A nyári edzések augusztus 21-ével fejeződtek be, mikor is lezárták az összes versenypályát. Így amikor szeptember 2-án szombaton, a verseny előtt pár nappal megérkeztünk, már csak a hivatalos és nem hivatalos edzéspályákon gyakorolhattunk. Készítettünk is egy tervet, melyben szerepelt a Béla, az Árva és Vág. Persze az élet ezt is átírta. Ebben a cikkben a nem hivatalos és hivatalos edzésekről, illetve a verseny első fordulójáról szeretnék írni. Innentől az írás elég szubjektív lesz, így remélem, hogy a csapat többi tagja is megírja a saját tapasztalatait, mert akkor nem csak az én szemüvegemen keresztül látjátok ezt a bő egy hetet,  és lehet, hogy egészen más  tanulságok derülnek ki, mint amit én szűrtem le a VB-ből.

Szombat reggel a liptóújvári egyesület elnökének házánál kezdtünk, mert ő adta ki az engedélyeket és koordinálta a csapatok mozgását az edzéspályákon. Azt mondta, hogy menjünk a hivatalos versenypálya feletti Béla szakaszra, mert ott épp nincs senki, így békésen tudunk gyakorolni. Menetben egy dologra felhívta a figyelmem: csak kettesével járjunk és hangoskodjunk, mert sok a medve. Én akkor ezt erősen túlzó figyelmeztetésnek éreztem, de hamarosan kiderült, teljesen jogos volt az óvatosság. Ádám még aznap összefutott a parton egy anyamedvével és két boccsal, sőt az egész VB ideje alatt a Béla mentén rendre feltűntek a medvék. Ennek oka az volt, hogy a Magas-Tátrából a medvék ősszel lejönnek a Béla menti kukoricásokba, mert ezzel a könnyen megszerezhető és tápláló kajával készülnek a télre. A nappalokat azonban nem a zavart kukoricásokban töltik, hanem a Béla menti erdőkben. A helyi vadásztársaság szerint 14 anyamedve volt a területen a bocsaival!

Visszakanyarodva a horgászathoz: a pályára érve annak érdekében, hogy minél több információhoz jussunk, megosztoztunk a módszereken. HBali és Ádám szárazlegyeztek, mi Ninivel nimfáztunk. Ettől a hídtól indultunk, és kb 2-300 métert horgásztunk felfelé. Az edzésen bevált nimfákkal fogtunk néhány halat, de a szárazlegyes horgászat ennek többszörösét adta. Ráadásul most először érvényesnek látszottak a nagy légyre vonatkozó híresztelések, mert Ádám egy 12-es nagy szürke parachute-tal fogta a legtöbb halat, de Hbali is egy 14-es világos Klink variánssal fogott sokat. Az edzés érdekessége volt az is, hogy megjött az olasz csapat két tagja, akik irgalmatlan sebességgel végighorgászták az általunk lehorgászott pályákat és relatíve kevés halat fogtak. Amit fogtak azt is apró szárazakkal akasztották, pedig szórták az apró nimfát is lendületesen (a kézfogásnál láttam, hogy felül egy egészen apró, fekete perdigont használtak). A nap tanulságának azt tűnt, hogy az egyébként zavart pályán (mert a halak totál idegbetegek voltak) teljesen meglepő módon működnek a nagy szárazak.

A második napra az Árvát céloztuk meg, de reggel összefutottunk Peter Durisikkal, aki korábban minket, akkor pedig épp az angol csapatot kísérte. Ő kerek-perec kijelentette, hogy tök fölösleges elmenni az Árváig, mert az éjszakai 20-30 mm eső úgy megtolta a vizet, hogy jött rá 20 cm, ami miatt lényegében bele se lehet menni, ráadásul sártenger a folyó. Hasonlóan nézett ki a Vág edzés szakasza is, így erre a napra maradt a Béla alsó szakaszának a versenypálya, és a Vág torkolat közötti része. Megvettük a napijegyet, majd leslattyogtunk a vízhez, ahol ott volt mindenki, aki nem akarta a saras nagyvizeket horgászni. Illetve hiányoztak a nagy csapatok, de erről majd egy kicsit később. Aznap fordult egy kicsit a szisztéma: Nini, HBali, Ádám próbált jó nimfát találni, én a szárazlegyezés finomításába fogtam.

