A Sajó hazánk domolykóban egyik leggazdagabb, sok helyen jól gázolható, közepes folyócskája. Szélessége ideális a műlegyes horgászathoz, nem csoda hát, hogy idén már 11. alkalommal kerül rajta megrendezésre a Sajó-Kupa elnevezésű, műlegyes megmérettetés.
Nagyon komoly pálya, sok jó hallal
A legyes horgászverseny fő szervezője az Észak-magyarországi Horgász Egyesület (ÉMHE), akik nagy apparáttal és energiát nem kímélve igyekeznek évről-évre a versenyzők és a résztvevők kedvébe járni. Minden évben nagyon szép serlegeket, érmet, oklevelet kapnak csapatban és egyéniben is a helyezettek, megadják a módját a verseny díjkiosztójának is. Külön említést érdemel, hogy minden szektorhoz jár egy vagy több bíró, akikhez a megfogott halakat (a FIPS világversenyeihez hasonlóan) merítőszákban kell kivinni a versenyzőknek. A merítő használata éppúgy kötelező, mint a lenyomott szakállú vagy eleve szakáll nélküli horog, szinkronban a MűHOSz és a FIPS szabályaival. A Sajó-Kupa hosszú évek óta az egyik legnépszerűbb MűHOSz-os verseny, a szövetség tagjai minden évben szép számban vannak jelen. A találkozó és a versenyközpont a 3-as főút mentén, Miskolc keleti végén lesz, a Sajó-híd fölött mintegy 300 méterre, a bal parton. További technikai részleteket a programról a MűHOSz fórum vonatkozó topicjában találhatnak az érdeklődők.
Pozitív változások
A Sajó ezen szakasza halban gazdag, és különösen igaz ez idén, amikor is a folyón egészen július közepéig tartott a halállományt frissítő és dúsító magas víz. A hosszan tartó árvizek után ezen a részen balinokra is számítani lehet, bár a jellemző hal egyértelműen a domolykó.
Ígéretes kavicságy
A verseny ebben az évben a szokásos pisztrángtelepítés nélkül fog lezajlani, ami még homogénebbé teszi majd a szektorokat, így az indulók esélyei még inkább kiegyenlítődnek. A szektorok többsége jól gázolható, ugyanakkor vannak mélyebb és nehezebben horgászható részek – ezeket (az ominózus A1-B1) igyekeznek a szervezők az eddigiektől is jobban figyelembe venni (jó eséllyel kihagyni) a versenypálya kitűzésekor.
A surranók sok, jellemzően kis halat tartanak
Ha jelentősebb csapadék nem érkezik a versenyig, a minimum vízállás miatt kiválóan legyezhető, közepes sebességű, de nem teljesen kristálytiszta vízzel találják szemben magukat a versenyzők. Ez domolykóra ideális vízkondíció, és mivel túl vagyunk a nyári kánikulán, a halak étvágya is várhatóan megfelelő lesz. Mindezek alapján idén könnyen születhet rekord a verseny összfogását illetően.
Jellemző halméretek
A pálya teljes szakaszán (mind a miskolci, mind a szirmabesenyői részen) elképesztő mennyiségű 15-25 cm közötti domival találkozhatunk, háromórányi versenyidő alatt nem egyszer 4(!) méter feletti fogások is születtek már. Aki egy igazán sokhalas versenyen szeretne részt venni, ide valóban érdemes eljönnie.
Erre a méretre érdemes célozni
A következő mérettartomány a nagyobb domolykóké, melyek jellemzően a kicsiktől elkülönülve, más jellegű, leginkább parti bokorsávval szegélyezett vízrészeken találhatók. Ezek a halak 25-40 centiméter közöttiek, de minden további nélkül találkozhatunk igazán kapitális, akár kiló feletti domolykóval.
Jó esélyünk van szebb halakra is
Érdemes és etikus ezért (a nimfázást kivéve) legalább 0.16 mm-es tippettel szerelnünk, elkerülendő a nem kívánt halvesztést, és a halak esetleges sérülését. A balinok ritkák, ugyanakkor testes, 50-60 centis példányokra is lehet számítani, melyek jó erőben vannak. A hozzájuk használt tippet a sodrásban akár 0.25-ös is lehet.
Átlagos Sajó-méret
Márna is van az áramlósabb részeken, viszont jellemzően nem szól bele az összesítésbe versenyhalként. A szinttáj fő keszegféléje a szilvaorrú, ennek ellenére megjelenése ritkaság legyes szereléken. A kavicsos csurgókon (sekély vízű, gyors szakaszok) számíthatunk a védett sujtásos küszök csoportos, illetve a nyúldomolykók eseti megjelenésére, bánjunk velük kíméletesen!
Fogós műlegyek, stratégiák
A verseny célhala egyértelműen a domolykó, mely a Sajón viszonylag könnyen fogható polibogárral, szöcske-variánsokkal, a kisebb egyedek aranyfejes nimfával. A bogár-kreációk sokfélék lehetnek (klasszikus fekete poli, darázs, áprilisi cserebogár), 10-es méretben célszerű kötni őket.
Azért a polibogár csak polibogár…
Működnek a sodrósabb szakaszokon a kisméretű, olív és sötétebb színű streamerek (pl. Thunder Creek), olykor a kékes változatok. Nagyméretű, Zulu-szerű nedvesléggyel éppúgy jól foghatók a bokrok mögött csoportosuló domik, mint kicsi epoxi-hangyával. Az, hogy melyik méretet célozzuk meg, már teljes mértékben a versenystartégia része, mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága.
Időnként a darázs is nyerő
Ehhez kapcsolódik a halak óvatossága, ami az opálos vízben (az említett barnás elszíneződés) közepesnek mondható, a délutáni fordulóra azonban fokozódhat. Minél sekélyebb részen horgászunk, ez a jelenség annál inkább megfigyelhető, ezért a prezentációra és a vízben való mozgásra is különösen ügyelnünk kell, ezen sok múlhat. Erősebb áramlású szakaszon (azok elvágó vizeinek határán) ne hagyjuk ki a streamereket, mert egy ilyen taktikai húzással akár a verseny legnagyobb halához is hozzá segíthet a Sajó. Hasonlóan a már említett hopperek is adhatnak komoly méretű domit, ugyanakkor a rontott kapások száma is gyakoribb erre a légytípusra.
8-as horogra kötött palmer – nem rettennek meg tőle
Érdemes figyelembe venni a versenystratégia kialkításában, hogy a Sajó partszakasza és vízsebessége szinte mindenütt kedvez a domolykónak, ezért a halak elrendeződése nem annyira szigetszerű, mint például a Sebes-Körös esetén.
Bundesliga-style, avagy néha a gázló sem kell 🙂
Mindezeken felül, a verseny talán legértékesebb része a társaság, és a szektorok közti, esélylatolgatós, tapasztalatcserés beszélgetések, és persze, a jó hangulat. A Sajónak különös varázsa van, nagyon szép és jó halas víz is – aki még nem járt ezen a vidéken, most igazán érdemes eljönnie, mert ebben az évben minden oda mutat, hogy a legbarátságosabb és leghalasabb arcát fogja mutatni a kis folyó.
Gégény Viktor
egy Sajó-parti Bogaras 🙂