Írások

Nekem a Balaton…

Ez a nap is borús egy kissé,de a délutáni ígéret szerint megnézzük a nádast, és ennyi derű elég is lesz nekem egyelőre. Augusztushoz képest jelentősen hűlt azért a víz, az ígéretes hínármezők java az enyészeté lett, célhalaim pedig beljebb vonultak a sáserdő elérhetetlen mélye felé.

Ádám azt mondta egy óra múlva értem jön, és már eltelt másfél. Mint egy éhes vendég az asztalnál, úgy ülök itthon, és várom, hogy megérkezzen. Leveszem a mellényt magamról, és a szék támlájára akasztom vissza, majd nekilátok kávét főzni. Vendéglátós éveim alatt belekóstoltam a kávézás igazi ízébe is, de itthon nincsen még ilyen professzionális kávéfőzőnk. Emlékszem, gyerekként nagyanyám reggelente tejeskávét adott nekem a vajas kenyér mellé: egyszerűen, csupán forralt tejben elkevert egy fél kanál instant kávét és egy kevés cukrot. Amikor pedig ezt reprodukálom a konyhában, pillanatra felsejlik előttem azoknak a gondtalan tücsökciripelős és csaláncsípte vakációknak az emléke. Megcsörren a telefonom, ami hamar visszaránt a jelenbe, a csészét a mosogatóba teszem, feldobom a vállamra a mellényt, hónom alá a botot, és zoknistól a papucsomba ugrom. Az ajtó előtt még pár másodperc alatt háromszor átgondolom, hogy biztosan viszem-e azt a két dolgot, ami már nálam van, majd elfordítom a kulcsot. Egy kis baráti szurkálással említem meg neki azt az órát, amit késett, de ahogy mellé ülök az anyósülésre, csak akkor látom, mennyire megebédelt. Megszámítom ezt hát neki mentségként, és irány a rév.

Indulásra készen

Indulásra készen

Csak két nap telt el a legutolsó balatoni vihar óta, amiből mellesleg jutott bőven az idén, de azóta a tükörvíz némasága veszi körbe a partokat. A nádirigónak van csak mondanivalója, senki másnak, az őnök hetek óta alig alig mutatják magukat.

A favoritok

A favoritok

Magas a vízállás, volt csapadék becsületesen, elkel a melles csizma, néhol pont a határig ér neki a víz. Erőlködik azért a nap, pár perc alatt magunkra öltjük azt, amit szükséges, és egy csónakvájta kis nádfolyosóban a vízbe lépünk.

Az öböl

Az öböl

Ahogyan haladunk, a víz tisztaságában gyönyörködöm, már combközépig ér, de még látom, ahogy a lábaim elől gébek igyekeznek kitérni cikkcakkban, és keresnek menedéket előlem. Jó szolgálatot tesz a polarizált napszemüvegem, már jó előre kiszúrom a keszegrajt, még mielőtt megzavarnám őket.

Lesben

Lesben

Rájuk szeretnék vadászni most, a kölyökcsukákat és zsebpecás kölyköket is néha megszégyenítő tenyeres vörösszárnyúakra, melyek bármelyik vehemens domolykómmal felvehetnék a versenyt. Ádám kissé mögöttem lemaradva azt a kevés portyázó balint célozza a nyílt vízen, és pergetésbe kezd. Én közvetlen a szélét vallatom, nagyokat csattintok magam előtt a léggyel a vízre, egy hangyányit hagyom hadd süllyedjen, majd újabb toccsanósat helyezek el. Ez szokott működni, hogyha ott bújnak, nem tudnak ellenállni a bolyhosnak, és egy pillanat alatt mélyre nyelik. Résen kell hát lenni. Már jó negyven métert megtettünk, a kedvenc és jól bevált szakaszok mellett lassan, de kapás nélkül haladunk el, mire előttem messzebbre észreveszek néhány halat bíbelődni egy felszínen úszó, elvesztett kacsatoll körül.

Nyilt víz

Nyilt víz

Lehúzok még annyi zsinórt, amennyire szükségem lesz, hogy elérjem őket, aztán kissé ideges lengetésbe kezdek. Ezen a távon már nem tudom olyan toccsanósan prezentálni a csalit, mint amennyire ahhoz kellene, hogy azonnal rávessék magukat. Csak reménykedem, hogy nem fognak előbb megriadni. Szépen hangtalanul terül el előttem a zsinór, majd a legyem is vizet ér utána. Nem látom tisztán, hogy mi történik, kis tolóhullámok indulnak több irányból is a merülő csali felé, és egy apróbb rántásra válaszolok villámgyorsan. A megakasztott hal kirohan a rajból majd a nád felé veszi az irányt,de még időben meg tudom fordítani, és finoman magamhoz húzom.

Fárasztás

Fárasztás

Úgy látszik, nem voltam eléggé szemfüles, mert mélyre nyelte, de szerencsére van még elég hely a szájában, és viszonylag könnyen szabadítom ki a tizennégyes horgot.

