A táborhelyek közötti gyaloglás a végtelen tundrán meghatározta az egész túránkat, a napi járóföld fogalma új értelmet kapott. Bármennyire is kimerültek voltunk az út végére, a táborhely kiválasztására mindig sok figyelmet fordítottunk, próbáltunk a lehető leghalasabb szakaszokat kiválasztani, ne kelljen sokat gyalogolni a pályákért. A tábor felállítása után mindenki ment a maga útjára felfedezni a környéket.

Volt, hogy tízen felül fogtunk ebből a méretből

Pihenő

Sebesülve de nem megtörve

Daily routine

Egy átlagos napunk a táborhelyen így zajlott. Reggel nem túl korán kászálódtam ki a napsütéstől kellemesen bemelegedett sátorból. Addigra Janess már régen horgászott, mindig ő kelt legkorábban és általában csak estefelé keveredett elő fűzfaágon cipelve haza az aznapi vacsorát. Hamar rájöttünk, hogy felesleges halat eltennünk, Janess mindig kiadós zsákmánnyal tért vissza barangolásaiból. Mi általában órákat molyoltunk a táborban, főztünk egy teát vagy levest, olvasgattam, fotóztam. Figura foltozgatta kilyukadt Rapala gázlóját, szigetelőszalaggal rögzített nylonzacskókba tekerte lábfejét. Végre sehová sem kellett sietnünk, mindenre volt idő bőségesen. Petymegelés után horgászni indultunk, Tomi pedig a táborban maradt. Ő már nem horgászott, kúrálta tönkrement lábfejét, készült a hazaútra.

Estefelé gyülekeztünk ismét farkaséhesen. Tüzet raktunk és vacsorát készítettünk a fogott halakból. Halászlé, zöldséges halleves, sült hal volt a átlagos menü, legtöbbször rizzsel.  A pér volt a kenyérhalunk, mindennapi táplálékunk. Bármennyire is finom hal, a végére már nagyon meguntuk, szívesebben ettünk pisztrángot. Vacsora után következett a nap fénypontja, egy vékony szelet marcipán. Ekkor már nagyon hideg volt és mivel tüzelővel nem álltunk túl jól, mindenki elvonult pihenni a sátrába.

Relax

Készül a vacsora

Kis pisztráng a nagy Klinkhammerre

Mosogatás

Relax

Magic river 1. tábor

A pisztrángok mérete jóval elmaradt a pérekétől

Indul a peca

Cloudberry ? Ez a finom zamatos gyümölcs, mocsaras helyeken nőtt

Cowberry ? Fanyar, savanykás bogyó. Ebből volt a legtöbb.

Ügyködés a konyhában

Gázlóruha tesztelő terep

Szúnyog invázió

Útleírásokban már olvastam a rövid sarki nyár szúnyoginváziójáról, de megtapasztalni ezt egészen más jellegű élmény volt. A túra végére kezdtek bejönni az éjszakai fagyok, ekkor ritkult meg kicsit az állomány, de amíg jó idő volt, elviselhetetlen mennyiségben támadtak ránk. Az első napokban még szórakoztam azzal, hogy mennyit tudok leütni egy csapásra de 17-nél belefáradtam a számolásba. A fejre rögzíthető szúnyogháló mindennapos viseletünk lett, amikor evés közben felhajtottuk azonnal összecsípték arcunkat és szánkat. Evés közben folyamatosan hullottak bele tányérunkba, ha egyet kiszedtem 3 másik esett bele helyette. A végén már nem törődtünk velük, faltuk a szúnyogot is az étellel együtt.

Különleges fűszerezés

Felhőben

Nem kosz. A gázlóruha térdhajlata tele szétnyomott szúnyogokkal.

Gyülekezés

Egy a sok kérészfajból

Egy másik

Ez volt a favorit

De hol vannak a lemmingek?

Kíváncsian vártuk a lemmingekkel való találkozást, de szomorúságunkra csak egy-egy összeaszott dögöt találtunk, élő példányt nem láttunk. A lyukaik azonban mindenütt ott voltak. A túra vége felé egy menedékházban összefutottunk egy finn csoporttal akiktől meglepő információkat tudtunk meg ezekről a kis rágcsálókról. A lemmingek bizonyos időközönként annyira felszaporodnak, amit már a környezet nem bír el. A populáció olyan tömegben rajzik elő a földalatti lyukakból, szinte lehetetlen anélkül közlekedni, hogy ne tapossuk szét őket. A vizek hemzsegnek az elhullott tetemektől, nem szabad ilyenkor inni a folyókból mert könnyen csúnya fertőzéseket szedhetünk össze. Ez az időszak érthető módon nem kedvez a túrázásnak és mi sem bántuk már, hogy nem találkoztunk velük.

