Írások

Maratoni legyestorna

Amint szelem a kilométereket az M7-esen, enyhe szorongással gondolok a közelgő eseményre: Paul Arden, a világ egyik legismertebb műlegyes horgásza, dobózseni hamarosan megérkezik Magyarországra. Pault én hívtam meg egy kétnapos kurzusra oktatónak, hogy a legyeződobások ugyancsak széles repertoárjából elleshessünk tőle néhány trükköt. Jó pap holtig tanul, ahogy mondani szokták. Hát igen. Ránk talán még jellemzőbb lehet a ?jó műlegyes horgász holtában sem nyugszik? kifejezés, annyiféle tudásmorzsát kell (kellene) begyűjtenünk arról a hihetetlenül széles palettáról, amely felöleli a rovarok, halak, vizek ismeretét, a műlegyek kötésének, alkalmazásának fortélyait és a különféle dobástípusok elsajátítását. Most ez utóbbi a feladat. Két nap alatt?

Paul Arden a mester

Az ötlet csírája, hogy Magyarországon ? tudomá‡som szerint először ? ilyen kurzust rendezzünk, még egy angliai víztározón született. Már harmadszor sikerült egy nehéz nimfával (kérészlárva-utánzattal) kapásra bírnom a meredek, márgás partoldalt, amikor egy helyi mester ? megelégelve, hogy esetleg csapkodásommal visszakergetem a pisztrángokat a gáton át a folyóba ? megmutatta a kifordított csuklóval végrehajtott dobás technikáját. Mi minden lehet még, amit nem tudok – gondoltam akkor. A magyar legyezőhorgászok technikai felkészültségét ismerve (ami a nehézségek ellenére meglepően jó!), és sok átbeszélgetett éjszaka után világoss‡á vált, mi a probléma oka: nincsenek megfelelő alapjaink. Honnan is lennének? Pisztrángos vizek és a történelmi folytonosság hiánya miatt átfogó oktatás nem létezett nálunk ilyen témában,Ž és hát a társadalmi bázis sem említhető egy napon mondjuk Angliával, ahol a legóvatosabb becslések szerint is 250 ezer (!) műlegyes horgász van. Ez pedig számtalan csapdát tartogat: nem mindig vesszük észre a hibás mozdulatok okát, ezért a kijavításuk helyett újabb dobáshibát konzerválunk (jó hatásfokkal), és alkalmazzuk akár éveken át. Lehet rajtunk segíteni? Mindegy, lesz, ami lesz, megpróbáljuk!

A reptéren gyorsan megtaláljuk egymást. Útközben vázolom a magyar helyzetet. Beszélek a pár száz lelkes legyezőhorgászról, a szemléletről, ami a patakok, folyók, halak védelmében egyelőre szűk kisebbségbe kényszerül, és az igyekezetről, hogy olyan folyami ?bennszülött? halfajokat próbáljunk műléggyel horogra csalni, amiket a világ nagyobb részén egyáltalán nem is akarnak kifogni.

Paul érti, mire gondolok. Tudod, Új-Zélandon néha 10-15 kilométert cserkelünk a folyó mentén vadon született sebes pisztrángokért. Egy jó napon húsz-harminc halat látsz, mondjuk kettőt folyamkilométerenként. Egy dobásod van ? ha rossz, fél órán belül biztosan nem fogsz másikat. Ha szerencsés vagy, megakad, kifárasztod, fotózod és megy vissza. Az év felét ott töltöm.

Gyakorlás közben

Összenéztünk: nem kell többet beszélni a dologról. A program sűrű, Bogaras Pityu (becsületes nevén File István) műlegyező magyar bajnok vár bennünket egy késő délutáni Ipoly-pecára. Pesttől már Pityu vezet, Paul rendesen kapaszkodik is a hátsó ülésen, Žés néha valami ?god?-szerűt mormol. Akkor még nem sejtjük, hogy a sztori ezen része később részletes elemzés tárgya lesz Paul internetes fórumán, a ?Sexyloops?- on, ami a kötekedők szerint is a legjobb műlegyes dobókra specializált internetes oldal a világon. Hal nem sok akad ? Paul fog két vezérküszt ?, de jól kidobáljuk magunkat. S másnap kezdődik a kétnapos őrület. A huszonegy, mindenre elszánt jelentkező már vár minket Gödöllőn, a Silver Club tavainak egyikén. Pault bemutatom, majd előremegy a tópartra, hogy megnézze, hol lenne a legjobb gyakorolni, tekintettel az erősödő szélre. Két perc sem telik el, és azon kapjuk magunkat, hogy szájtátva bámuljuk, amint harminc méter zsinórt tart folyamatosan a levegőben, hihetetlen biztonsággal. Ilyet még egyikünk sem látott! Kicsit el is szontyolodunk.