Az közúti híd alatt, a kőlépcső fölött kezdtem, de öt dobáson belül jött valaki fentről, így lementem a 100 méterrel lejjebb lévő vízmércéhez. A vízben slattyogtam lefelé, és a part széli, csak kevéssé rohanós vizet dobáltam. Kezdetben nagyobb, majd egyre kisebb szárazlegyeket használva. Ekkor a kezembe akadt egy CDC szárnyú, 18-as hangya hirtelen lett egy csomó kapásom. Fogtam is belőle 3-4 mérhető halat (max 25 cm), amíg alulról valaki bele nem gyalogolt a pályába. Felmentem a zúgó alá és kezdtem újra ugyanazt a kb. 200 méteres szakaszt, 18-20-as szárazokra volt érdeklődés, ettől felfelé semmire. A második etapban is fogtam 2-3 értékelhető halat, de ekkor már a  natúr quilltestű paraloop emerger is adott halat. Rengetegen jöttek-mentek körülöttem, így alig találtam horgászható szakaszt, de egy nagyon gyors részen egy fűcsomó tövéből még egy 38-as pért sikerült záróakkordként megcsípni. Eddigre dél lett, így elmentem konzultálni a fiúkkal. Az eredmény siralmas volt: Nini két halat fogott gyorsan az elején, aztán csak idegeskedett (és megállapította, hogy a Vág olyan, mint a sár), Ádám és HBali is talán 2-2 db jobb halig jutott, nem hogy jó nimfát nem találtak, de halat se nagyon. Elmeséltem az élményeimet, mire felvillanyozódva helykeresésbe kezdtünk. Ez nem volt egyszerű, mert amint valamelyik jó helyet ott hagyott a „gazdája”, szinte azonnal lecsapott rá valaki. Ekkor Ádám kiszúrta, hogy az angol csapat négy tagja combat fishingben üt egy lassabb szakaszt. Ha már nem volt helyünk, akkor néztük őket. Részben nimfáztak, részben szárazlegyeztek. Azalatt az idő alatt, amíg láttuk két halat fogtak nagyon a mérethatáron. Amikor elmentek, beálltunk a helyükre. Volt ebben némi kurucos dac, illetve Ádám ötlete, hogy nézzük meg mit tud az apró száraz ilyen szituációban. Én egyetlen méretes halat tudtam kiimádkozni, de Ádám hangyával fogott hármat, és volt egy-két jó akciója, HBali talán négyet szedett (köztük két igazán jó halat, erősen 30+), így önelégült mosollyal indultunk be a szállásra. Lefelé menet se nagyon találkoztunk jó halat fogó horgásszal, bár a helyi egyesület elnökével konzultálva azért kiderült, hogy valamelyik szlovák menő 20 darab körüli jó halat fogott nedvesléggyel(!). Az elnök szerint valószínűleg nem volt érdemes nimfát dobálni, mert ezek a halak kb. a világ összes nimfáját látták már. Ebben a tudatban készültünk a következő napra a Vágra.

Ádám és Bali a Béla torkolattól lefelé, mi Ninivel felfelé mentünk. Az első egy órát a nimfáknak szántam, de értékelhető halat csak Peter féle pamaccsal fogtam (ez egy CDC palmer orange tag).

Peter féle CDC orange tag palmer

Kezdett valami apró szösz repülni és lett felszíni aktivitás is. Innentől kb. azt horgásztam finomítva, mint a korábbi edzéseken: pici szárazak, 0,08-as tippeten. Két légy működött igazán: egy nagyon karcsú, quill testű, CDC paraloop emerger és érdekes módon egy full csillogós, 17-es kis CDC.

