Írások

Műlegyes balinozás az Alsó­-Tiszán

Aligha van olyan műlegyes horgász Magyarországon, aki ne szembesült volna még a sztereotip kérdéssel: “de hát legyezni pisztrángra szoktak, hegyi patakokon, nem?”. Az Alsó-­Tiszán különösen nem alaptalan ez a felvetés, és nehéz is lenne rá mit válaszolni az okvetetlenkedő kibiceknek, ha nem lenne a vízben balin.

Na de van benne balin! Van bizony, hál’istennek! Alföldi legyesek öröme, szegény ember tarponja, bőrfogú rabló, fenekeszeg, satöbbi. A műlegyes színpad kellékeinek nagy részét azonban félretehetjük: nem fogunk gázlóruhában cserkelni a kristálytiszta vízben, mert a Tisza mély, és többnyire messze áll a kristálytisztától, de egy eltökélt legyest nem tántoríthatnak el ilyen apróságok. A következőkben a mikor-­hol­-mivel­-hogyan kérdések köré csoportosítva próbálom meg bemutatni, hogy az én szemszögemből miről is szól a tiszai műlegyes balinozás.

Nem szükséges, hogy kristálytiszta legyen a víz

Nem szükséges, hogy kristálytiszta legyen a víz

Mikor?

Éves szinten viszonylag egyszerű a válasz: elvileg a tilalom végétől (május 1.) késő őszig horgászhatunk eredményesen klasszikus legyező felszereléssel balinra, ezt azonban felülírhatja a vízállás. Nagyjából a nyári kisvíz szintjénél 1­-2 méterrel magasabb vízszintet tartom optimálisnak. Ha ennél nagyobb a víz, akkor már többnyire zavaros is, ami nem kedvez a módszerünknek, és a halak is kevésbé mutatják magukat.

Amikor ennyire zavaros, akkor legfeljebb a befolyók környékén lehet némi esélyünk

Amikor ennyire zavaros, akkor legfeljebb a befolyók környékén lehet némi esélyünk

A túl alacsony víz se jó, mert olyankor egészen lelassul, állóvíz jelleget ölt a Tisza. A korábban jó haltartó helyek nagy része szárazra kerül, nem állnak ki partközelbe a balinok, és óvatosabban is viselkednek a letisztult vízben.

Ősz elejére gyönyörűen letisztult a víz, de ilyenkor a balinok is óvatosabbak

Ősz elejére gyönyörűen letisztult a víz, de ilyenkor a balinok is óvatosabbak

Ami a napszakot illeti, a hajnali fél­-egy óra többnyire nagyon jó, utána a délelőtt általában teljesen kuka. Déltájban szokott lenni némi mozgolódás, aztán késő délután indul be újra az igazi élet. Attól kezdve, hogy a nap a parti fák mögé ér, egészen sötétig megy a hepaj.

Már elég laposan süt a nap, kezdődik a móka!

Már elég laposan süt a nap, kezdődik a móka!

A sötétedés utáni órában valamiért eltűnnek a balinok, de éjszaka ismét lehet rájuk számítani. Én inkább délután járok ki, ez a hétköznapi időbeosztásba is többnyire belefér, a hajnali rövid rohamért nem éri meg aránytalanul korán felkelni. A hajnali peca inkább a vízen alvós alkalmakkor szokott előfordulni. A nyári hétvégéimet igyekszem úgy alakítani, hogy pénteken munka után lefarkintok horgászni. Sötétig megy a balinozás (szürkületkor esetleg a süllő is bejön a képbe), éjszaka – ha van értelme – dobálás harcsára ájulásig, utána pár óra alvás a csónak alján. Hajnalban megint balinok, aztán délelőtt szunya valahol az árnyékos oldalban. 10-­11 óra körül összeszedem a családot a kikötőben, irány egy homokpad, főzőcske, strandolás, szieszta. Aztán újra itt a délután, és lehet hazamenni, vagy elölről kezdeni az egészet. Azt hiszem, tudnék így élni :)

Nem kell mindig erőltetni a dobálást, a nappali órákban inkább lazuljunk, strandoljunk

Nem kell mindig erőltetni a dobálást, napközben inkább lazuljunk, strandoljunk

Na de ábrándozás helyett kanyarodjunk vissza a tárgyhoz, és térjünk rá a következő alapkérdésünkre!