Tudtuk, hogy a halak sem vetik meg a lemminget ezért kötöttünk néhány, leginkább a Gurgler-re emlékeztető utánzatot. A Magic River-en töltött első estén a többiek már befejezték a horgászatot amikor összeraktam a 6-os botot és a 20-as előkére felkötöttem egy ilyen felszíni csalit. Egy széles, sekély szakaszát néztem ki a folyónak, nagy kövek között zúgott át a víz, nagy eséssel. Az egyórás horgászat maga volt az álom, felülmúlta minden várakozásom. A halak minden óvatosságukról megfeledkezve,  vehemensen támadták a felszínen csíkot húzó egeret,  szinte felrobbantották a vizet. Mivel a pérnek igen kicsi a szája, csak minden 5-6. akciót követett fárasztás, de így is rengeteg halat fogtam. Meglepő módon nem csak a nagyok támadták a lemminget, az egészen apró, 15-20 dkg-os halak is kitartóan próbálkoztak annak ellenére, hogy a szájukba nem fért be a kiadós falat. A lemmingutánzat később is az egyik legeredményesebb csalink volt, sokat horgásztunk vele.

Ilyen lemmingeket láttunk

A felszíni gurglerezés látványos peca

Lemming utánzat

A Magic river egyik egeres pályája

Esti pér nagy caddisre

Állóvízi legyezés

Már egy ideje horgásztunk a Magic riveren, rengeteg halat fogtunk, mégsem találkoztunk igazi nagy pérrel. Alaposan bebarangoltuk a környéket, keresgéltük a pályákat és világossá vált, hogy a nagy pérek a lassú, mélyebb vízben vannak. Nem álltak csapatokba, ide-oda úszkálva portyáztak és időnként szedegettek.

A szinte alig mozgó vízben szárazléggyel horgászni újszerű tapasztalat volt mindannyiunknak. A legyet be kellett dobni a lehető legmesszebbre, megfeszítettük a zsinórt és vártunk. Mintha az úszóznánk bámultuk a legyet és ha pér úszott a közelben az általában észrevette azt. Sokszor 5-6 percig vártunk mozdulatlanul, majd hirtelen a semmiből leszedte a pér és kezdődött a fárasztás.

Levette az 5 perce mozdulatlan emergert

Csuka

A Magic river környéki kiterjedt tórendszer, a folyó csendesebb szakaszai és mellékágai ideális élőhelyet nyújtottak a csukáknak, ennek ellenére viszonylag keveset horgásztunk rájuk. A sekély, köves medrű tavak nem mindegyikében találtunk csukát, de némelyikben jelentős populáció nevelkedett. Általában a kisebb, kiló alatti méret volt a volt a jellemző és a táplálékszegénység miatt a csukák igen vékonyak voltak. Valószínűleg egymást ették, mert igen sok harapásnyomot találtunk rajtuk. Beesett néhány szebb, 2-3 kiló közötti példány is, közülük egyet elvittünk konyhára és a túra  egyik legfinomabb vacsoráját készítettük el belőle. Hihetetlen zamatos, jóízű húsa volt.

Részem volt viszont egy nagyon komoly csukaélményben amit sosem fogok elfelejteni. Egy meleg délután bolyongtam a folyó partján, csukát próbáltam fogni a csendesebb részeken és a kis tavakon. Néhány bicskát leszámítva nem sok esemény történt. Egy kanyar külső ívén kis csatorna torkollott a folyóba, körülötte csendes, növényes víz, ideális csuka élőhely. Alaposan végigdobáltam a pályát, majd bementem az alig néhány méter széles csatornába. Óvatosan bóklásztam a parton amikor egy bokor alatt méteres csukát vettem észre, tőlem alig 5 méterre. Szoborrá merevedtem és szerencsére a hal nem vett észre. Mint egy lassított felvételen húztam le pár méter zsinórt és dobtam bucktail legyem a csuka elé. A streamer finoman landolt, a csuka azonnal odafordult és ráindult. Gondolatban lepergett előttem egy csapkodós fárasztás a szűk, sekély  csatornában de nem ez történt. A csuka megállt a légy előtt a botspicc alatt és figyelt. Ide-oda mozgattam előtte a legyet, szépen le is követte de el nem kapta el. A következő fél órában minden nálam lévő legyet felvonultattam előtte, érdeklődése egyre lanyhult, majd végül megunta és otthagyott. Később többször visszamentem és a csuka minden alkalommal ott tanyázott, megfogni azonban semmivel sem sikerült.

Csukás terep ? A tavak összeköttetésben voltak a folyóval

A csendesebb részeken ki lehetett szúrni a csukákat

Itt volt a nagy csuka

Hosszú de sovány ? nincs táplálékhal

Hiábavaló próbálkozás, pedig a csuka végig ott volt

Az egyik csukázásom alkalmával ismét találkoztam a rénszarvasokkal

Whitefish

A whitefishről, vagy marénáról igen keveset tudtunk. Ez az északi vizekben élő hal leginkább egy nagy keszeghez hasonlít, csak a zsírúszója árulkodik arról, hogy valójában lazacféle. A horgászatáról sem voltak ismereteink, fotókon láttunk néhány, többnyire szárazlegyekkel fogott példányt. Voltak köztük komolyabb, 2-3 kilós darabok is, ezekből szerettünk volna zsákmányolni. Már bőven túl voltunk a túra felén de nemhogy nem tudtunk fogni, nem is láttunk belőlük egyet sem. Semmi jele nem volt annak, hogy whitefish van a folyóban

Janess volt az, aki végül megtalálta őket a folyó egy lassú folyású szakaszán. Időnként feljöttek a felszínre és szépen szedegettek, általában a folyó közepén, elérhetetlen távolságra. Amikor fordultak, kilátszott hegyes hát- és farokúszójuk, innen tudtuk beazonosítani őket. Zsákmányul ejtésük a túra legnagyobb kihívása volt.