A „Csillogós”

Voltak olyan helyek, hogy ha utóbbi volt fenn, akkor volt kapásom, ha nem, akkor csak nézegették. Mivel ez amolyan kísérleti prototípus volt, így amikor letört a horog hegye (sajnos a szakálltalanítást ez a horogforma rosszul viseli), akkor nem tettem fel az utolsó darabot, hanem a letört hegyűt dobáltam. Furcsa volt látni, hogy a süket víz mennyire megélénkült, ha ezt tettem fel, még ha hegy nélküli horoggal nem is ment a halfogás! 🙂

Ez nap már-már olyan volt, mint egy normális horgászat. Ha épp 10 percig nem jött senki, akkor a jobb helyeken fogtam 2-3 halat, jobbára kulcstartókat, de tűrhető mennyiségben állt közte 20-25-ös versenyhal is. Délben elslattyogtunk ebédelni és itt súlyos hibát követtem el, mert az ebéd zárásaként megittam egy pálinkát. Ennek következtében lett egy 2-3 órás luk a halfogásban. Nagyon laza voltam, kapásig el-el jutottam, de halat nem bírtam fogni.

Az alkonyatban aztán megint egy jobb periódus következett, Hbali és Ádám is nagyon sok halat fogott karcsú CDC szárazakkal. A megállapítás ezen az estén is az volt, hogy ha csak egy kicsit zavartalan volt a víz, az apró szárazak adják a halat.

Az utolsó fél órának volt még egy érdekes momentuma. Egy gödörből szedegettem az inkább kisebb, mint nagyobb halakat, mikor megérkezett fölém Stanislav Mankov (két éve Boszniában nem sok választotta el, hogy egyéni indulóként világbajnok legyen), a bolgárok menője és egy csapattársa. Előbbi nimfával, utóbbi szárazzal szedte olyan ütemben a halat, hogy az addigi optimista hangulatom semmi perc alatt elillant. Az addigi megállapítások egy jelentős részét idézőjelbe tették és aznapi „sikereim” is egészen más megvilágításba kerültek.

A következő nap beszerző körúton voltunk, illetve beköltöztünk a hivatalos szállásra. Jó volt látni, hogy Ádám és HBali milyen otthonosan mozog ebben a közegben. Rengeteg volt az ismerősük, sokan régi barátként köszöntötték őket. Mi Ninivel erősen első bálozó kinézettel toporogtunk a társaságban.

Szerda volt a verseny első hivatalos napja: az edzés. Ez elvileg nem kötelező, (a nagyobb csapatok ezen se jelentek meg), de mi Ninivel szokni szerettük volna a hivatalos buszos menetrendet, a csapathoz ekkor csatlakozó Viktor illetve HBali az Árvára voltak kíváncsiak, míg Ádám az alternatív helyszínnek kijelölt besenovai tározó szerette volna megnézni.

Én első körben a Vágra, második fordulóban a Bélára mentem.

A Vágon a busz a faüzem mögött tett le.