Hol?

Mindenekelőtt ott, ahol rabol a balin! :) A Tiszán sajnos ritka alkalom, hogy az összeállt kishalakon egymással versengve őrjöngjenek a balinok. Ilyesmi leginkább apadáskor, vagy halastó leeresztéskor fordul elő, amikor a befolyó vízzel érkező halivadékokra összegyűlnek a ragadozók.

Holtágból visszafolyó víz

Holtágból visszafolyó víz

Halivadékoktól nyüzsög a partszél

Halivadékoktól nyüzsög a partszél

Halastó leeresztés utáni fogás, egy balin az aznapi 18 közül

Halastó leeresztés utáni fogás, egy balin az aznapi 18 közül

És a sikercsali. Ezeket a kis razbórákat ették (a csali mellé tett kishalak az ugyanitt fogott esti harcsa gyomrából származnak)

És a sikercsali. Ezeket a kis razbórákat ették (a csali mellé tett kishalak az ugyanitt fogott esti harcsa gyomrából származnak)

A mikor és hol kérdéskört egyaránt érinti a küszívás és a tiszavirágzás, amikor érdemes jókor, jó helyen lenni, de a “szürke hétköznapokon” is megvannak azok a pályák, ahol az átlagosnál nagyobb eséllyel vethetjük be balinra a legyeinket.

A fentebb jelzett közepes vízállásoknál még elég húzós a folyás ahhoz, hogy a kishalak és a nyomukban járó ragadozók is kiszoruljanak a partszéli, csendesebb részekre, visszaforgókba, a kövezések, bedőlt fák, kiszögellések által megtört sodrásba, vízbe lógó bokrok árnyékába. Ezeken a helyeken olyankor is számíthatunk a jelenlétükre, és eredményesen horgászhatunk rájuk, amikor kevésbé aktívak, nem durrognak lépten-nyomon a rablásaik. Ahol egy kicsit felgyorsul a víz, és valami akadályon megtörik az áramlat, ott biztosan lesz balin is! Egy kis gyakorlat után szinte fél méter pontossággal meg lehet mondani, hogy hol áll a hal, már csak annyi a lecke, hogy az orra elé pottyantsuk a neki tetsző csalit.

A bedőlt fák mögött mindig lehet balinra számítani

A bedőlt fák mögött mindig lehet balinra számítani

Akadókkal teli, húzós víz, igazi álompálya!

Akadókkal teli, húzós víz, igazi álompálya!

A kubikgödrök, holtágak, csatornák befolyói időszakos “hot spot”-­ok, de szezonon kívül is megérnek egy pár dobást. Természetesen a folyótorkolatok is kiemelt figyelmet érdemelnek, de ezeket a frekventált helyeket rendszerint beülik az úsztató és fenekező horgászok, akik nem örülnek, ha körbedobáljuk őket. Érdemes viszont szemmel tartani a parton álldogáló gázlómadarakat, tekintve hogy ők is ugyanazt eszik, amit a balin, és valószínűleg már tudnak valamit, amit esetleg magunktól még nem vettünk észre, pl. felhívhatják a figyelmünket egy kezdődő küszívásra.

A homokpadokon is gyakran lehet látni balinrablást, mégsem igazán hálás terep ez a műlegyes és általában a műcsalis horgászoknak. Itt ugyanis nem a lesben állós, hanem a cirkálós harcmodort alkalmazzák a halaink, ezért teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy perc múlva hol fog durranni a következő rablás. A kishalak szétrebbenéséből lehet ugyan sejteni, hogy hol lesz esemény a következő másodpercekben, de ilyenkor már általában lekéstünk róla, szóval egy jó adag szerencse is kell hozzá, hogy a megfelelő pillanatban sikerüljön a támadásra készülő balin orra elé ejteni vagy vezetni a csalit.

