Írások

San tuti

Idén utoljára jelentkezik, a “dobogósok-megmondják-a-tutit” sorozatunk

Dénes Ádám, I. helyezett

 A San idén tökéletes vízállással, szemerkélő esővel és az elmúlt évek során igencsak megizmosodott pérekkel fogadott. A vízfelszínen három-négy féle kérész gyakorolta délutánonként a szerelmi utóéletet, igazi pérverzió volt a horgászat. Az már a verseny előtt kiderült, hogy a sok kaja miatt a halak a különböző lárva- és imago stádiumokból kedvükre válogathattak, és nem izgatták magukat túlságosan reggel sem, amikor nem volt látványos rajzás.

San, 2015 október

San, 2015 október

Az erőmű alatti szakaszon kezdtünk ismerkedni a halakkal csütörtök reggel, enyhe szél és menetrend szerint permetező eső mellett. Látható volt a kapásokon, hogy a helyet az előző napokban intenzíven horgászták, ezért lejjebb húzódtam a mély, lassú vizű kanyar feletti csorgós részre. 4-es, 9.6-os bot, két 18-as méretű mikronimfa, 16-os horogra kötve (ez jobban tartja a halat), mindez 4.5 méter hosszú előkén, 10-es tipettel. A jobb halak combos, közepesen húzós (néha andalgó) vízben álltak. A sodrással párhuzamosan vezetett, fenék közeli nimfákkal sikerült egy pár szép pért fogni, köztük egy 50 cm felettit. Voltak jó halak a sodrósabb szakaszokon is, de a kapásuk sokszor nagyon óvatos, csipegető jellegű volt és a húzós vízben gyakran lefordultak a horogról fárasztás közben. Délután beindult a szedés, de nekem a nimfa továbbra is jobban működött, mint a szárazlégy – a felszín alatt sok szubimágó kevergett, főleg barna és zöldes színűek, valószínűleg a halak ezeket ették.

Péntek reggel kalandvággyal és némi mazohizmussal felvérteződve meglátogattunk egy csendes, partmenti részt, ahol Prókay Pisti előző nap óriás péreket látott szedegetni. Nem világos, hogy a tükörsima vízen mennyit röhöghettek rajtam a halak az első sikertelen félórában, mindenesetre három-négy izmosabb darabot végül ki tudtam közülük 0.08-as tipettel, 6 méteres előkével és 18-as szürke cdc-vel bányászni. Aztán az erőmű lelkes dolgozóinak sikerült a zsilip kinyitásával biztosítani Lesko faforgács-ellátását a következő évadra és ennek mellékhatásaként a pérek kényszerű pihenőt tartottak. Mi is lejjebb húzódtunk és a sziget környékét vallattuk, immár nimfával.

Rajzás

Rajzás

Szombaton a verseny első fordulóját a traktoros szakaszon, a húzós vízen kezdtem, sok halat elvesztve az első félórában. A kapások itt is finomak voltak, és nagyon sokszor fordult le a hal a horogról. A sebesek bezzeg kifejezetten ragaszkodtak a szákban történő ringatáshoz, ami nálam némi vérnyomás növekedést okozott és ezt még a mezei szótár találó kifejezései sem tudták tökéletesen orvosolni. Jól jött volna egy hosszabb, érzékeny spiccű, 11 lábas bot ide, de kénytelen voltam beérni a saját 9.6-osommal. Lejjebb húzódtam és végül hosszú, 12-es fluorokarbon tipetre kötött kis, piros bordázatú mikronimfával, sikerült egy pár halat bemérnem. Látható volt, hogy ezt a szakaszt is intenzíven horgászták korábban, a halak idegesen kaptak, és a sodrás által oldalra kitett nimfát teljesen figyelmen kívül hagyták. Lényeges volt a legyek teljesen áramlási sebességgel történő vezetése is: a legtöbb halat a felső mikronimfa adta úgy, hogy az előkét a botspicc segítségével kiegyenesítettem az alsó, nehezebb mikronimfát mintegy horgonyként használva. Ettől függetlenül a sok vesztett hal miatt közel sem éreztem sikeresnek a délelőtti pecát.