A csoport szétszéledt, így kerestem magamnak egy szimpatikus 200 méteres szakaszt két zúgó között (kb. ekkorának saccoltam egy lehetséges versenyszektort), majd megkezdtem a felkészülést. Összeszereltem egy rövid nimfás cuccot 10’2″ lábas nullásra, és egy szárazlegyes 3-as 9’6″ láb hatosra. mindkettőre 10-es tippetet tettem. Amikor ez megvolt hozzáfogtam a szektor partról történő alapos átnézéshez. Itt kezdődött a gond, mert alám 10 méterre, és fölém 20-ra is begangololt egy-egy lelkes ember. Na ekkor kezdtem megérteni, hogy a nagy csapatok miért nem járnak ezekre az edzésekre. Nem lenézik a mezőnyt és fitogtatják az erejüket, csak egyszerűen tudják, hogy ők ebből nem profitálnak. A vizet eddigre már ismerik, mint a tenyerüket, arra viszont nincs szükségük, hogy a többiek lássák mit csinálnak,  vagy a nyakukra állva ne hagyják őket gyakorolni. Nekem viszont minden percre szükségem volt, így a megmaradt részt kezdtem először horgászni. Alulról felfelé indultam az erősen combos, hasas, közepesen gyors vízben. Először két nimfát tettem fel, majd mikor a előre elhatározott első félórában nem fogtam halat, a felső nimfát lecseréltem a korábban már Peter féle orange tagre. Ez egyből adott is egy halat. Innentől már csak szárazat erőltettem. Az alábbi stratégia vált be: habzós gyors vízen 16-os CDC orange tag, kicsit lassúbb vízen 18-as nagyon karcsú, fekete cérnatestű, egytollas CDC (amolyan sanosan kötve), ugyanez olív quill testtel, vagy a csillogós CDC, ahol igazán lassú volt a paraloop.

Bali féle, egy CDC-s karcsúság

A nimfás kör után kétszer tudtam végighorgászni szárazzal az időközben kiürült pályát és tizen darab mérhető halat fogtam. Visszatérve a buszhoz kiderült, hogy mások alig fogtak (vagy szimplán sumákoltak 🙂 ). Ebéd a szálláson, majd délután Béla. Erre már összesen öten mentünk el. A torkolatnál raktak ki minket és itt már végre tudtam keríteni egy „verseny szektort”, amit már verseny rend szerint tudtam végighorgászni (felszerelés, átnézés, ütemezett horgászat). Itt is taroltak a szárazlegyek, sőt még a  minta is hasonló volt. Ahol habzott, ott orange tag, ahol még ment ott a Csillogós volt a jó, ahol lassult (amennyire a Bela tud lassú lenni) ott a paraloop. A nap végére igen elégedett voltam magammal és a kidolgozott taktikával…

Este megjöttek a srácok és az alábbi tapasztalatokat osztottuk meg egymással:

–          A besenovai tározó elég haltalan. Délelőtt és délután is egy-két ember bírt halat fogni a legjobbnak látszó hotspot, egy patak befolyó környékén. Öröm volt az ürömben, hogy délután az egyik ember Ádám volt, aki 4 jó halat is fogott apró nimfákkal (cruncherrel és talán bibioval), így ha véletlenül (pl. az Árva áradása miatt) ebből versenypálya lett volna, akkor volt valami elképzelésük

–          Az Árva nehéznek tűnt, az alsó edzés szektoron alig volt pér, vagy nagyon nem „látszott” a sáros víz miatt, domolykóból viszont 10-15 darabnál még a domolykó mágus GViktor se tudott többet fogni (a lilafejes nimfa tarolt). Ismerve az augusztus végi szlovák verseny eredményeit, ezzel nem nagyon lehet labdába rúgni. Ezen a helyieknek rendezett versenyen ugyanis a VB-n egy szektornak kezelt szakaszt négy részre bontva értékelték. Ebből látszott, hogy a Dolny Kubin környéki részeken (domolykós szakasz) 10-15 hal már szektor dobogót jelentett, míg a felső végen (Árvaváralja) 25 darab hallal is lehetett valaki szektor utolsó.

Másnap (csütörtökön) hajnalban indult a verseny. Én az alábbi rendben horgásztam a pályákat:

  1. Vág: csütörtök reggel
  2. Árva: csütörtök délután
  3. Béla: péntek reggel
  4. Poprád: szombat reggel
  5. Dedinky: szombat délután

A sorrend mindenkinél ugyanaz volt, csak természetesen mindenki máshol kezdett: Ádám a Poprádon, HBali a tavon, Nini az Árván, Viktor Belán.

