. Amíg a helyünkre slattyogtunk, az alám került bolgár sráccal nagyon jól elbeszélgettem, legyet cseréltünk. Úgy általában igen vidáman telt a felkészülés. A szektort jól beláttam, a víz tiszta volt és kaptam egy tökéletes bírót. Ugyan angolul törve beszélt, de elmondta, hogy az előttem horgászók (köztük Lubos Róza), mivel és hol fogtak halat.

A Poprád 13. szektora

A Poprád 13. szektora

 Ennek fényében szereltem össze a botokat: egy szárazost és egy rövid nimfást. Előbbit a kezembe sem vettem. Alulról kezdtem a szektorom. Először a mederben lévő köveket szórtam (2), majd a túlparti fű szélét (1)? három 19 +-os hallal nyitottam, illetve elment vagy 4-5 jobb hal? kezdtem megint ideges lenni. Ekkor végre az egyik kő mögül jött egy jó hal a bolgár srác adta légyre! A nullából már sikerült kijönni, de eltelt majd másfél óra. A menet közben lévő sekély kövek (3) és zúgók (4) nem adtak halat, így értem fel a szektor tetejét jelentő nagy, betonozott zúgóhoz (6), illetve az előtte alatta lévő gödörhöz (5). Utóbbi adott egy halat, meg egy kapást. Ezután felléptem a nagy zúgóhoz. Szisztematikusan kezdtem átvizsgálni egy Nini által a zavaros Vágra szánt, 16-os horogra kötött, 2,8 mm-es, ezüst tungsten fejes, UV-ban durván adó nimfával. Ezzel fogtam 5 jó halat. Amikor megállt a kapás akkor feltettem egy igen randa narancs squirmy wormot (10-as horog, 4 mm-es tungsten fej) és azzal fogtam még három halat. A sikerek mellett fárasztás közben ment el még négy jó hal, illetve egy mérhető hal hasúszóba akadt, így az mérés nélkül ment vissza. Az egészben nem is az volt az igazán meglepő, hogy a halak harmadik napon ilyen nagy cuccokat ettek, mert a nimfát Viktor javasolta, aki az össze halát ezzel fogta a Poprádon, hanem a vezetés módja. Egyetlen módon 20-30 cm-es, gyors emelésekkel lehetett csak kiprovokálni az agresszív kapásokat. Ha bárhogy máshogy vezettem, kapásom se volt!

squirmyNini_UV

A nyerő legyek a Poprádon

Ezzel az eredménnyel (10 hal) szektor 12-öt sikerült horgásznom. A szektorban a japán versenyző 2 hallal szektor 29-et horgászott, a cseh 15 hal (szektor 4), a finn 10 hallal (szektor 17), román 16 (szektor 4)

Ekkor a tavon Nini volt, két halat fogott (szektor 26), HBali a Bélán 8 hal (szektor 10), Ádám az Árván 17 hal (szektor 18), Viktor a Vágon 4 hal (szektor 29)

Dedinky

A Béla mellett ettől a víztől tartottam a legjobban. Általában a tavi pecában igen gyenge vagyok, másrészt féltem, hogy ha megáll a telepített hal, akkor az őshonos állományhoz kevés lesz a tudásom. Legalább a felszerelésemmel és légykészletemmel nem volt baj, mert Ádám ideadta, amije volt. A skót versenyzővel kerültem egy csónakba, és gyorsan üzletet kötöttem vele: lehet ő a kapitány végig, de én ülök “jó” kézen. Ő rábólintott, amivel én nagyon jól jártam, mert a kényelmesen dobtam, viszont a haladási irányban mindig kikérte a véleményem. A felszerelés egy 10 lábas hetes bot volt, 5 méteres előkével, 20-as tippettel, és Di-5 süllyedő zsinórral. A csali nem volt kérdés, mert Nini délelőtt a későbbi VB második franciával ült egy csónakban, és ott kiderült, hogy két legyet érdemes feltenni: felülre egy blob-ot, alulra egy fekete woollyt. Ezzel a kombóval, és iszonyatosan gyors, egykezes behúzással indítottam, ami adott is fél órán belül két halat. Ekkor megállt a kapás, pontosabban a skót srác szentségelve elrontott vagy három halat és fogott egyet. A taktikai utasításoknak megfelelően megpróbáltam váltani boobyra és kicsi legyekre, de semmi érdeklődés nem volt, így az utolsó egy órára visszaálltam a blob-wolly kombóra és az eszeveszett zsinórtépésre. Ezzel megint volt egy kapásom, egy megtépett és fogtam egy halat. A skót srác is hozzátett még egyet a csónak fogásához. Saját bevallása szerint sokszor horgászott ilyen vizeken, de látható nem feküdt neki a gyors peca, mert a végére iszonyatosan elfáradt. Nem dobott 20-nál messzebb, sűrűn csomózott és időnként lihegett. Ebből gyanítottam, hogy ez a frissen telepített halakra való nagyon gyors horgászat messze lehet a “valódi” tavi legyezéstől. A három hal a szektor 24. helyéhez volt elég.

blop wolly

A jó legyek a tározón

Ebben a fordulóban a HBali a Poprádon 5 halat fogott (24. hely), Ádám Béla 4 hal (17. hely), Viktor Árva 24 hal (szektor 12), Nini Vág 1 hal (29. hely).

Ezt követően jött záró ceremónia, díjkiosztó, bankett, de én ezt már erősen csak nyűgként éltem meg. Valószínűleg az olvasóközönséget se igazán érdekli a dolog, így erről inkább nem számolnék be részletesen.

A hamarosan érkező záró fejezetben szubjektíven összefoglalom az elért eredményeket, kicsit értékelek, illetve vitaindítóként a leírom a gondolataim a hogyan továbbról.