Írások

Nimfázás a Sajón

Kedden Pitti barátom keresett telefonon, hogy márnákat és paducokat  fogott a Sajón, nem is akármilyeneket!  Menjek gyorsan, ha érdekel a dolog, mert péntekig még jó a vízállás! Meg is beszéltük a pecát.

Pénteken reggel  3:40-kor kelek, hogy elérjem a vonatom, 8:15-kor már Miskolcon szaladok a napijegyért. Gájdommal a napijegy vásárlás után a Tiszai pályaudvaron találkozunk, onnan irány a víz! Fél 10 körül érünk a partra. Mázlink van, üres a pálya. Bot összerak, előke megköt, légy felköt. Pitti figyelmeztet, hogy rövid az előkém. Előke újraköt, légy felköt megint. Első bemutató dobás az Övé: rögtön halat akaszt, nem is rossz, de lefordul! Az első 2 órában szokom a pályát. Sok kapás, de nem akadnak, majd megtörik a jég! Sikerül akasztanom, és már fárasztok is. Pár másodperc után meglátjuk a halat: dévér! Akkor miért kell fárasztani?! A dévér nem feldobja magát az első 2 méter után?! Hát ez nem, nagyon szépen küzd, de sikerül kézbe venni.  Fényképezés előtt kiugrik a kezemből, vissza a vízbe. Az első legyes dévérem, és nincs róla kép! Fejmosást kapok, hogy miért nem tudom megfogni azt a halat normálisan?!

Majd a “halas-fotós  alapismeretek” előadás után folytatom a pecát.

Kapás kapást követ,  néha akad is, de sok a leforduló, majd az egyik úsztatásnál sodrással szemben kezd el úszni a zsinórom, akasztok, és rövid fárasztás után elkészül a peca első képe:

Egy kis domi!

Egy kis domi!

Ezután egy hosszú, haltalan időszak  következik (az előbb még szinte a lábunk előtt rabló balinok is lejjebb húzódnak csobogni). Három óra eredménytelen próbálkozás után a közeli befolyó vizében beazonosíthatatlan barnás szmötyi-darabkák jelennek meg. Mindenesetre a halaknak tetszik: visszaállnak enni! Ismét sok a kapás, de csak kisebb koppintások, majd az egyik rajta ragad:

 

Az első karikakeszegem

Az első karikakeszegem

Ugyanoda dobálok továbbra is, és nem is kell sokat várni a következő éhes halra. Bevágás után komoly ellenállást érzek, és már látom is villanni a nagy, bronzba játszó, ezüstös oldalát.

Akció!

Akció!

A meglepően izgalmas fárasztás után kezemben tarthatom a második legyes dévéremet, és az “okításnak” köszönhetően sikerül is megörökíteni:

(Második) dévérem!

Második dévérem!

A csatazajtól szétugrottak a halak, ismét egy hosszabb akció mentes időszak következik.
Már csak egy órám van a hazaindulásig, de kitartóan úsztatgatok. Kapás! Ez valami jobb halnak tűnik! Felhúzom, és egy alig arasznyi hosszúkás testet pillantunk meg.
- Tomika megfogtad amiért jöttél!
- Miért mi ez?
- Paduc? Nézegetjük egy kicsit, hoppá, még jobb: szilva!

Hihetetlen, hogy méretéhez képest milyen erővel védekezett!

És tényleg! Fitos orr, csókos száj: szilvaorrú keszeget fogtam

És tényleg! Fitos orr, csókos száj: szilvaorrú keszeget fogtam

Megint enni kezd a hal, egymás után ütögetik a nimfát. Így megy ez tovább a peca végéig.
- Jól van Tomika, utolsó három úsztatás, mert megy a vonat!
- Rendben!
Az első úsztatásnál egyszer csak megtorpan a zsinór, és BUMM! Megjött a búcsú halam!
Szép test villan a víz alatt, erősen küzd, de sikerül szákba terelni.

Az első lapos keszegem!

Az első lapos keszegem!

Lapos-, spiccer-, éva-, fűzfa-... Lehet válogatni!

Lapos-, spiccer-, éva-, fűzfa-… Lehet válogatni!

Viszlát halacska, viszlát Sajó!

Viszlát halacska, viszlát Sajó!

Fotó után gyors pakolás, aztán futás az állomásra… A vonatról még búcsút intek a Sajónak, és megköszönöm, hogy jó volt hozzám.
Talán a legjobb legyes pecám volt, remélem minél előbb vissza tudok jönni ide!

Köszönöm a képeket és a segítséget, Pitti!