A VÁG

Vág 14. szektor

Némi keverés után megkaptam a szakaszom és az angolul inkább értő, mint beszélő bíróm. A szakasz a pálya közepén helyezkedett el. Ezt amolyan vegyes szakasznak tartottuk, ahol lehet szárazlegyezni és nimfázni egyaránt. Az első edzésen horgásztunk itt, egy verseny fordulónyi idő alatt Ádám 7-8, Nini és én 5-6 halat fogtunk elsősorban péreket. A pálya teteje egy nagyon mély, lassú gödör volt, innen egy zátonyra fut fel, amiről a víz egy lapos csorgóra folyik, majd az egyik oldalon egy árokban szalad a víz nagy része. Lecuccoltam a szektor aljába, felszereltem egy rövid nimfás botot (10,2′, nullás, 10-es tipet), illetve egy szárazlegyest (9,6′, 3-as, 8-as tippet). Alaposan végignéztem a pályát. A terv az volt, hogy felmegyek a szektor tetejéig nimfával, vissza szárazzal. Mindezt egy órán belül véghezviszem és aztán ez alapján döntök, hogyan tovább. A szektor alján mentem be és bokrok alján lévő árkot horgásztam (1.) Ahogy indult verseny, azonnal hal volt az alattam lévő olasznál (aki svéd színeket képviselt, mert oda emigrált). Az ötödik dobásra én is jó halat akasztottam, de lefordult. Talán a versenydrukk, talán szimplán bénaságom miatt, de az első öt halammal mind így jártam és közben fogtam 4-5 darab 18-19 cm-es halat. Itt kell megjegyeznem, hogy a bírók minden esetben végtelenül korrektek volt. Gondosan mértek, a lehetőleg legjobb indulattal, de a 19,9 cm-es halat sajnálkozva, de ne írták be. Mire felértem a pálya tetejére 3 mérhető halam volt csak (2. és 3.-as standon fogtam. Megfordultam és elindult lefelé szárazzal. nagyon bíztam benne, hogy a pálya az edzésnapokhoz hasonlóan szárazzal ontani fogja a halat. Hát nem! Két mérhető és néhány kicsi halat fogtam (5. és 6.) a mire visszaértem és elment 1,5 óra (az egyik hal egy karcsú fekete CDC-re, a másik a kis csillogósra jött). Ekkor kezdtem el vakarni a fejem. Mivel az volt az eredményesebb, visszaváltott nimfára, és ekkor elindult a bicikli. 8 mérhető és 6-7 nagyon méretközeli pért fogtam és fárasztás közben is elment néhány. Minden számmal jelölt stand adott halat, de a legjobb az árok (1) és köves, habos zúgó volt (2). A nyerő egy 16-os olív, quill testű 2,5 mm-es ezüstfejes és egy 16-os, 2,2 mm-es, ezüstfejes feketetestű, narancsnyakú nimfa kombinációja volt.

A két jó nimfa

A szektor második felében nem is horgásztam mással. Lényegében folyamatosan akcióm volt. Fogtam, mentem, rohantam, mértem. Az eredmény (13 mérhető pér) szektor 21-hez volt elég. 16 darabbal is csak a 15 helyig lehetett jutni. A szektor jó és halas volt, mert az utánam következők az alábbi halakat fogták.

–          SRB 24 hal, szektor 5

–          BEL 10 hal, szektor 18

–          POR 16 hal, szektor 14

–          ESP 24 hal, szektor 3

Ezt a szektort nagyjából a terveknek megfelelően tudtam meghorgászni, és kb. annyi halat tudtam fogni, mint amennyit az edzés napokon, bár az elején az első másfél órát lehetett volna lényegesen erősebbre kerekíteni.

HBali a Dedinkyn 7 hal (szektor 10) Ádám a Poprádon 13 hal (szektor 9), Nini az Árván 15 hal (szektor 15) Viktor 6 hal (szektor 24).

És eztán gyütt a ború….