Délután a Hoczevka torkolat fölötti sodrós szakaszon kezdtem, a korábbihoz hasonló dupla mikronimfás szerelékkel. Második dobásra sikerült megakasztani életem pérjét. Először akadóra gyanakodtam, de az akadók ritkán szoktak a folyón felfelé úszni, és erre egy pár másodperc alatt magamtól rájöttem. A vörös hasú pérhölgy három perc unszolás után kegyesen felkínálta magát a vízfelszínen, majd amikor a győzelem tudatától eltelve magamhoz akartam édesgetni, elegánsan faképnél hagyott. Miközben a káromkodás hevében vízbe ejtett nimfás szereléket próbáltam behúzni, újabb “akadó”, majd szákba tereltem az óriás pérhölgy egy korai légyottjából született hajadont. Aztán félóráig semmi. Utána két vesztett hal sodrós vízben, majd kis, zöld potrohú mikronimfával két mérhető hal csorgós, 50 centis vízből. Aztán még egy hal a húzósból, immár 12-es, sárgás hasú cseh nimfára. A forduló utolsó órájában gyönyörű őszi délután kerekedett, meleg napsütéssel, szélcsenddel és intenzív rajzással fűszerezve, ezért felhúzódtam egy lassú tükrös folyószakaszra a parkolóval szemben, ahol már hárman szedték a halat. Egy kis árokra álltam rá, ahol nem túl nagy, de láthatóan agilis pérek szedegettek folyamatosan. 5 méteres előke, 10-es tipettel, a légy 18-as barna szárnyú, olív testű cdc. A halak a lassú vízben jól láttak, lehetőleg az előke belógása nélkül kellett az orruk elé tenni a legyet és rásodortatni a szedések helyére. Egy jó félóra alatt fogtam négy vagy öt halat, majd kiimádkoztam még egy szebb darabot a partmenti gödrök egyikéből. Remek, relaxálós peca volt, nem is volt kedvem menni a halak után, csak néztem a vizet, és az utolsó félórában alkalomszerűen dobáltam, amikor láttam szedést.

Főleg ezek röpködtek

Főleg ezek röpködtek

Összességében, a San elképesztő mennyiségű, gyönyörű halat tart. Érdemes menni kevésbé populáris pályákra is, mert hal mindenhol van, és néhol teljesen jellegtelennek tűnő szakaszok is tele vannak komoly halakkal. Bőven van az 50 feletti pérekből, de sok 12-15 centis pért is fogtam a part mellett, ami azt mutatja, hogy van bőven utánpótlás a következő évekre is.

Prókay István, II. helyezett és 2015.-ben a MŰHOSz bajnokság győztese

Nem is tudom, csak a versenyről vagy az egész túráról számoljak be?

Maradnék a túránál, majd legfeljebb CsSzigorúB rövidíti, ha úgy gondolja ;)

Ádámmal vágtunk neki az alternatív útnak Lesko felé. Élmény volt az út is, nagyon jót dumáltunk (Ádámot hallgatni élmény, ezt komolyan mondom), ha már a kilométereket nem faltuk a tervezett tempóban. Szerdán este érkezés, tájékozódás az előörs aznapi tapasztalatairól, pár pálinka, kis vacsi, ímmel-ámmal légykötés, napijegy vásárlás, majd szunya.

