Írások

Nimfa szlovák módra

Amikor legyezni kezdtem a nimfázás valami rém misztikus dolognak tűnt. Mert ugye a szárazlégy úszik a víz tetején, a streamert meg rángatom vissza, mint anno wobblert. Na de a nimfát? Az ember fia persze mindent elolvas, ami szembejön, de a homály ettől nem lesz sokkal kevesebb. Aztán elkezdi csinálni és megjelenik a fény alagút végén.

Az első sikereket a domik adták. Valami furcsa oknál fogva a bokor alá dobált, nagyfejű dolgokkal történő sepregetést idehaza nimfázásnak hívják, így Montanakkal, Vycákkal majd később a saját fejlesztésű antron legyekkel fogott halakat már a nimfa rovatba könyveltem, és megkönnyebbülten sóhajtottam “hogy nem is volt ez olyan nehéz”. Aztán eljutottam pisztrángos vizekre (San, Soca, Una, Klokot), és megint jött a fejvakarás. Ám mindenhol volt valaki, aki segített, hol egy helyi szánt meg, hol valamelyik Nagy Öreg a MŰHOSz-ból adott egy-két tippet és kezdtem megbarátkozni a nimfákkal. Hosszan, egyenesen felfelé dobva az apraját a Sanon, látott halra Zak-kel a Soca mellékvizein, helyi tutival láb alól az Unán, vagy tuck cast-tel, hatalmas pomponnal a Tongariron. Kezdett egyre jobban izgatni a dolog: egyrészről sokkal hatékonyabbnak tűnt, mint bármelyik másik módszer, másrészt annyiféle variáció volt benne, hogy szinte bármilyen szituációt meg lehetett velük oldani (legalább elméletben). Egy valamivel nem tudtam igazán hatékony lenni: a monofilos technikákkal. Se rövid cseh, se hosszabb francia technikára nem állt rá a kezem. Utólag visszanézve nem véletlenül.

Gyakorló méret

Gyakorló méret

A két módszer szerintem igazából nem két önálló, egymástól markánsan elválló, diszkrét kategória. Az alapfelszerelés is nagyon hasonló. Kell hozzá egy rugalmas 10′-11′-as, 2-4#-es bot, valami vastagabb monofil darab (16-25-40-es), egy darab jelző szakasz (18-25-ös fluoreszkáló zsinór), meg másfél-két méter tipet (10-14-es, lehetőleg fluorokarbon). Ebből a szerelék típusból Gábor több variációt is leírt itt, vagy számtalan angol nyelvű oldalt is találunk pl: itt. És itt kezdődtek a gondok. Mert meg voltam vadulva, hogy akkor itt most a monofil 16-os, vagy 25-ös? A hossza 4,5 vagy 9 méter? A jelző hossza 15 cm vagy 26,2? Pedig ezek szinte feleslegesek az elején.

Ott a hal!

Ott a hal!

Legjobb mondjuk 4-4,5 méter 25-össel kezdeni, azzal még normálisan lehet dobálni, és könnyű gubancolni, jöhet rá 25-30 cm rikító színű 20-as zsinór, aztán 14-es monofil tippetanyagból másfél méter, 50 cm-rel feljebb egy 15 cm-es oldalág és kész, lehet dobálni. Igen, lesz ennél jobb kombó, de először érezzen rá az ember az ízére, ne akarjon hirtelen mindent tökéletesre csiszolni. Elsőre úgyse fog menni. A következő lépés a jó víz kiválasztása! Merthogy van egy víztípus, amin ezek a módszerek kiválóan működnek: a rohanó, egyenetlen, hullámos szakaszok, ahol térdes-combos víz van. Magyar legyesnek elsőre furcsa, de ezeken a szakaszokon meglepően sok hal van (a sok víz sok kaját hoz) és pont a tört víz miatta az “áldozatok” kevésbé érzékenyek, 5-6 méterre simán oda lehet menni hozzájuk. Nem baj, ha sok a hal, mert ők segítenek tanulni :) Ilyen ideális víz a Rőce (Revúca), mely tele van 15-35 cm pérrel-pisztránggal, ritka kivételtől eltekintve ideális mélységű, és rohan, mint a veszedelem. Ráadásul a kicsi vizek nagyon beszédesek. Látjuk hol van a vízben nagyobb kő, visszaforgó. Egy 30 cm széles, méter hosszú kő mögötti lassabb víz már 2-3 jó halat is megtart. Alulról közelítjük meg a kiszemelt helyet, majd a két nimfát a kő mögé pottyantjuk. Felvesszük a kontaktot a léggyel, hogy színes zsinór éppen kilátsszon a vízből, és megvárjuk míg a legyünk a gödör végéig utazik. Ennyi. Ha jól csináljuk, rajta lesz a hal. Először persze nem fogjuk eltalálni a gödröt. Röhejesnek hangzik, de 5-10 méterre arasznyi pontossággal nem is olyan egyszerű hosszú monofil előkével dobni, és 10 cm eltérés, az pont annyi hogy nem lesz kapásunk. Itt lesz jelentősége a lágy, rugalmas spiccnek, mert 9 lábas, gyors, ötös bottal ez móka nem csak nehezen megy, de fárasztó is. Aztán jön a légy kiválasztása.