Mivel?

A legfontosabb, és egyben legköltségesebb felszerelési tárgy a csónak, legalábbis azon a vidéken, ahol én horgászom. A Tisza partjának nagy része meredek, iszapos, járhatatlan bozóttal benőtt (így együtt, vagy külön­-külön :) ), ezért a jó balinos pályák 90 %-­a partról meg sem közelíthető, és műlegyes felszereléssel a part felől egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán horgászható. A kiépített, városi szakaszokat (Szolnok, Csongrád, Szeged), és néhány kompkikötőt, kövezést, homokpadot leszámítva nem sok babér terem itt a parti pecásnak. Ezért a leírásom is csónakos szempontú lesz, a parti praktikák ismertetését meghagyom másnak.

Ami a csalikat illeti, abból kell kiindulnunk, hogy a nagy, alföldi folyó vize a finom szemcséjű hordalék miatt könnyen zavarosodik, és lassan tisztul. Innen ered a népnyelv által találóan ráragasztott “szőke Tisza” eposzi jelzős szerkezet. Legyes mércével mérve tehát nem nagyon beszélhetünk átlátszóságról, a víz többé-­kevésbé mindig fedett, opálos, a tartósan kis vizű időszakok kivételével. A másik kiinduló pont, hogy a balinok többnyire kishallal táplálkoznak, nem a bepotyogó rovarokat lesik (kivétel ez alól a tiszavirágzás néhány napja, meg a szórványosan előforduló szövőlepke hernyók hullásának az ideje).
Következésképpen főleg streamerezésre kell berendezkednünk, és azon belül is a viszonylag nagyobb méretű, feltűnő, nagy jelet adó csalik lesznek alkalmasak arra, hogy felkeltsük velük a halak figyelmét.

Az utóbbi időben első számú kedvencemmé léptek elő a popperek. Ezekre a hanghatással, és hullámkeltéssel operáló csalikra már arasznyi átlátszóság esetén is rámozdul a balin. A marabu farokkal és mozgékony gumilábakkal kötött popperek további jó tulajdonsága, hogy a buggyantás utáni pillanatokban teljesen életszerű utómozgást produkálnak, szinte egy helyben vonaglanak, könnyű prédaként kínálkozva a felszíni ragadozóknak.

A sötét színű popper alulról nézve kontrasztosan látható a hal számára, saját magunknak pedig a popper "arcára" ragasztott fehér polifoammal tehetjük láthatóbbá

A sötét színű popper alulról nézve kontrasztosan látható a hal számára, saját magunknak pedig a popper “arcára” ragasztott fehér polifoammal tehetjük láthatóbbá

A popperrel közeli rokonságban álló gurgler olyankor szokott sikeres lenni, ha folyamatos csíkhúzásra van szükség (pl. tiszavirágzáskor), vagy ha a rángatott popper túlzottan intenzív hangja riasztja a halakat.

A muddler típusú, tolóhullámot produkáló csalik főleg alkonyat idején, sima víznél válnak be. A méretskála nagyon széles, a 14­-es horogra kötött, őzszőr fejű tegzesutánzattól a borosdugó méretű szőregérig bármi működhet ebben az üzemmódban, de a 4-­6-­os, hosszú szárú horogra kötött muddler/spuddler az arany középút.

Kis muddlerre jött, alkonyatkor

Kis muddlerre jött, alkonyatkor

Ő is szerette a muddlert

Ő is szerette a muddlert

A súlyozatlan streamerek leginkább tiszta víznél kerülnek az előke végére. Kedvenceim a seaducer, és a szintetikus (angyalhaj, craft fur, stb.) anyagú kishalutánzatok, de zonkerből is fogós streamereket lehet kötni.