Csütörtök: Reggelinél megbeszéltük, hogy az erőműhöz megyünk, mint oly sokan mások. Kipakolás, felmálházás, szokás szerint a 8-as botot is összeraktam. Azzal is kezdtem, pár dobás után kapás, akasztás, 54 cm galler a tettes. MukiBogár fényképet is készít, jól indul a nap… Még egy fél óra dobálás után jön egy 50 cm feletti sebes, majd otthagyom az agyondobált pályát, melyet Nini gyönyörű legyekkel veret rendületlenül. Elindulok lefele pérezni. A túrára 3-as 4-es és 5-ös botot is vittem, azonban végig csak az 5-öst vettem elő pérezni és nem bántam meg. Ádám már fogott vagy egy tucat pért, én három darabig jutok, igaz az szárazzal. Megbeszéljük, hogy egész nap maradunk a szakaszon, haladunk lefele. Lehet csipegetni szárazzal (18-as szürke CDC), de Ádám a nimfával jobban teljesít. Itt-ott megdobálom a 8-assal, de egy-egy halvány ütésen kívül semmi. Délutánra érek a gödörhöz, ismét elő a 8-ast. Alattam egy lengyel szárazozik, látom, hogy nem zavarom, dobom a legyet a gödör elé, majd vontatom keresztbe.  Félúton ütés, strip-strike majd emelem ahogy bírom. A leader 50-es, a tippet 35-ös, a bot megy csak le karikába, nincs eredménye az emelésnek. Megmozdul, érzem a méretét, eleven erő indul felfele. Kiabálok Ádámnak, de a sodrás zúgásától nem hallja, úgyhogy nem is láthatja, amint cikk-cakkban egyre feljebb jön a hal, majd pár kör megtétele után egy hatalmas test emelkedi a felszín felé. Táncol a farkán és rázza a fejét, érzem, hogy ez nem lesz jó, veszítek. Úgy is történik, a hatalmas hal messzire rázza a szájából a streamert, beégett a retinámba, ahogy repül a kishalutánzat, majd landol a vízen. A hal helyén már csak habos víz, lejjebb egy hangosan huhogó lengyel. “Hucho Hucho” mondja el vagy tízszer, szerintem inkább magának, mint nekem. Rohan ki a vízből, két perc múlva erős bottal nagy streamerrel dobál, én meg állok magamba roskadva. Idén volt már szerencsém pár jó halhoz, köztük galócához is, de ez egy monstrum volt. A hosszát bőven egy méter felé saccoltam, súlyáról fogalmam sincs. Ádám látja, hogy valami nincs rendben velem, mellém jön, elmondom mi a szitu. Tisztességből dobálok még egy darabig, de semmi esemény. Viszont a lengyel előtt pár méterre kiugrik egy galóca, csak úgy, játékosan, mint egy delfin. Emiatt megint dobálok vagy fél órát. Esemény nincs. Sétálunk még egy kicsit lefele, majd irány az erőmű, aztán az autó. Remek leves a Gawrában, rántott sajt, dumálás, pálinka, kis légykötés, majd irány aludni.

006

Péntek: Reggeli alatt megbeszéljük, hogy a sziget környékét horgásszuk, így is teszünk. Rádobok a galócás helyre, semmi esemény. Fél óra után abbahagyom, megyek Ádám után, aki nagyon szép pérekkel szórakozik. Alatta beosonok a vízbe, párat dobok pérekre de csak úgy tessék-lássék. Végigdobálom a másik oldalt, de semmi esemény a nagy streamerre. Már jövök visszafele, amikor a vízre nézve nagyméretű hal mozdulására utaló széles, lapos hullámokat látok. Ponty? (mert van) Vagy nagypinyó? 5 perc múlva látom a mozgást megint, ez nem nagypinyó, ekkora nincs. Belopakodnék a vízbe, de nehezen gázolható, ezért nekivetkőzöm, a Convertible nacit addig felhúzom, amíg lehet, majd irány befele. Találok egy “dobókövet”, azon egyensúlyozok, várom a következő rablást… mert már biztos vagyok benne, hogy ez az. Pár perc múlva be is következik, kékre fagyott szájjal dobom meg, azaz csak dobnám, mert messze van. Behúzom, várom a következő akciót. Reszketek mint a nyárfalevél, nagyon hideg a víz, ki is lábalok egy kicsit, mert megfagyok. Jön az újabb rablás, ami nem volt sikeres, ugyanis látom a célhalát elindulni … felém! Követi is a toló, lendítem a streamert, két lendítésből kimegy huszonpárméter, megdícsérem magam, és a Z-Axist is. Tépem befele a legyet, rá is fordul a toló, közelebbről, mint gondoltam volna. Hiába húzom, csak követi. Már csak pár méter van kint, kínomban a bottal magam előtt keresztbe vezetem el a legyet, melyet pár centivel egy jó galóca követ. Amint kifordul elém, szinte látom, hogy rám néz, majd mintha kacsintana egyet és már ott sincs. Csak a fogaim kocogását hallom, dráma ez kérem szépen, dráma.

