2006 októberében ismertem meg San Leskot; egy ismerősöm, aki az autógyárban dolgozott, név szerint Józsa Péter mutatta be nekem. Akkor még nem tudtam, hogy félméteres pérekkel fogok találkozni…

A pénzes pér (Thymallus thymallus)

Amikor 2006-ban először buszos utazás formájában a MŰHOSz jóvoltából eljutottam a Sanra, életem egyik legnagyobb csalódása ért. Egy 8 lábas, 5-ös Ody tulajdonosaként, sok országban horgászva, 10 éves pergető múlttal, egy halom legyes domival, jásszal és néhány tucat pisztránggal a hátam mögött úgy éreztem, engem már komoly meglepetés nem érhet. A korábban ott edzőtáborozó Bogaras testvéreimtől még egy két jó tippet és legyet is kaptam, így önbizalommal telten gázoltam a számomra valószínűtlenül sekély és széles vízbe.

 Sekély és széles víz

A legyeket hamar felraktam a bokrokra és két arasznyi pisztránggal zárva csúnyán benulláztam… Ami azért se azelőtt, se azóta nem akkora meglepetés, az viszont annál inkább, hogy elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy hal – nevezetesen a pér – ennyire máshogy viselkedjen, mint bármilyen általam korábban horgászott hal. Kezdett érdekelni a dolog: a következő évben már nem hittem a 0,14-es tipet kellő vékonyságában és a 14-es horog kicsinységében. Napokkal korábban a helyszínen voltam és legalább az edzésen sikerült komolyabb péreket fogni. Aztán a következő évben  versenyen is. Jöttek az évek és valahogy mindig sikerült úgy szervezni, hogy legalább a San-Kupa (utóbb Lesek emlékverseny) idején sikerüljön kilátogatni.

 Egy hiteles eligazítás – Piotr Konieczny

Közben a folyó is sokat változott. A 2010-es vb-re éveken át, szisztematikusan telepített ipari mennyiségű sebes pisztráng odavert a fantasztikus pér állománynak. Ez kezdetben fel sem tűnt, mert a kicsi 10-20 cm-es pérekre az ember nem horgászik, így nem is hiányoznak. Az lehetett volna a gyanús, hogy a pisztrángok egyre beljebbről jönnek a nyílt vízre, pedig az első években szinte csak a bokrok alatt, a partszélben laktak.

Sebes pisztráng (Salmo trutta)

A végén már a meder közepén is 1-2 pisztráng jutott minden pérre, míg ez korábban inkább 1:10 volt a pérek javára. Aztán eljött a 2010, mikor a nagy árvíz után a pisztrángot elvitték (szerintem a horgászok és nem a víz), a pérek meg nem voltak sehol. Azon a versenyen születtek talán a leggyengébb eredmények. De a víz megint változott: a túlzott pisztrángtelepítések híján a pérek megint jól szaporodtak és tavaly már rengeteg  20-25 cm-es pér úszkált a laposokon. Idénre meg visszatért a Kánaán. Ez persze korán sem jelenti azt, hogy most ne lehetne betlizni! Kell a sikerhez egy halom dolog. Az elmúlt években ezek közül néhány kikristályosodott, másokról meg kiderült, hogy annyira mégse egyértelműek. A most leírtak erősen szubjektív meglátások, remélem a fórumban mindenki tesz hozzá egy-két csípős megjegyzést, vagy szerény ötletet és akkor talán  nagy közös tudás pér fronton is tovább bővül.

Érvek és ellenérvek

A felszerelésről: két komoly vonulat van az őszi, sani pérezésben:

  • nimfa
  • száraz légy

A nimfázáshoz leginkább 10-11,3′ 3-4-es bot dukál 10-es tipettel. Kb. ennyi a stabil. Már a legyek tekintetében is nehéz tutit mondani. 2008-9 körül még 12-es polish woven nimfával is fogtam 45 cm feletti péreket, az utóbbi időben már inkább 16-18-as tungsten fejes fácánfarok és quill variánsokat favorizáltam 2,8-3 mm-es fejjel. Erre idén 18-as nimfával, fekete fejjel, karcsúra kötött testtel is csak egyet fogtam, míg fej nélküli, nagyon kicsi szürkével kettőt, a tavalyi nyerőkkel kapásom se volt. Piotr Konieczny(világmenő és valószínűleg a San legjobb ismerője) szerint 18-20-as akita horog és 2,0 mm-es fej a jó. A 2,5 mm-es már csak nagy vízen jó, a 2,8 már szinte csak áradásban.

És a technika: kezdetben hosszú zsinórral hajigáltam, majd cseh nimfáztam (ld. lengyel fonott nimfa), majd jött a franciás korszak 6-7 méteres előkével és most megint vissza a hosszú zsinóros verzióhoz. Piotr meggyőző bemutatót tartott, hogy sallangmentesen egyszerű módszerrel (nimfás, jól úszó és látható zsinór, 11,3 lábas bot,kb ugyanilyen hosszú előke és 10-es fluoro tipet, a végén 1,2 méterre egymástól két nimfa), felfelé dobálva adja a pért ütemesen. Most egyelőre ez tűnik a legjobbnak… azért jövőre kérdezzetek meg! 😉

Miki és a legnagyobb pér(49cm)

Szárazlégy: 8-9 lábas bot szárazlegyes taperrel, 3,5-4 méteres előkével, azon 0,10-es tipettel.

Éveken keresztül azt hittem, hogy megtaláltam a tutit, és ha valamit a felszínről szednek a pérek, akkor két verzió van: vagy egy apró barnás kérészt esznek, akkor 18-20-as Hanak horogra kötött radírozott páva kell nekik, vagy valami apró szúnyogot, akkor 28-30-as horogra kötött  piros fenekű CDC szösz. Errefel idén egy raklap nagy pér szedett előttem egy zúgó feletti feszítettben és egyetlen darabot bírtam kiszedni közülük. Érdekes, hogy 50 méterrel lejjebb a zúgóban már működött a korábbi teóriám. Ebből azért több dolog gyanítható: kell még alternatíva a légyre, mert mások jobban fogtak más legyekkel. A lassú részeken mocskos nehéz megfogni a jobb (35+) péreket. Valószínűleg itt már sokat számít olyan, mint a zsírtalanító gyurma, amivel lekezeljük a tippetet (eddig erősen úri huncutságnak tartottam), illetve hogy a fodrozódó víz sokat segít a horgásznak. Végül, de nem utolsó sorban Konieczny is felhívta a figyelmet arra, hogy a sekélyebb, gyorsabb víz is megtartja a jó pért és ellentétben a mély részekkel, ott meg is fogható (ezt természetesen demonstrálta is a szétcsapott kill szektorban egy 35-ös hallal).

 Tavi pisztrángozás

A verseny második fordulója a San tározóján volt: sebes és szivárványos pisztrángok vártak ránk… pontosabban mi rájuk. Sőt én a mai napig várok… azt hiszem írjon erről az, aki nem csak látott, de fogott is.  Levi, Ádám, Mada, Emil, Prof.

 Szivárványos pisztráng

Összefoglalva: a San újra mesés, menjen aki tud, csak előtte nézze meg az időjárás-jelentést, mert ha süt a nap, akkor inkább csak napozás lesz belőle, míg egy nyúlós-ködös, szemerkélős őszi napon…

 Bajnokok – Dénes Ádám, Donkó Attila, Szabó Levente