Az oktatás a legyeződobás fizikai alapjainak magyarázatával indul. A problémát alapvetően az okozza, hogy a műlégynek nincs súlya, legalábbis nem elég ahhoz, hogy önsúlyánál fogva kellően messzire repítsük. Ezért szükséges a legyezőzsinór, ami ? hasonlóan a szalagos tornagyakorlatokhoz ? ügyes kezekben megfelelő hurkokat (loop) formálva oda juttatja a műlegyet, ahova szeretnénk. Akár 30-35 méter távolságba. A nagy gond abból származik, hogy a kint lévő zsinórhossz növekedésével a dobás mozdulatsorából eredő hibák hatása exponenciálisan nő, azaz néha az egész cucc összeakad, Žés csinos gombóc formájában ér földet, negyedórás Rubik-játékot adva a horgásznak. Paul bemutatja a korrekt alapdobást (előre-hátra lengetést) és a lehetséges hibafajtákat is. A jó dobás öt alapeleme:
1. A botvég egyenes vonalú mozgása,
2. a kint lévő zsinór hosszához igazodó (a botvég által bejárt), megfelelő dobásív,
3. megfelelő időzítés,
4. megfelelő erő alkalmazása,
5. A zsinór belazulásának kiküszöbölése (ami nagy energiavesztést okoz).

A zsinór a levegőben a botvég mozgását követi, azaz minden aszimmetria, amit a botvég mozgásával előidézünk, megjelenik a zsinór által képzett hurokban. A két leggyakoribb dobáshiba is innen származik:
- a nyitott hurok (open loop), amikor a botvég ? vízszinteshez viszonyítva ? konvex mozgása vagy rossz erőalkalmazás következtében a hurkot képező legyezőzsinórvég a zsinór egyenes szárához képest túl nagy szöget zár be, így elvész a dobás energiája,
- valamint a zsinórvég visszahurkolódása a zsinórszárra (tailing loop), amit a botvég konkáv mozgása okoz, és szép gubancokat csinál a zsinóron, előkén.