A máshol oly óvatos nagy péreket szépen biztonsággal meg lehetett fogni, többféle léggyel. A whitefish viszont elképesztően szelektív volt, hiába szedett intenzíven, nagyon kevés légy volt kedvére való. Nekem szinte csak egy legyen volt amivel be tudtam csapni, egy szürkés emerger, sajnos limitált példányszámban. A pérekkel ellentétben, amiket akár 20-as tipettel is meg lehetett fogni, a maréna érzékeny volt az előkére, 14-15 fölött már ignorálta a legyet. A szája nagyon apró  ? ha nagy nehezen le is szedte a legyet sok volt az üres bevágás ? , ráadásul olyan kemény, hogy nehezen ült meg benne a horog. A sok lemaradt hal miatt növeltem a bevágás erejét és azt a vékony tippet általában nem tolerálta, a fogós legyeim, gyorsan fogyatkoztak. Ha minden klappolt, a hal leszedte a legyet, a bevágás ült és nem szakadt el a tippet, következett a fárasztás. Mint egy lapátdévér, feküdt fel a víztetőre a maréna, komótosan dobálta magát és csapkodott, igen hatékonyan rázta ki a szájából a horgot. Az utolsó este, egy zúgó utáni kis sarokban aktívan táplálkozó marénát találtam, a parthoz közel szedegette a kikelő kérészeket. Óvatosan becserkésztem és több mint egy órát horgásztam rá amire meg tudtam akasztani az igen combos, bőven két kiló fölötti halat. Sajnos nem készülhetett róla önfotó, már nyúltam érte, amikor végül sikerült kicsapkodnia magából a horgot.

Nem laposkeszeg, ez a whitefish

Apró és rendkívül kemény száj

Pisztrángfélékre jellemző csúcsos szem

Önfotó az egyetlen fogott marénámmal

Adams ? Jó volt pérre de a whitefish nem vette le

Már hazafelé

Balesete óta Tomi pihentette a lábát, szinte alig horgászott. A táborban töltötte idejét és készítette fel magát lélekben a fáradságos visszaútra. Az indulást nem halogattuk, mindenre felkészülve, időben kezdtük meg a hazafelé vezető utat. Mivel megettünk szinte minden kaját, csomagjaink jóval könnyebbek voltak, de a terep ugyanolyan nehéz maradt. Nagyon lassan tudtunk haladni, Tomi egyre rosszabb állapotba került, minden lépés kínszenvedést okozott neki. Két bottal vánszorgott, rendkívül lassan. Ha tudtuk volna, hogy haránt bokatörése van, helikoptert hívunk, de ez csak itthon derült ki. A poklok minden kínját végigszenvedte ez alatt a két hét alatt szegény, és könnyen rosszabbra is fordulhattak volna a dolgok.

A hosszú út alatt átéltük az esendőség és magunkra utaltság minden velejáróját, mindenkinek meg kell tapasztalni a ezt az érzést. 5 nap alatt értünk vissza Kilpisjarviba, útközben még péreztünk egy jót egy kis folyócskánál. Az utolsó napokat egy gyönyörű tó mellett töltöttük, itt gondoltunk vissza a túra eseményeire. A terepen töltött 3 hét alatt mindannyian megedződtünk, jól alkalmazkodtunk a viszonyokhoz. Azóta sokszor eszembe jutnak a kietlen tundrán vándorló több ezres rénszarvas csapatok, varázslatos éjféli nap, a folyók zúgása és a hatalmas hátúszójú, macskaszemű pérek.

Ön portré

A visszafelé vezető úton utoljára még péreztünk egy jót

A kőrengetegben

Nem mély, át tudsz jönni!

Mindeközben Magyarországon 35 C volt.

Átkelés a kopár hegyvonulaton, hideg volt.

A túra vége felé már lement a nap is. Véget értek a napfényes éjszakák.

A tavon kifogtunk egy masszív bibio rajzást. A halak dugig voltak vele.

Pergetve szinte esélytelen volt a halfogás

Ez bizony tönkrement.

Utolsó vacsora a tavon. Két pisztráng és egy maréna

Éjszaka a táborban

A megérkezés. Mindenki örül és palacsintát eszünk.

Számtalan kis patakon keltünk át

Végezetül egy összefoglaló annak aki nem akarta az egész írást végigolvasni, Janess epikus vizuális alkotása a túráról.