Seaducer variáns

Seaducer variáns

Vizesen így összeáll, kis osztályú felszereléssel is könnyen dobható

Vizesen így összeáll, kis osztályú felszereléssel is könnyen dobható

És nem mellesleg a balin is szívesen megeszi

És nem mellesleg a balin is szívesen megeszi

Craft fur streamer, a megbízható mindenes

Craft fur streamer, a megbízható mindenes

Nem csak a folyón, de holtágon is adja a balint

Nem csak a folyón, de holtágon is adja a balint

A színekkel nem sokat szoktam variálni, többnyire világos vagy natúr szürkés-­barnás színű csalikat használok, de mindenből van néhány fekete is.

Vannak olyan szituációk, hogy elő kell venni a súlyozott streamereket. Küszívásnál pl. általában jobb a nyüzsgő snecik alá engedni a csalit, de ha egy ismert, jó helyen nem tapasztalunk aktivitást, akkor is érdemes a dolgok mélyére nézni. Lehet, hogy az 1­-2 méter­re leküldött légy hozza meg a kapást. Súlyozott műfajban szinte egyeduralkodók a dobozomban a Clouserek, a WC-­lánc szeműektől a kb. 1 g­-os plusz súllyal nehezített példányokig.

Tiszta víz - sötét csali

Tiszta víz – sötét csali

Vastag horog, nehéz szem: kell a súly, ha le akarjuk engedni a csalit

Vastag horog, nehéz szem: kell a súly, ha mélyebbre akarjuk engedni a csalit

Őszi balin kék Clouserre

Őszi balin kék Clouserre

A Crazy Charlie remek ivadék­imitáció

A Crazy Charlie remek ivadék­imitáció

A bot­-orsó­-zsinór témát nem ragoznám különösebben. Az átlagos balinok 1-2 kilós méretét és a horgászélményt szem előtt tartva 5/6­-os felszerelés lenne ideális, de a nagyobb, és/vagy súlyozott streamerek és popperek célba juttatása többnyire megkívánja a 7-­es motyót. Egy WF-­es úszó zsinór szinte minden esetben megfelel, de néha szoktam variálni intermediate véggel. Ennek legnagyobb előnye, hogy azonnal elmerül, és az előkét is segít elsüllyeszteni, így a  zsinór felszínen fekvő része és a csali között nagyobb távolságot tudunk tartani, mint egy sima F-es zsinórral. Nem mindig van jelentősége, de néha zavarja a halakat a felszínen hullámokat keltő úszó zsinór. Popperezéshez is előnyös egy rövid, 5 lábas, magyarul másfél méteres polyleader (hosszabb nem jó, az már a poppert is lehúzza), ami elé már csak egy-másfél méternyi damil kell. Ezzel az összeállítással jóval energikusabban fordulnak át a nagy cupák legyek is, mint a szokásos vékonyodó damil előkével. A tippet a halak kapókedvétől függően 16­-25­-ös közötti, de 20-­as alá csak nagy finnyázások idején szoktam lemenni.

Hogyan?

Az előző 3 pontban már részben a hogyanokról is esett szó, de nézzük, mi maradt még ki. Az eddigiekből már nyilván világossá vált, hogy többnyire a vízről dobálunk a part felé. Ennek megvan az a felbecsülhetetlen előnye, hogy a hátunk mögött biztosan nem akad be a légy semmibe, mert messze van a túlsó part. Csak a többi csónakázóra kell odafigyelni, de szerencsére mifelénk nincs nagy forgalom a vízen.

A csónakos, csorgós horgászatban az a másik fantasztikus dolog, hogy folyamatosan újul a pálya, mindig szűz helyre dobhatjuk a csalit. Ettől eltérni, fix helyen lemacskázni csak akkor van értelme, ha nagyon össze vannak állva valamire a halak (pl. befolyó, küszívás).