Korrekció

Paul értelmezésében a legnagyobb elméleti hibák egyike, hogy a botvég egyenes vonalú mozgásába sokan nem kalkulálják bele azt a tényt, hogy dobás közben a zsinór súlya meggörbíti a botot, ezért a spicc a vízszinteshez képest mélyebbre kerül, mint azt gondolnánk. Az ilyesféle hibák nem kis fejfájást okoznak gyakorlott műlegyezőknek is, sokszor egy életen át. Hogy ne csak elméletben menjen, Paul mindenkivel egyenként foglalkozik, javítgatja a hibákat. Ezzel el is telik a délelőtt. Kis pihenő következik, Bogaras Pityu (?Pikju?, ahogy Paul mondja) isteni grillezett tarját tálal elénk, amit némi sörrel vagyunk kénytelenek leöblíteni a ritkán tapasztalt áprilisi melegben. Délután folytatódik a dobálás, egészen estig. Az általános izgatottság nem hagy alább, mert mindenki vesszőparipája, a dupla húzás van terítéken (kérem, senki ne gondoljon rosszra). Ha a legyezőzsinórt dobás közben, a megfelelő időpillanatban megrántják (húzás), az felgyorsítja a zsinór mozgását, így megnöveli a dobás hatékonyságát, és lecsökkenti az alkalmazandó erő mértékét. Azaz könnyebben, nagyobb távolságra dobhatjuk a műlegyet. Hát itt van mit tanulni! Paul számos nemzetközi rekordot tart e téren, és olyan könnyedén bánik a zsinórral – a szél ellenére -, hogy az a rutinos, öreg rókáknak is sok. A végére rendesen elfáradunk, amit muszáj hatékonyan kezelni. Este rövidített bárturizmus a program, magyaros ízekkel fűszerezve. Még egy-két lányt is hívok a társaságba, hogy Paulnak meg legyen a következő napi motíváció (amúgy igen keményen dolgozott egész nap). Szombaton az idő szeles, de bánja a fene. Terítéken az úgynevezett prezentációs dobások – ezerféle megoldás arra, hogy a műlegyet a halhoz juttassuk, amikor mindenféle tereptárgyak (bokrok, kövek) ezt gátolni igyekeznek. Megoldások arra, hogyan érjen vízre a légy, hogyan kezeljünk egy könnyű szárazlegyet vagy egy nehéz nimfát (lárvautánzatot). Az útravaló: túlzott vagy a szükségesnél kisebb erő alkalmazásával, illetve a botvég kismértű oldalirányú mozgatásával (mend) tetszőleges irányú hurkokat dobhatunk a zsinórba (melyeket máskor a pokolba kívánnánk), így kikerülve a zavaróak adályokat. Nekem a legtanulságosabb a nehéz nimfák vízfelszínre hozása és a zsinór felvétele a vízről kis pöccintésekkel a dobást megelőzően. Így szinte teljesen zajtalanul, a vízfelszín megzavarása nélkül emelhetjük fel a zsinórt újra a dobáshoz. Később az úgynevezett spey-dobások kerülnek terítékre. Itt a botvég nagyobb ívű mozdulatával hurkokat képezünk, hogy a megfelelő irányba dobáshoz a legyezőzsinórt pozícióba hozzuk. Ebédidőben meglepjük Pault, egy igazi busómaszkot kap. Teljes a siker. Érzem (és a dobózseni is), hogy ez nem egy átlagos kurzus. Az esti sörtúra alkalmával Paul meg is említi.- Tudod, én rengeteg helyen tartottam már efféle oktatást vagy bemutatót, mostanában pedig már főleg oktatókkal foglalkozom. De ilyen lelkesedést, akarást még nem láttam sehol. Mindenki pontosan érkezik, nyomja reggeltől estig, ez igen! Le is csapok:
- Ugye, megismételjük a jövőben?
- Természetesen!

Résztvevők

Aznap igencsak belehúzunk az estébe, hajnali fél öt tájban kerülünk ágyba. Ez nem lenne baj, ha nem várnának bennünket a pötrétei csukák. Reggel hétkor zörgök Paul ajtaján. Hát én kirúgnám magamat, de ő csak egy enyhe mosollyal felméri elmekórtani állapotomat, és befekszik a hátsó ülésre. Két óra, amíg leérünk; ideális csukaidő: napsütés, harmincfokos meleg. Nincs is kapásunk, pedig a legjobb helyeket vallatjuk. Egy csónakban horgászunk, én pedig rengeteget tanulok. Figyelem, ahogy Paul súlyos csukalegyei 15-20 méteres távolságban is mindig arra a 20 x 20 centiméteres területre esnek, ahova kell. Így megy egész nap, mégsincs kapás. Este hat óra körül, amikor kezd éŽledni a víz, már indulnunk kell visszafeléŽ. “Paul, dobj még egy utolsót!” ? cukkoljuk. Nosza! Amint a vízre ér a légy, jókora csuka durrant oda neki, és már görbíti is a botot karikába. Ilyen nincs! Annyira röhögünk, hogy félúton a hal lemarad, és majdnem mi esünk a vízbe. Anekdotázunk, én enyhén szétcsúszva vezetek újra Pest felé. Két álló napon keresztül fordítottam a társaságnak, négy napja alig aludtam, és még a fülem is porcig leégett a napon, mégsem érzem magam fáradtnak. Megcsináltuk! Barátaim, a Műlegyező Horgászok Országos Szövetségének (MűHOSz) tagjai, akik rengeteget segítettek a szervezésben, sorra telefonálnak. Azt hiszem, legtöbbünknek életre szóló élmény marad. És a felismerés, hogy mennyi tanulnivaló van még e téren, komolyan elgondolkodtat. Újra. Másnap este olvasom Paul élménybeszámolóját a Sexyloops honlapon (enyhe szarkazmussal méltatja a magyarországi halállományt, és az ?őrült görög séf? autóvezetési stílusa is terítékre kerül, a magyar nyelv legfontosabb szavaival egyetemben…). Jó osztályzatot kapunk. Szívesen visszajönne. Visszavárjuk!

Meglepetés

 2007 július, Sikeres Sporthorgász