Kimegyek Ádámhoz, megbeszéljük, hogy egy lentebbi szakaszt is megnézünk, de onnan visszajövünk, mert tele a víz lengyel kollégákkal. A közös megállapodás: irány a sziget alsó vége. Ádám komoly rendet vág a pérek között, én viszont egy olyan pércsapatba botlok bele, ahonnan egyetlen egyet sem tudok kifogni, pedig szép a méretük és bőven sok van belőlük. Egy idő múlva Ádi csatlakozik, de ha jól emlékszem, ő sem vett ki közülük egyet sem. A sziget kifolyásnál még rendbe teszem az önbizalmam pár pér megfogásával, majd elindulunk a kocsi felé. A délelőtti nagy péreknél megállunk, de ha jól emlékszem, nem fogtunk közülük. Rádobok párat a kacsintós galócára is, eredmény nélkül. Este Robi meséli, hogy ő is megtáncoltatott egy galócát, de az sem lett meg?.. Aztán a szokásos menet: kaja, pia, pár légy kötése, élménybeszámolók, jóleső alvás. Lefekvés előtt gondolkodom, hogy én sok mindent csináltam ebben a két napban, de hogy nem edzettem a versenyre, az biztos. Ezért Viktortól kapnék, Pityu meg egyenesen kettétépne…mert első a Bogár és én ennek nem tettem eleget, elkapott a galóca gépszíj.  Este azért lekötöttem 18-as CDC-ből három egyforma szürkét, kb olyan színekből, ami leginkább emlékeztetett a napközben látott rovarokra, de nagy reményt nem fűztem hozzá. A nap vesztesége: Valahol elhagytam a Ninitől kapott Smith nipperemet L , leesett budiláncostul a mellényemről.

Szombat – Verseny:

A felső pályán kezdek. Megint 5-ös bot (9,6 láb Sage XP)  és magamra csatolom a 8-ast is. Mert nem lehet azt tudni…  :)

Az átjáró feletti csorgókra mentem és Ádám előző napi fogásaiból okulva nimfával kezdek. 0,08-as előke, amit 5 perc után dühösen cserélek 0,12-re, mert elakadás és azonnali betépés okozza két jó nimfám halálát. Sokadik dobás után ütés, szép pér, sóhaj hogy nem nullázok. Majd egy komoly darab a fárasztás végén leakad, egy pedig a mérővályúból ugrik ki, aztán sikerrel mérek kettőt, közben pár igazán szép pisztráng. Végig mikronimfa (20-as), réz fejjel, sötét testtel, fehér vagy zöld galérral, bevallom, nem saját kötés, helyi erőktől vásárolt – Ádám szakértésével. Szárazat csak pár dobás erejéig használtam, de abszolút nem volt előttem felszíni aktivitás, Csak a rövid nimfázás jött be hosszú, majd méteres tipettel, 9 lábas leaderrel, ami véletlenül 3X-es maradt, mert a kocsiban felejtettem a finomabbakat. A rövid nimfázás nekem keservesen lassú folyamat volt, ugyanis be kellett állnom, majd várni pár percet nyugiban, utána tértek vissza a halak, addig hiába csápoltam. Akik ismernek, tudják, hogy nem nagyon nimfázok, szóval jól megszenvedtem ezt a fordulót.

Pér

Pér

Délután a felszerelés maradt, felgyalogoltam az erdő alá, mertlejjebb a tervezett helyemre már beálltak. Nimfával fél óráig csak pisztrángok, pér sehol. Kinézve a térdig érő sekélybe megláttam pár szedést. Rájuk mentem, kerestem egy jó helyet, ahol kb 10 perc múlva körbeszedtek a pérek. A tegnap este kötött saját 18-as szürke CDC-met raktam fel és vesztett hal nélkül fogtam 7 pért és egy szivárványost és pár sebest  kb 1-1,5 óra alatt. Csak keveset mozdultam, rengeteg volt a szedés, kellett a pontos dobás és a szépen terített tippet (0,12 mm). Mivel a nipperemet elhagytam előző nap, a légykötő ollómat raktam a mellényembe, amit szerencsésen a vízbe is ejtettem, vállig turkáltam a vízben míg meglett, legalább teszteltem a Patagonia dzseki csuklózáró pántját ? elég jól működik. Sűrű időszak volt ez a másfél óra, egy Snickerst akartam megenni, de persze pont akkor volt kapásom, mikor kibontottam a csokit. Snickers a vízbe, pér a szákba. A csoki nem lett meg?.. Kb. másfél óra után ahogy megszűntek a szedések, halat már nem érintettem, hiába mentem mindenfele, hiába próbáltam nimfázni, semmi esemény nem történt. A verseny vége felé elindultam a parkoló irányába, mikor láttam egy komoly fordulást vagy rablást a meder közepén. A nyakamban lógó 8-ast elővéve rámentem. Első dobás után a felszínen szánkázott a szárazon dobott streamer, amit szép hörpöléssel levett valami jószág. Gyors fárasztás, majd kisebb csalódás, galóca helyett egy mesésen sárga kb. másfél-két kilogrammos sebes simul a lábamhoz. Ki sem vettem a vízből, csak kifordítottam a szájából a szakáll nélküli horgot, egy mozdulattal el is tűnt. Séta a kocsihoz, pakolás, szállás, ahol Robi csodatortája tette fel a koronát az eredményhirdetésre és a jó társaságban együtt töltött remek időre. Zubrowka time Mukival és Ádámmal, majd szédülős elalvás, vasárnap pedig egy élményszámba menő beszélgetős hazaút az aranyérmes Ádámmal.

