Február. Egy jó közös horgászaton gondolkozom, ha úgy tetszik versenyen. Tavaly tavasszal buktuk a bosnyák pályát, nem akarózik újra rápróbálni. Kimaxoltuk…
Bosznia amúgy is messzi van, nyugtatom magam némi bűntudattal, a sok ottani ismerős végett,  Mozirje közelebb, Pesttől négyhúsz, jószerével végig autópályán. A dilemmát egy hirtelen szerveződött márciusi Ribnik-i horgászat oldja. Levélírásba fogok, meglengetem Rudi, a mozirjei horgászegyesület titkára előtt a kivételes lehetőséget. Pár éve ismerjük egymást, legutóbbi találkozásunkkor óvatosan megemlítettem neki ezt a versenyt. Nem zárkózott el. Az első válaszban kérdésözön, persze a legnehezebb arra a kérdésre válaszolni, hogy mennyien is leszünk. Bátran húsz és harminc közé sorolom a várható létszámot. Tetszik neki, nagyjából megállapodunk. Március elejét írjuk.

Savinja

Az elkövetkező bő két hónap hamar elröppen. A fórum a szokásos, az utolsó pillanatig változnak a nevek, végül alulról sikerül a huszas limitet eltalálni. Jó eredménynek tűnik, horgásztapasztalat szempontjából pedig igen széles a skála. Hogy megelőzzem a legjobb horgászok egy csapatba tömörülését, a szétsorsolást választom.

Dreta

Kiemelek hat csapatkapitányt, Rudi pedig vállalja a sorsolás lebonyolítását. Mindez már a verseny kezdetének napján történik, 2015, május 29-én, délután egy óra után.
Az érmekre rávésettem a megfelelő logókat és feliratokat, és dupla -egy szlovén és egy magyar- szalagot rendeltem hozzájuk. A szokásos érmeken kívül rendeltem még egy olyat is, aminek az elején az Országház volt. Ezt a mozirjei horgászegyesületnek szántam, köszönetül a nemes gesztusért, hogy ennyire támogatták a verseny létrejöttét. Kupát nem akartam, végül fényképes-MŰHOSZ logoval ellátott bögréket, és kulacsokat rendeltem. Teljes minimálra állítottam a programot, nekünk csak pecázni kellett a kijelölt alszektorokban, és Rudinak sem kellett vért izzadnia a sok munkától. A fogási naplókat a második forduló után adtuk le először, a harmadik szektor eredményeit pedig szombat este.

Savinja

A verseny három szektor egyenként háromórás meghorgászásából állt. Az első forduló pénteken délután négytől hétig tartott, utána szabad peca sötétedésig, persze a versenypályákon kívül. A második forduló szombat délelőtt, az utolsó pedig szombaton délután került megrendezésre. Jól tudtuk tartani az eredeti tervet, így a harmadik szektor után még egy órányi horgászatra volt lehetőség.

A szállásra senkinek nem lehetett panasza, csak az kár, hogy ketté voltunk osztva. Elmaradt a szokásos hosszú este, bár ez lehet hogy csak segítette a zökkenőmentes lebonyolítást. A társaság remek volt, ez alkalommal teljes családok is jöttek a nehéz munkát végző apával. Legjobb tanítványom, Dr.Kecskés ( Bodi ) is tiszteletét tette Mozirjében. Vele érkezett Szávuly Aranka, akit a kíváncsiság vonzott Mozirjébe, és rendkívüli módon tetszett neki amit látott. Tuti legyezőhorgász a csaj, az attitűdjei legalábbis hibátlannak bizonyultak :). A szigetközi csapat majdnem teljes létszámmal érkezett. Emil, és másnap Gida családostul, Csoky és Gargeth egyedül. Emil sajnos első nap megsérült, másnap már nem is horgászott.

Számomra  a verseny legpechesebb résztvevője Csoky. Az első fordulóban egyenes adásban néztem,  amint egy hatalmas, messziről méter körülinek látszó szivárványos pisztráng őskövülettel birkózik. Csokyt nem lehetett nem észrevenni, az akasztás pillanatában üvölteni kezdett. A hal nagyon gyorsan mozgott, tépte a vizet rendesen, gigaburványok mindenfelé….aztán egyszer csak Csoky előredőlt, aztán felegyenesedett, és elkezdte a vizet csapkodni a botjával. Elment, mutatta a karjával, rázta a fejét, teljesen kész volt az arc. Később megtudtam, hogy az Akita horog tört el, de ez kicsit sem enyhített Csoky bánatán. Gargeth jót pecázott, Gida viszont halmozottan hátrányos helyzete miatt el sem indult a versenyen. Brucis és Mada együtt érkeztek, ami a székely-jász tengely nyilvánvaló erősödését mutatja.


Hárságyi Balázs családostul érkezett, ők a Korosec-ben laktak Föncivel, Romival, Leóval,Szabó Levivel és Hárságyi Horoggal. Streamen Miki a francia Krisztiánnal Ljubnót választották lakhelyül. Az utolsónak jelentkező Zenko még sosem horgászott ilyen vízen. Úgy érzem, kegyes volt hozzá a sors. A Savinja és a Dreta megpecsételte Zenko sorsát…. Tibolyával és KisManival csütörtökön este negyed tízkor érkeztünk a mozirjei hídhoz. A lámpafényben karnyi márnák sodródtak lassan a hatalmas kövek között.