A rózsahegyi menő kollekció

A rózsahegyi menő kollekció

A 18-as, 1,5 mm fejjel kötött nimfa egészen máshol jön, mint a 12-es, 4 mm-es, ez evidens. És az ember fia/lánya arra is hamar rájön, hogy ha túl nagy, akkor azonnal elakad, ha viszont soha nem fogunk feneket, akkor gyanús, hogy kicsi. Persze ha rajzik valami, akkor nem feltétlen baj, lásd emergerek imitálása nimfákkal. De hogy egy 2,2-es és 2,5-ös kombó-e a nyerő, vagy elég 2,2+2,2, az már komoly gyakorlatot igényel. Itt értünk el ahhoz a ponthoz, ami talán a legnagyobb rutint igényli, a légyválasztáshoz. Mert a víz olvasása, a dobás pontossága gyakorolható, idővel a szerelék összeállítása is menni fog, de a legyekhez elég komoly, fejben összeálló légy készlet kell.

Mindig voltak favorit nimfáim, és ezekkel az általános darabokkal általában jól boldogul is az ember. Ilyen a fácánfarok (pheasant tail), 12-16-os, méretben, 2,2-3 mm-es rézszínű vagy fekete tungsten fejjjel, narancs gallérral. A nyúlfül (hare’s ear) hasonló paraméterekkel. Tiszta vizekben szinte mindig ezekhez nyúltam. Az idén nyáron viszont a felvidéki vizeken (Rőce, Vág), a helyi menők nagyon más csalikat adtak a kezembe: a sötét, karcsú nimfákon szinte mindig volt egy csillogó dubbing gallér, fluo borda, csillogó hotspot. És ami mindent vitt az ezüst fej. A sokszor napi több tucat halat adó horgászatok favoritjai ezek a nimfák lettek. Az eredmények alapján mindenképp bekerültek a repertoárba. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ezek általánosan jó darabok, vagy csak régió specialitásai, na de majd a San megválaszolja a kérdést!

A hosszúra nyúlt bevezető után következzen a lényeg: Németh “Nini” István megköti az idei szezon egyik legeredményesebb legyét a Vág partról. Ahogy a cikk többi képéért  ezekért is Őt illeti köszönet!

Alapanyagok: 16-os nimfás jig horog, 2,5 mm ezüst tungsten fej, Hends Syton cérna piros színben,  szőrös testcérna fekete színben, Peters Ribbing Quill violet-green színben

Alapanyagok: 16-os nimfás jig horog, 2,5 mm ezüst tungsten fej, Hends Syton cérna piros színben, szőrös testcérna fekete színben,
Peters Ribbing Quill violet-green színben

 
Bekötjük a farkat, a rib anyagot, és a testet adó vastagabb szőrös cérnát, a piros cérnából kialakítjuk a test alapját és a "tag"-et

Bekötjük a farkat, a rib anyagot, és a testet adó vastagabb szőrös cérnát, a piros cérnából kialakítjuk a test alapját és a “tag”-et

Végigtekerjük a testcérnát, úgy hogy a tag látható maradjon.
 
Jöhet a rib!

Jöhet a rib!

Dubbing gallér...

Dubbing gallér…

Majd zárásként egy szép piros cérna gallér és kész!

Majd zárásként egy szép piros cérna gallér és kész!

Kalandra fel, próbálgassa mindenki a módszert és legyet, mert eredményes és rém addiktív!