Befolyónál ólálkodó balin

Befolyónál ólálkodó balin

Utóbbi esetben kifogott halanként, vagy néhány dobásonként tanácsos egy kicsit pihentetni, nem szétcsapkodni a helyet.
Csorgásban kényelmes dobástávra állok be a parttól (15­-20 m), és ezt igyekszem tartani. A vízbe messzire benyúló, bedőlt fáknál célszerű egy kicsit kijjebb menni, mert hiába a tuti hely, ha átcsónakázok a balinok feje fölött. Határesetben, ha mondjuk látom, hogy 8-­10 méterre fogok elhaladni a fa végétől, és nem akarom igazgatni a csónakot, akkor le szoktam kuporodni, és megvárom, amíg egy kicsit a hely alá érek, csak onnan dobok visszafelé.

Csónakban is célszerű a parti horgászathoz ajánlott dobókosár használata, mert ezzel nyugodtan mozoghatunk ide-­oda, és közben sem mi, sem a csónakban található összes cókmók és kiálló dolog nem fog belegabalyodni a mindenfelé kígyózó zsinórba.

Csónakban is egyszerűbb az élet, ha dobókosarat használunk

Csónakban is egyszerűbb az élet, ha dobókosarat használunk

Ami a csali prezentálását illeti, a csorgós peca közelebb áll az állóvízi horgászathoz, mint a folyóvízihez. Ez sok tekintetben könnyebbség – egyszerű a dead drift megvalósítása, nem kell annyit igazgatni a zsinórt (mending) -, de streamerezésnél lehet hátrány is. Ha állunk, és a víz folyik mellettünk/körülöttünk – ugyebár ez a megszokott műlegyes alapállás -, akkor elég tartogatni a botot, a streamer mozgatását a folyás megoldja helyettünk (innen a streamer elnevezés, stream = áramlat), de ha együtt haladunk a vízzel, akkor magunknak kell gondoskodni a csali mozgatásáról is.

A csalivezetés tempója nagyban függ a helyzettől és a halak reagálásától. A balinra gyakran ajánlott “tépjük minél gyorsabban” is egy lehetőség, de csak egy a sok közül. Ha lesben álló halra dobunk, akkor célszerű törekedni rá, hogy minél tovább a feltételezett tartózkodási helye közelében maradjon a műlegyünk. Ilyenkor tesznek jó szolgálatot a marabu tollal kötött popperek és alig süllyedő streamerek, amiknek egy­-egy kis belemozdítással életet adhatunk anélkül, hogy közben elhúznánk őket a tuti helyről. Általában minél kisebb a víz átlátszósága, annál lassabban húzzuk a csalit. Ilyenkor egyrészt időt kell hagyni a halnak, hogy látás hiányában az egyéb érzékeivel betájolja, másrészt gyorsabb folyásban (ugye amikor zavaros, akkor rendszerint gyors is) nem éri meg neki messzire rohangálni a nyugis helyéről a bizonytalan kaja után. Harmadrészt rosszabb látási viszonyok között gyanútlanabbul fel is veszi a legyet, legalábbis ha megtalálja. Tiszta vízben már apellálhatunk a balin látására, ezért nagyobb szerepe lesz a csali élethű kinézetének, színének, mozgásának, és a tippet láthatatlanságának is. Ilyenkor gyors, menekülő mozgással kiválthatjuk a hal támadó reflexét, és ha szerencsénk van, nem veszi észre az elvillanó műlégyről, hogy csalás van a dologban. A gyorsuló húzás és hirtelen stop is gyakran eredményes.

Biztosan lehetne még folytatni a sort, de hirtelen ennyi jutott eszembe. Remélem, hogy jó lesz kezdésnek, gondolatébresztőnek, ha valaki műlegyes balinozásra adná a fejét, vagy az Alsó­-Tisza vidékére látogat egy jó balinozás reményében.

Benyhe János