Az idei San Kupa immár a 12. volt. Sok mindent megéltünk már ezek során: voltak csodás évek sok hallal, nehezebbek kevesebbel. Ez idei hordozott magában mindkettőből. Ugyan sok hal volt, de sokszor úgy eltűntek, hogy  simán üresnek láttuk a vizet, hol hatalmas halakat láttunk  egymás mellett, de megfogni akkor is komoly mutatvány volt. Hogy mi lehetett ennek az oka? A nagyon alacsony víz? Az extrém horgásznyomás? Netán a kevesebb hal? Nem tudjuk biztosan, de álljon itt azoknak a véleménye,  aki verseny eredményei alapján a legügyesebben fejtették meg a „San feladványt”.

A San „normál” revírje (fotó: Gulybán István)

Prókay István, I. helyezett (7+4 db hal)

San tuti – na, az fogalmam sincs, hogy mi lehet.

Délelőtt: Traktoros

0-ás Sticki, 3-as WF zsinórral, 6x-es vékonyodó és 0,08 vagy 0,12 mm tippet legalább egy méter hosszban.

Fél órával megkésve tudtam elkezdeni a fordulót, így minden frekventált helyet már vallatott egy munkatárs. Nini mögé álltam be, látván, hogy inkább a mederből a part felé horgászik, így nekem maradhat a másik parttól a meder közepéig eső terület anélkül, hogy zavarnám. Nimfára semmi, váltottam szárazra, amit kb 10 perc után le is vett egy pér a szedés nélküli vízben. Folyamatosan lestem a vízfelszínt, de abszolút nem láttam szedést, mégis meg lehetett fogni egy-egy pért, köztük egy erősen negyvenes felettit.

11 óra után már beindultak a szedések, úgyhogy vissza sem váltottam nimfára, végig 16-18 körüli CDC-vel toltam. Nyilván fontos volt a prezentáció és a jól szárított CDC. Nekem most csak a tökéletes dead drift-ben haladó, a zsinórt megelőző, szépen szárított CDC-re volt kapásom.

Délután: Hoczewka

Ugyan az a szerkó.

A szektor tetejére mentem fel, ahol CsElnökúrB pont a kedvenc helyemre állt be, alatta álltam meg kb 30 méterrel. Volt időnk beszélgetni, mert kb. egy órahosszat csak elszórt kapások fordultak elő, inkább pisztrángok, megúsztam pér nélkül.

Elköszönve Balitól az alattam horgászó Mani alá álltam be kb. 80 méterre, egyik helyen láttam pár szedést, gondoltam rápróbálok. Dettó, mint délelőtt, csak a tökéletes dead drift-ben haladó, a zsinórt megelőző, szépen szárított CDC-re volt kapásom. A nimfával itt sem tudtam kapást kicsikarni (mondjuk, aki ismer, az tudja, mennyire nem tudok/bírok/szeretek nimfázni), szóval pár dobás után mindig visszatértem a CDC-hez.

Itt már csak 0,12 mm tippetet használtam, a 0,08-cal legyeket vesztettem délelőtt, és úgy vettem észre, nem volt kevesebb akció a 0,12-re mint a 0,08-ra, ha a légy megelőzte a zsinórt. Ha nem előzte meg, akkor meg azért volt teljesen mindegy, halat úgy nem tudtam fogni.

CDC: szürke szárny, szárnynál világosabb test (sötét test nekem nem jött be)

Köszönet a jó társaságért, a sok humorért, a közös vacsorákért, a Mester péktermékeiért, a győri friss szeszért (és az azt követő tisztítókúráért 🙂  nem kellett volna kevernem), jó lesz jövőre visszamenni.

 A „zászló” (fotó: Gulybán István)

Dénes Ádám, II. helyezett (3+6  hal)

