Anno Katka hagyományt teremtett a Fish-Fantom, majd Kűlegyes versenysorozattal. Azóta tudjuk, hogy márpedig a Sebes-Körös csak a legkeményebbeknek való.

A 2018-as versenyt baljós előjelek kísérték: az idei nyár egyelőre erősen angol jelleget mutatott és a sok csapadék a román vízügy áldásos tevékenységével kombinálva nem sok jót jelent a Sebesen. Lényegében nem volt olyan egymást követő 2-3 nap, amikor jó horgászatot ígérő kisvíz lett volna. Apropó kisvíz! Meg kell követnem mindazokat, akikkel vitatkoztam, hogy mi is ez a fogalom a Körösön. Az életem tettem volna rá, hogy a jelenség -135 cm-nél kezdődik, de vagy a meder változik, vagy a mérés, vagy szimplán csak romlik a memóriám, de tény,hogy -150 cm-es szakáli vízállás felett már kapaszkodni kell.

Edzés a szakáli híd alatt (fotó Kővágó Csongor)

Pénteken reggel pont -130-as víznél fogtunk neki a víz feltérképezésének Szakálnál Ninivel és Némóval… az eleje nagyon köhögött. Nem fogtunk egy szálkát sem a „Zubogónál”, sőt nyoma sem volt a várt balinoknak. Lentebb mentünk a híd környékére, na ott már Nini elkezdte szedni az apróbb-nagyobb domit, és nekem is akadt egy jobb darab (38-40 cm) közvetlenül a híd alatt. A halak meglepően finnyásak voltak. Bár sokat láttunk, de inkább csak aláfordultak, megnézték, majd eltűntek, mint a kámfor. Nem lehetett a bevett módon felkopogni őket, sőt a gyors egymásutánban történő dobás inkább zavarta őket. Egy napnyi tesztpeca után azt mondtam volna, hogy a fekete nedveseké lesz a főszerep a versenyen… és mekkorát tévedtem! Na de majd a tutiból kiderül!

Este rendben megérkezett a vadászházba mindenki, volt eszem-iszom, dínom-dánom. Robi nyulat sütött, ment a szokásos dobiga mindennel. Külön vicces volt a GT-s szekció a domis arzenál mellett.

A versenybe minden fordulóban, minden versenyző egy-egy halnak az eligazításkor húzott magyar kártya lapjával hitelesített fényképével nevezhetett. Reggel rövid eligazítás után mindenki kiözönlött a vízre, míg Pubi ebédet rittyentett (ezúton is köszönet érte!). Az első forduló a szakáli duzzasztótól a komádi hídig tartott. A sekélyebb, tisztább versenypálya komoly halakat adott: Bubu 52-es, Túrigyerek 51-es és Lee 46-os domit fogott, illetve fényképezett.

Egy szabályosan fotózott versenyhal (fotó: Tari József)

Ebéd, majd némi szuszogás után (a csülökös-babos káposzta nem könnyű kaja) újra vízre szálltak a versenyzők, ki lassabban, ki lelkesebben. Az alsó, mélyebb, zavarosabb szakasz (komádi hídtól az újirázi hídig) még -150 körüli vízállásnál is helyismeretet igényelt, így feladta a leckét sokaknak. Ám nem csak a gázolással, de a halak kapó kedvével is volt gond, sőt a hitelesítő fotó elkészítése sem volt egyszerű. Valaki csak az eligazításkor adott, versenylapként működő kártyát hagyta az autóban, más a kártyát, mérőcsövet és a halat adta oda a folyónak és cserébe még egy képet sem kapott, így több jó hal kimaradt az értékelésből. A második forduló három legnagyobb hala így 45-42-42 cm (Bubu, Túrigyerek, Tari József lett.

Az két forduló összesített eredménye alapján az első Bubu lett (52+45), második Túrigyerek (51+42), harmadik Lee (46+39) lett.

Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek, és remélem találkozunk a Szigetközben szeptemberben! És most várjuk a tutit! 😉

A három nyerő lap