Jó volt, bármikor újramennék.

Somogyi Krisztián 3. helyezett

Bizonyára tudjátok, hogy a műlegyezést igencsak hobbi szinten űzöm, ami évente két alkalmat jelent. Ebből kifolyólag tudásom mondhatni igen gyatra, így az edzésen random legyeket kötve előkém végére próbáltam halat fogni.

A pénteki napon viszont elhatároztam, hogy megpróbálok kicsit elmerülni a nimfázás rejtelmeiben, így egész nap igyekeztem azokat a szempontokat követni, amiket a többiektől hallottam, hogy hogyan is kéne nimfázni (Többiek alatt Édesapámat, Ádámot és Niu-t értem).

Igen ám, de egy Sage DS2-em van, ami ide kemény botnak bizonyult (főleg a pérek szempontjából), így az utolsó fél órában Édesapám tanácsára kipróbáltam az Orvis Clearwater botot, ami egy kifejezetten puha és hosszú (10 lábas) konstelláció. Ez már megfelelő hosszúságú (5-6 méter) és minőségű fluorocarbon vékonyodó előkével is fel volt felszerelve. A váltás meghozta az eredményt, mert abban a fél órában sikerült 3 pért fogni.  Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy a verseny napján ezzel a bottal fogok horgászni.

Az első fordulóban a börtönnél kezdtem, ahol a második dobásra egy 43-as pért akasztottam. Igyekeztem 45 fokban felfelé dobni, beleemeltem egy fölfele mend-et, utána vártam pár másodpercet. Miután a spiccel egy vonalba érkezett a zsinór, finoman behúztam, hogy onnantól kezdve feszesen tudjam sodortatni a nimfát.

A sodortatás alatt igyekeztem feszesen tartani a zsinórt, amit úgy értem el, hogy a mutató-, középső- illetve gyűrűs ujjammal folyamatos “hullámzó-behúzó” mozdulatokat tettem, amivel egyrészt a nimfának természetes mozgást adtam, másrészt folyamatos kontrollban voltam a léggyel, így könnyen éreztem, hogyha egy pér rákacsint az Édesapám által kötött nimfára. A légy: 18-as méretű Hanák nimfás horog, pici fekete tungstenfejjel, minimális fekete testtel. Végül öt pért fogtam az első fordulóban, aminek nagyon örültem.

007

A második fordulóban a ”traktoros” szektorban egy jó órát eltöltöttem az ott található pérgödörnél, de teljesen eredménytelen volt, így elkezdtem felfelé sétálni. A kanyar feletti részen, nagyon lassú, derékig érő vízben kezdtem el horgászni ugyanazzal a technikával, amit az első fordulóban is gyakoroltam. Módszeresen a part széléről kezdtem el dobálni, majd folyamatosan haladtam befelé, míg végül a túlsó oldalon lévő partot el nem értem a nimfámmal. Kétszer is beleakadtam valami böszme halba, de kifogása már nem volt annyira sikeres, mint a megakasztása. Lényegében másfél óra alatt fogtam ki ugyanúgy öt pért, a tuti pérlégyről pedig pár sorral korábban írtam. Hármat a másik oldalról, kettőt pedig a folyó közepéről fogtam, mert finom pér pluttyogásokat hallottam a hátam mögött, így 180 fokos fordulatot téve horgásztam meg ismét a folyó középső részét. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ott lehettem, remélem jövőre is ott leszek. :) . Röviden, a magam nyelvén ennyit tudtam írni.