A most következő bekezdésben saját, verseny alatti tapasztalásaimat írom le,  természetesen nagyon örülné(n)k mások tapasztalatainak is. Első pályám a Savinja-Dreta összefolyás alatti száz méteres szakasz. Térdnyi kövek között kavarog a víz, húsz méterrel lejjebb gázolhatatlan mélységű gödör kezdődik, és tart az alszektor aljáig. Horgásztam már itt, időnként komoly nagy halak zúzzák porrá a gyanútlan horgász idegrendszerét. A felszíni aktivitás jóformán zéró, kisméretű halat sem nagyon látok az előttem elterülő pool-ban.


Biztosra veszem hogy a nagy hal(ak) jelenléte riasztja el őket.  Sztrímerezni kezdek, süllyedő végű zsinór, huszonkettes tippet, nagyobb, majd kisebb legyek. Semmi. Múlik az idő, átverekszem magam a másik oldalra, egy-egy rontott, óvatos kapás…zsinórcsere, de úszó zsinórral sincs hal. Túl későn esik le, hogy ez itt és most a létező legrosszabb taktika.
Az utolsó öt percben nimfára váltok, második dobásra jön a megvilágosodás, egy 24 centis pisztráng személyében. Sosem örültem még ennyire egy ekkora halnak. Képzeletbeli sípszó, levonom az ügy tanulságait. Feljebb vonulok, a nazarjei híd alatt és felett dobok néhányat, de eredmény itt sincs.
Elindulok az autóhoz, és miközben mászok át a híd korlátján, rommá töröm a Boditól kapott kölcsönmerítőt. Délelőtt elhagytam a sajátomat, ezt most darabokra zúztam…nálam innentől kezdve május 29 a Szákok Világnapja. Lejjebb gurulok vagy másfél kilométert, átverekszem magam a partszéli dzsungelen, és bemászok a vízbe. A Vidrát és a Hódot pillantom meg. Szépen fognak, szép a víz, végre van felszíni aktivitás is….természetesen a sztrímeres bot van nálam, egy kapásig jutok, majd kifelé pár centin múlik, hogy nem kell idő előtt levennem a gázlóruhát.
Szombat délelőtt az arborétum mögött kezdek. Szektorom közepén csinos pool, szedés, első dobás egy stimulátorral, rögtön kapás. A mennyekben érzem magam, de a hal leakad, utána pedig már hiába ostorozom a vizet, nem történik semmi. Nimfára váltok, majd három fogott hallal zárom a szektort. Fölöttem Hbali, a Vidra idézi meg a félelem és reszketés pillanatait, legalábbis a Savinja halai számára. Nagyon tudja a dolgát,
huszonvalahány hallal zárja a második kört. Alattam Csoky kesereg, konkrét raftingpályán horgászik, de a második úszás után feladja, inkább kiül száradni a parti kövekre.

A rafting pálya

Jönnek a hírek, mennek a hírek, nagyjából mindenkinek van hala. Szabó Levi a Dretán teszi tönkre az ottani vízlakók délelőttjét, harminc körüli fogott hallal bőven nyeri a második fordulót. Ebéd, kis pihenés, majd indulunk a Dreta folyócskához. Aznap délután kegyes volt hozzánk az időjárás, pár csepp esővel megúsztuk, míg Mozirjét rendes vihar tépázta vagy negyed órán keresztül. A híd fölötti és alatti rész az enyém, szerelek, első dobás nimfával, pisztráng, fülig érő száj, majd megint eseménytelenül múlik a idő. Óvatos szedés, botot váltok, első dobás hal, második még egy, aztán egy elmegy, és így megy egészen fél hatig. Tizennégy halig jutok, pérek, pisztrángok vegyesen, majd az utolsó percekben megjön a tizenötödik is. A Dreta szebbik arcát mutatta…

Szivárványos pisztráng

Az eredményhirdetés nem hozott különösebb meglepetést. A verseny első helyezettje Hárságyi Vidra Balázs, a második helyen Szabó Levente végzett. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Hárságyi Horog Péter került.

A legjobbak

A csapatversenyt a HBali-Romi-Kismani, Bosszúállók névre keresztelt csapat nyerte, a legnagyobb hal fogója különdíjat pedig Gargeth vihette haza, egy hatvanegy centis pisztrángot sikerült szákba terelnie.

A csapat

Rudi barátunk nagyon elégedett volt a fogott halak számával. Megmutatta a saját bajnoki fordulójuk eredményeit, ötven szlovén horgász két fordulóban hozzávetőlegesen ugyanennyi halat fogott, mint a MŰHOSZ tizenkilenc megszállottja. Örült az ajándékoknak, nyakába került a neki szánt érem, és biztosan sokáig emlékezni fog a tapsra, amivel mindent megköszöntünk nekik. Jól éreztük magunkat, kellemes időtöltés volt ott lenni Mozirjében. Este fél tizenegy körül zárták a versenyközpont ajtaját. Eloltották a villanyt, már csak a hétvégi duhajok kurjantásai törték meg az éjszaka csöndjét.

A csapat egyik fele reggel útrakelt, néhányan maradtak még. Lelépett galócáról, szép halakról szóltak utólag a tudósítások. Hvala lepa, Rudi, Savinja, Dreta, i Mozirje !