Gyönyörűség

Gyönyörűség

Az, hogy nincsen rajta szakáll, egy kis plusz segítséget ad ebben. Bár van az a csopaki rizling, ami mellé sűrűn irdalva, házi burgonyával ropogósra sütve örvendetes vacsorává alakulhat, de az az egyszerű öröm és szépség amelyet megfogása, megkímélése és elengedése számomra jelent, felülmúlja gasztronómiai értékét. De ő ezt nem tudhatja, és félig nyitott markomból iszonyatos erővel száguld a nádas biztonságot adó sűrűjébe. Két másikat még sikerül becsapnom itt, aztán a banda többi kiokosodott tagja szépen továbbáll. Barátom eközben átmenetileg szüneteltette a pergetést, és picit balra tőlem, de velem együtt élte át ezeket az örömöket. Látom rajta, hogy nagyon tetszik neki ez az egész, azt ígéri jövőre ő is vesz egy legyezőbotot.Van még egy kevés az asszonyoktól horgászatra kapott időnkből, ezt kihasználva újabb hívogató öblök felé vesszük az irányt.

Gyönyörű színek

Gyönyörű színek

Már lassan megszokom itt az amurokat, de ha egy vagy olykor több tíz kiló feletti példány úszik tőlem pár méterre a kristálytiszta vízben,  mindig a földbe gyökerezik a lábam. Hosszas mérlegelések után úgy döntöttem, egy szál négyes legyezőbotomat nem szeretném az ő segítségükkel leamortizálni egy ilyen délutánon. Még addig nézzük őket ameddig kiérnek a látóhatárból. A következő öblöcskében egy kis család foglalatoskodik vitorlása fedélzetén, csendben merednek ránk ahogyan tovább haladunk mellettük. Az előttünk nemsokkal húzódó nádfal mögött újabb öböl van, ahonnan egy gyanús loccsanásra megszaporázzuk a lépteinket.

Méretes

Méretes

A takarásból bekukkantva emberesebb keszegek tevékenykednek a sekély vízben. Hátralendítek, majd egy jó öt perc alatt tudom csak lehámozni kis szitkozódás kíséretében az előkét a mögöttem meredező levelekről. A halak eközben távolodtak egy keveset tőlünk, de egy hosszabbacska lendítéssel még a közelükben landol a légy, és a sereghajtók azonnal meg is fordulnak, és támadásba lendülnek. Egy nagyobbacskát akasztok meg, mely erős védekezésbe kezd, sok gyors kirohanással próbál szabadulni a horogtól. Nem tépem, tépi helyettem ő rendesen, jó percet fárasztom. Alig tudom kézbe venni annyira ficánkol, méretéhez képest hihetetlen erőtartalékai vannak. A bal kezemben tartva a melles oldalához nyomom óvatosan, a feje épphogy kint van a vízből, jobb kezemben az ércsipesszel ügyködöm. Egy keveset engedek a szorításból, mire ő is úgy vágódik ki, mint akit puskából lőttek. Jobb ez így, mintha félszegen úszna tovább alvadt vért köpve a kopoltyúin át. Erősen és élettel telin távozik, pontosan ahogyan érkezett. Egy fél órát töltünk még ebben az öbölben hasonló élményekkel, mint előtte.

Az ilyen kellemesen töltött idő viszont gyorsan eltelik, és lassacskán a part felé vesszük az irányt. A parton egy padon ülve a fűzfák alatt teremtek rendet a dobozomban, a kutyafuttában cserélt legyekről lecsipkedem a tippet maradékait. Nem túl kirívó, természetes színű nedves legyeket használok itt a legtöbbször sikeresen. Barna vagy fekete kakastoll gallérral, vadkacsa szárnyakkal, vékony rézdrót bordázta potrohhal. A vörösszárnyúak imádják, de a sügerek itt nagyon tartózkodóak vele szemben amikor feltálalom nekik. Ahogy a légyseregre tekintek arra a megállapításra jutok, hogy lassan le kell majd ülnöm kötögetni.

A nap legyei

A nap legyei

Kissé fáradtan ülünk az autóba, s az irányt Siófok felé vesszük. Véget ért már a balatoni szezon, és szépen haladunk a forgalommal, jóval barátságosabb ez most, mint július-augusztusban. A fél kiló körüliek egyre kevesebbet mutatkoznak már, talán majd jövő tavasszal. Itt van a küszöbön az ősz, és vele a balatoni balinozások kezdete. Ádámék lassan hazaindulnak, de már a következő vasárnapot taglaljuk. Ha minden engedi, jövőhét végén újra lejönnek a családdal. Az úton azokról az időkről mesél nekem, amikor még gyerekként horgászott ezeken a vizeken a nagymamájával nyaranta. Jó ezeket a történeteket hallgatni, balinokról, csukákról, vagy amikor seprűnyéllel angolnáztak a révnél. Talán húsz év is eltelt azóta, és sok vizet eresztettek le a Sión, de szerintem ugyanígy vigyorgott akkor gyerekként, mint ma délután a nádasban.