A versenyt megelőző nap igencsak szelesre sikeredett. A börtön alatti szakaszt vallattuk reggel óta és 11 órára már kórtani leletekkel is alá tudtam támasztani, hogy a pér nevezetű élőlények java része látszólag felszívódott és a megszokott helyeken zömmel pisztrángok találhatók. Miután jóízüen elfogyasztottak egy pár remek nimfát, úgy döntöttem, hogy vége a reggelinek, és ideje lesz megérteni, mi folyik itt. Mivel a halak elkezdtek csipegetni a felszínről, kimentem a 3-as botomért és egy barna testű 18-as CDC-vel elkezdtem parttól partig végigfésülni a vizet. A szélvízben apró pért és pisztrángot vegyesen, a mederben a zöld San-saláta közül több pisztrángot és egy normálisabb pért sikerült fognom. Látható volt, hogy a halak hisztisek, erőteljesebb lépésekre 10 méteres távolságban is menekülő árnyékokat lehetett látni. Amikor átértem a túlpartra, visszaváltottam nimfára és a visszaúton ugyanazt a szisztematikus, minden kisebb árokba bekacsintó pecát csináltam végig úgy 30 méterrel feljebb, hasonló eredménnyel. A pérek közül láthatóan hiányzott egy generáció és a nagyobbak vagy nem ettek, vagy nem képviseltették magukat egyáltalán. Amikor meguntam a pisztrángáradatot – a meder közepén, a legjobb péres helyeken is jöttek – lejjebb húzódtam CsB közelébe, aki egy nagy árokban 40+-os, 5-10 perces intervallumokban szedegető péreket próbált horogra csalni. Bár egy komolyabbat fogott belőlük, láthatóan ráfért volna már egy fél doboz nyugtató. Beálltam alá és összesen kétszer két percig volt szerencsém meggyőződni a nagy pérek jelenlétéről, amelyek látszólag a felszín alól szedegettek valamit, miközben komoly mennyiségű érintetlen kérészt sodort a víz a felszínen. Aztán nem láttam halat többé, ezért nimfával próbálkoztam. Majd újra szárazzal. Aztán nimfa és nedveslégy. A pisztrángnak mindegy volt, a pérekből aprókat és egy 30+-ost sikerült fognom végül. Fél öt felé elegünk lett a szélből és ezzel párhuzamosan hatalmasra nőtt a céklaleves vonzereje, ezért beszüntettük az orkánban karikásostorozás maratonját és irány a Gawra…

Délelőtt: Hoczewka

A verseny első fordulóját a Hoczewka torkolathoz közeli parkoló előtt elterülő laposon kezdtük. A szél reggelre elállt és láthatóan pérek és pisztrángok is csipegettek a felszínről itt-ott. Körülbelül húsz percet töltöttem szárazlegyezéssel, de csak apróságok érdeklődését sikerült felkeltenem. Na ebből elég, irány a sodrós szakasz 2-300 méterrel lejjebb. A korábbi években itt több jó pért is fogtam, igaz, akkor átlagosan 20-30 centivel mélyebb vízben. Amikor leértem a kinézett helyre, örömmel láttam, hogy az átlagosan méteres mélység helyett lassan csordogáló, helyenként megtört felszínt mutató, jó térdes víz van… hívogatóan péres pálya. Mivel a halak érzékenyek voltak az előző napon, klasszikus rövid nimfás szereléket raktam össze, amellyel kevésbé klasszikusan hosszú nimfás pecát terveztem (4 méter 22-es barna monofil, 60cm színes, 20-as indikátor zsinór, majd 1.5 méter 10-es fluorocarbon zsinór, egy oldalelőkével 70cm-re az alsó horogtól). Az egyik nyerő 20-as San-os nimfám került alulra és egy kis 18-as, zöld fluo nyakú Perdigon az oldalelőkére, 2.5mm-es tungsten fejjel. Jó érzés volt, hogy az új szupervékony nimfás zsinórommal végre lehetett hasonló hatékonysággal hosszúnimfázni, mint a korábban széles körben elterjedt francia előkékkel. Első dobásra beleszaladtam egy komolyabb pisztrángba, amelyet nem kis szentségeléssel engedtem útjára fél perccel később. Na, ha itt se lesz pér, akkor mehetünk vissza a balettbe ugrálni… A következő dobást egy világosabb, víz alatti „tálca” szélére, az általam csak „San salátának” hívott növénycsoda mellé irányoztam. Első dobásra sikerült is megfogni a növényzetet, amit – a hely megzavarását kerülendő – két perces fárasztás után elegánsan beszákoltam a víz alatt. A következő sodratásra félúton megint puha akadás. Már éppen készültem sztoikusan a következő adag salátát is magamhoz édesgetni, amikor amaz szép komótosan elkezdett úszni felfelé. Na ez pér lesz, hacsak nem a vízitündér szoknyáját sikerült elkapnom véletlenül… Némi küzdelem után egy gyönyörű 45 cm körüli pért szákoltam. Utána nem sokkal egy 25-ös követte. Mivel a tálcaforma lapos-csorgós szakasz lefelé még 150 méter hosszan folytatódott, úgy döntöttem, hogy lemegyek egészen a Hoczew torkolat fölötti csorgóig és felfelé az egész szakaszt végignimfázom. Hiba volt. Az alsó szakaszokon mindössze egy pért sikerült fognom két tucat pisztráng mellett, és az idő is nagyon elment közben. Terveztem, hogy hagyok egy fél órát a parkoló előtti tükrösre, de végül úgy döntöttem, várok még egy halat idelent. Hiba volt ez is: Újonc Robi, aki utolsó mohikánként kitartott a tükrösön, 6 jó pért szákolt fél óra alatt, miután megjött az étvágyuk dél felé közeledvén…

