Gyerekkoromban élvezettel olvastam Lőrinc László, a domolykókirály írásait, amelyben fa alá ejtegetett eperrel fogdosta a szebbnél szebb halakat. Megmozgatta alaposan a fantáziám az önműködő, természetes etető gondolata. Azt tervezgettem, hogy ültetek pár fát a Hajógyári-sziget kis ágába és rájárok, ha termőre fordul. Nyilvánvalóan ezekből a tervekből semmi sem valósult meg. Tavaly a Dunán bóklászva viszont felfigyeltem néhány vízparti eperfára.

A 2015-ös évben alacsony volt a vízállás a termő időszakban. Néhány ág lógott csak a víz fölé és a gyümölcsök javarészt a partra potyogtak. Volt fehér és fekete, meg is kötöttem a szép eperlegyeket. Hiába próbálkoztam azonban, egyetlen kisebb jászt tudtam csak fogni rajta, azt is kenyérléggyel. A víz nem jött fel, az érés lecsengett. Én viszont megjegyeztem az egyébként jellegtelennek tűnő fák és bokrok helyét.
Idén szerencsém volt a vízállással, az érési időszak pont az áradások idejére esett. A stabil, magas víz bőven bekúszott a fák alá, minden ideálisnak tűnt. De vajon lesz-e alatta hal?

Fehér és fekete eper – őzszőr és gyapjúlegyek

Tavaly ez volt az egyetlen. De éreztem rejt még lehetőségeket magában a pálya

Az első próbálkozás – Álompeca

Az első próbálkozás magas, zavaros áradó víznél történt. Harcsára dobáltam és mire észbe kaptam elszaladt az idő, egy órám volt sötétedésig. Kissé hitetlenül álltam meg a fa mellett és raktam össze a legyezőbotot. A part jellegtelen, lapos és sóderes volt, normál körülmények között nem szoktam itt horgászni. A fa előtt kis tisztás, a lombkorona alatt méter alatti áramló víz. Szépen be lehetett dobni a lombkorona alá. Az első kapás szinte azonnal bekövetkezett. Hiába a zavaros víz, szép jász hörpölte le a vízre hulló legyet. Ezen a napon sötétedésig maradtam, egy órát horgásztam csak, de ez az óra álomszerű volt. Újra és újra megcsorogtam a 100m-es szakaszt, csorgó csónakból dobáltam a bokrok elé. A kapások egymást érték. Fogtam még egy jászt, egy balint és két domolykót, rengeteg akcióm volt. Minden állat kivette a részét a lakomából. A halak mellett a kacsák is ették az epret, majszolt a hód is a parton, közben pedig több buffanós harcsarablás volt a bokrok alatt.

Az első hal, szinte az első dobásra

Ez a balin roskadozott a felzabált faepertől

Domolykó is ette

Már teljesen sötétben jött. A szedéseit szúrtam ki, ráálltam és le is vette rögtön

Utána pedig

A következő peca kijózanított. Minden ugyanannyira ideális volt, mint előtte és rögtön az első csorgásból fogtam egy gyönyörű jászt. Ezt követően viszont mintha eltűnt volna minden hal a fák alól, egyetlen kapásom sem volt.

Szerencsére a további horgászatokon mindig fogtam halat, igaz nem sokat, kettőt-hármat alkalmanként. Egyetlen bokor adta csak a halat, a többi már nem. Nem jöttem rá miért, pedig volt néhány fa, amit jól meg lehetett horgászni. A csorgós peca így értelmét vesztette, lekötve horgásztam.

 

Kuriózumhal a horgon

A halak zöme jász volt, se balin, se domolykó nem jött többet. Nagyon szép, kiló fölötti jászok jöttek, könnyedén bevették a nagyméretű legyet. Akasztás után a felszínen csapkodtak, általában szét is verték a pályát. Ilyenkor érdemes volt várni kicsit.

Az egyik akasztás után furcsán védekező halat fárasztottam. Ahogy közelebb húztam magamhoz, annál jobban elbizonytalanodtam. Hát ez meg mi lehet? Nem jász de nem is balin, furcsa a feje, az úszói és érdekes a szája is. Nem jellemző, hogy olyan halat fogok amit nem ismerek fel , most viszont ez történt. Végül sikerült beazonosítani, gyöngyös koncér volt,  igen ritka faj, a hazai vizekben elvétve fordul elő. Miket nem csal elő ez a terített asztal?

Kissé feltuningolt kenyérlegyek. Faeperimitációnak is tökéletesek

Ez a szájforma gondolkodtatott el igazán

Nem jász, de nem is balin. A gyöngyös koncér is imádja az epret

Azért a legtöbb jász volt. Ebben az átlagméretben

A halak nem szaroztak, általában mélyen a szájukban volt a légy

Ez a kicsi is bevette

Tökéletes, hibátlan jász

A csodafa, ideális vízállásnál

Felszerelés, csali és technika

A felszerelésről nem érdemes sokat írni. 6-os bottal horgásztam – mint mindig a Dunán -, úszó zsinór, 270 körüli leader, a tippet 22-es. Nem érdemes vékonyabbat használni, nem vagyok híve a felesleges finomításnak. Nagy a csali, szépek a halak és átlátszatlan a víz. Mivel fehér eper potyogott a fáról, kenyérlegyet használtam, ezt a délszláv vizeken tiltott, etikátlanul fogós csalit. Kétfélét próbáltam, őzszőrből és gyapjúból készültet. Mindkettő működött, mégis az őzszőr légy volt a legjobb. Átázva ugyanazt a felhajtóerőt produkálta mint az eper, szépen úszott a vízen.

Amikor nem ment a fehér, próbálkoztam sötétlilával is. Nem fogtam vele halat, pedig volt pár fekete eperfa is a környéken.

A megfelelő prezentáció kulcsfontosságú. A rosszul prezentált, laposan vízre csapódó csali gyanakvást kelt, ignorálják a halak. A lehulló érett eper vízbe pottyanását kell elérni, ehhez a dobást érdemes fékezni és hosszabb tippetet használni. A dead drift szintén esszenciális. A partszélben kevésbé húz a víz, a zsinór hamar hasat kap és a szvingelő eperlegyet nem fogja leszedni a hal. Ezért célszerű kissé lefelé horgászni és a zsinór hasát vissza-mendingelni. Egy-másfél métert úsztatni elegendő, a kapások nagy része a vízbe érkezést követő néhány másodpercben történik.

És még egy dolog a végére. Időnként érdemes direkt rádobni a fára és megrázva etetni kicsit, hamar kiderül, hogy van-e hal a pályán.

Tisztában vagyok vele, hogy ilyen kedvező szituációt nagyon nehéz találni, és ha találtunk, azt csak csónakból lehet meghorgászni igazán. Azonban mint lehetőséget érdemes észben tartanunk. A faeper már lecsengett, de a ringló szilva szépen érik, de jó lenne felfedezni egyet a parton is…