Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy az év utolsó rendezvénye a San Kupa. Nem volt ez másként idén sem. A dolog nem indult zökkenőmentesen, mert az október végi időpont némi keveredés miatt november eleire változott. Ment persze az ötletelés a vodkáról, Editáról, és a galócákról. Végül 19-en gyűltünk össze, illetve futólag voltunk 21-en is, sőt, még egy magyar különítmény is vízen volt, de velük se a folyón, se egy sör mellett nem sikerült összefutni.

A Traktoros novemberben…

Az első hat ember már szerdán körbenézett. Hát elég cudar idő volt, és a halak sem nagyon mutatták magukat. Estére megérkezett a komplett Dénes família, majd sorban a többiek. Az első eresztésnek még sikerült, ugyan némi zökkenő után napijegyet venni, de pénteken reggel már feleslegesen vártuk a halőröket… hiába volt az előre megbeszélt időpont, az előre leadott nevek, több telefon, sms. A hétvégén többet már nem sikerült kapcsolatot teremteni a lengyel házigazdákkal (sőt azóta sem).

… és a lakó

A csütörtökünket bearanyazta Muki a hucsóval (hamarosan beszámol a részletekről), illetve már a pérek is evősebb kedvükben voltak. Este légykötő szeánsz és nagy örömünkre ifjabb és idősebb Szentiványi András is csatlakozott a társasághoz (a fiú tavasszal már az egri-tárkányi legyessuliban is járt). Pénteken szép időben minden jól ment, leszámítva, hogy a szikrázó napsütés az aznapra meghirdetett Galóca Open névadó szereplőit távoltartotta a rendezvénytől. Cserébe Ádám és én segítettünk az érdeklődőknek egy-két apró trükkel. Délután pedig az egész kirándulás legjobb szárazlegyes pecáját kaptuk. Meglepő módon egészen későn, délután egy és négy között volt a legjobb rajzás.

Szombat: négy szektort jelöltünk ki: Hoczewka felett (1), Traktoros (2), Sziget (3), Erőmű (4). Egy-egy szektorba 4-5 ember jutott.

A versenypálya

A délelőtt az alsó szektorokban mocsok szeles volt (majd kicsavarta a botot a kezünkből) és a halfogás összességében is elég ványadt volt. Összesen 25 db hal esett 33 cm-es átlaggal. Nini 5 halat fogott, én 4-et, Muki és a Sanon először járó Gulybán „Pitti” Pisti hármat-hármat. Azt hiszem a legboldogabb mégis ifjabb Szentiványi András volt, aki egy 31-cm-es pért fogott (még egyszer gratulálunk hozzá, hogy ez első péres-pisztrángos túráján ilyen halat terelt szákba). A második forduló sem hozott sok változást, lenn fújt a szél, fenn csoda idő volt, a halak meg ímmel-ámmal ettek. 30 hal esett és az átlag itt is 33 cm volt. Muki megtáltosodva 6 pért fogott, Ádi és Tyütyü négyet-négyet, Nini, Veres Misi, Prof hármat-hármat. Ekkor esett a verseny legnagyobb hala, egy 51-es pér, amit az egész túra folyamán igen áldás alatt horgászó Muki fogott.

Gulybán Pisti és a versenyhal

Este gyorsan megszavaztuk, hogy bár nem pénteken fogta a HALAT, de Muki megnyerte a I. Galóca Opent, majd sorban kiosztottuk az érmeket-kupákat, illetve a Kyle-tól kapott a mesés pezsgőket (még egyszer köszönjük a felajánlást!).

Ezúton is köszönöm, hogy eljöttetek, és bár a halak feladták a leckét, illetve idén valahogy a házigazdákkal sem ment minden zökkenőmentesen, de Muki halai és a hangulat miatt remélem jövőre (egy kicsit korábbi időpontban) találkozunk a San parton megint.

A záró csoportkép

A képekért külön köszönet Pittinek!