40+ (fotó: Stefán Zsolt)

Délutánt: Traktoros

A traktoros szektor nyugodt, felső tálcáján, csipegető pérek között kezdtem meg a délutáni fordulót. Abból indultam ki, hogy előző nap a nagy szélben nem volt ideális számukra a rajzás, azaz remélhetőleg a szélcsendes délután meghozza a kedvüket. A másik gondolatfonal az volt, hogy a délelőtti forduló és az előző napok horgászterhelése miatt érzékenyek lesznek a halak. Ezért a forduló kezdetekor rögtön arra részre álltam be, ahol ugyan szedés nem volt, de a mederben lévő kövek mögött megtört, enyhén fodrozódó vízfelszínt lehetett látni. Ez nem is volt rossz ötlet: fél órán belül volt két jó halam egy barnás testű, világos szárnyú 20-as cdc-re, amit 10-es tipettel, a vékonyodó monofilt is beleértve 5 méteres előkén kínáltam fel. A harmadik, éppen csak 20 centi feletti pér komoly adag salátával együtt érkezett, majd fél órával később egy gyönyörű, 40+ -os halat húztam ki az egyik kő mögül. Végül 6 mérhető hallal zártam a fordulót, ami összesítésben a 2. helyre volt elég. Nem igazán voltam elégedett a teljesítményemmel, mert a délelőtti fordulót elszúrtam, de legalább délután sikerült a tervezett stratégiát részben apró(pénzes)pérre váltani. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a lengyel versenyzők nimfával mennyire hatékonyak tudnak itt lenni, miközben a saját versenyeinken az elmúlt években a dominánsan százazlegyet használók végeztek rendre az élen. Valószínűleg a San még tartogat némi tanulnivalót számunkra?

Orcsik Tibor, III. helyezett (2+11 db hal)

A verseny előtt két nappal érkeztünk és az első edzésnapot a kill szektorban töltöttük Fecóval és Marcival jóval Lesko alatt. Mint utólag kiderült nem választottunk jól helyet, mert alig volt pér a pályán. Egy feszített víztükrű szakasz utáni csobogóban tudtam rövidnimfázva pár halat fogni, rajzáskor alig volt szedés. Elkeseredve nem voltunk, de reméltem, hogy ettől csak jobb lesz.

Másnap a Hoczew torkolat feletti részre szántuk a pecanapot. A fiúk a gödör végénél próbálkoztak, én pedig a torkolat felé horgásztam, mivel nagy szél fújt és pár perc alatt elegem lett abból, hogy a 3 és fél méteres előkén a légy pont 7 méterrel tévesztett célt. Egész délelőtt egyetlen pért sem fogtam, viszont pisztrángot számtalant. Ekkor már elkezdtem görcsölni azon, hogy mégsem ezért jöttem. Váltani kell. A szél miatt nagy hullámzás volt, de feljebb látszott, hogy a domb takarásában van egy rövid szakasz ahol nyugodtabb a felszín és szedések is voltak. Ide mentem át, ahol végre megtört a jég. Hatalmas pérek szedegettek ritkán, ezektől sikerült nagy kínok és hosszú dobások árán pár akciót kisajtolni egy 16os rákhorogra kötött cdc emergerrel (egy se jött szákhoz). Ahogy alábbhagyott a szél, sajnos a szedések is megszűntek. Naplemente körül már épp a távozáson gondolkoztunk, amikor Fecóval észrevettük, hogy egy csapat elég nagy hal a felszínről nagyon finoman újra elkezdett valamiket szedegetni, de nem reagáltak semmire. Ekkor láttam meg, hogy valami irtó kicsi fekete szúnyog, meg valami általam nem ismert sárgás izé rajzik. Egy ilyen légy volt nálam, fogtam is vele rögtön.

50+ (fotó: Gulybán István)

A versenynap:

Délelőtt: Hoczewka

A pénteken látott hatalmas pérek egész éjszaka visszatértek álmomban, így eléggé megörültem, amikor reggel megtudtam, hogy az előző napi helyen kezdek. A gödör fölé mentem és felálltam egy nagy kőre, ahonnan jól rá tudtam dobni az előző napi szívatás helyszínére, felkötöttem egy emergert és vártam, hogy mutassa magát valami. A két halamat, ami délelőtt esett, innen fogtam (a nagyobbik 42 centi volt) úgy, hogy teljesen alattam kezdtek szedni és rájuk engedtem a legyet.

Délutánt: Traktoros

 Sejtettem, hogy a legtöbben a traktoros fölé fognak beállni, így én előre elterveztem, hogy lefelé fogok indulni. A traktoros alatt van egy csobogós rész, ami egy nyugodtabb, igen változatos szakaszba megy át. Itt nagyon gyorsan fogtam 4 halat pici szárazzal, aztán még lentebb mentem, de felesleges volt, mert bár a börtönnél is fogtam halat, a 11 pérből 8-at ugyanazon az első szakaszon (kb a börtön és a traktoros gázló között félúton) egy kavicsos, húzós részen fogtam.

Ezután még jött egy nagyon szép vasárnapi nap, nem túl sok hallal, de annál több gondolattal.

Konkrétumok:

A cumóról: 9 lábas, 4-es Redington Torrent bottal horgásztam és 350-450 cm közötti előkékkel, 10-es tipettel. Vékonyabbat is tettem fel, de ez annyira sérülékeny, hogy nem volt komfortos vele horgászni. Szárazlegyezésnél főleg az emergereket erőltettem és tudom, hogy nem spanyolviasz, mégis érdekes megtapasztalni, hogy a jobb halaktól kizárólag lefelé, vagy lefelé-keresztbe horgászva volt akcióm. Ha keresztbe, vagy felfelé dobtam alig mozdultak. Szerintem az előke akármilyen vékony lehet, meglátják a vízfelszínbe ragadva, és onnantól vége. Amit erőltetni kellett volna, az a súlytalan nimfázás lefelé. Szombat délután és vasárnap jöttem rá, hogy mennyire működik. Szedegető halakra nem szárazat tettem fel, hanem egy kicsi (19-21) teljesen súlyozás nélküli, quill testű nimfát (jó volt még a PT is), és amikor a hal közelébe ért a légy, egy picit beleemeltem. Itt csak a kapás észlelése okozott gondot, főleg ha nem láttam, csak sejtettem a halat. Az is csak utólag tűnt fel, hogy a halak zöme, nem szed a felszínről, hanem a kikelni készülő nimfákat szedegeti. Ezt kellett volna tökéletesíteni, mert nagyon sok akcióm volt így horgászva. Versenyen nem, de azon kívül még fogogattam párhuzamosan a sodrásnak felfelé nimfázva is a csobogós részeken. Erről sokat olvastam már, de közelről nem láttam így horgászni senkit, így eléggé bizonytalan voltam végig, amikor ezzel próbálkoztam. Ennél a módszernél 18as fekete tungsten fejű, természetes színű legyekkel fogtam pért. Ha csillogósabb, vagy nagyobb légy volt fenn, egyből pisztráng jött. Az is látszott, hogy ahol egymás után több pinyó jött, azt a helyet jobb volt békén hagyni. Ugyanezt kellett tenni, ha semmire sem reagáló pércsapatba ütköztem. Sokszor előfordult, hogy ugyan azzal a léggyel és felszereléssel, 50 méterrel arrébb egyik akció jött a másik után. Ez volt a második alkalom, hogy kijutottam péres/pisztrángos vízre, de kezdek máris nagyon rákattanni. Nagyon szórakoztató, lehet (és kell is) gyakorolni a különböző dobástípusokat, és sokat lehet agyalni a miérteken és hogyanokon.