Idén is, mint az utóbbi években mindig, sikerült apropót találni, hogy elmenjünk együtt horgászni a Savinjára. Az időjárás a szokott, május végi szeszélyes arcát mutatta, a vízszint közel tökéletes volt. A III. Tibolya László Emlékverseny három fordulóban került megrendezésre. A 21 indulót három szektorban helyeztük el Rudival, a helyi egyesület elnökével. Az „A” szektor a Savinján a nazarjei híd feletti kamionos parkolótól a nazarjei hídig tartott. A „B” szektor a nazarjei hídtól a szigetig terjedt (ez a „trophy revir”). A „C” szektor a Smartno ob Dreti duzzasztótól lefelé a derékszögű kanyarig tartó Dreta szakaszon volt. A két vízről a legfontosabb infók (napijegy, vízállás, szakaszok, stb.) a legyes vizek térképén találhatóak. A részletes eredményeket a mellékelt Excel táblában lehet böngészni (Savinja_eredmeny). Az írás képeit Gulybán Istvánnak, Vankó Balázsnak és Zentai Zoltánnak köszönöm szépen! És akkor következzen a lényeg, a verseny első három helyezettjének leírása!

Dénes „adam” Ádám

Ritkán fordul elő, hogy egy versenyt megelőzően másfé-két napot örömpecával tudok tölteni, és lehetőségem nyílik a halak lelki életének tanulmányozására. Az idei Savinja túránk így kezdődött. Mivel az alapvetően napos időt kisebb-nagyobb felhőszakadások és borult periódusok szakították meg, az első Nobel-díjas felfedezésem az volt, hogy a halak fényviszonyoktól függő táplálkozási aktivitást mutatnak és nem mindig ugyanazokat a legyeket részesítik előnyben.  Ezt a megvilágosodást követte egy másik megfigyelés, hogy a halak hisztisek, láthatóan sokat piszkálták őket az elmúlt időszakban. A vízszint hosszú hetekig volt magas és csak pár nappal az érkezésünk előtt állt be az ideális vízhozam, ezért az apadó víz a pisztrángokat és a péreket beterelte a gödrökbe, ráadásul eléggé egyenlőtlen eloszlással. Száz méteres, kiváló anatómiájú szakaszokon néhol alig-alig volt kapásra bírható hal, miközben konyhaasztal méretű gödrökben, vagy a palás mederfenék árkaiban helyenként 3-4 jó halat is lehetett találni. Előre látható volt, hogy a sorsolás önmagában meg fogja szórni a mezőnyt a verseny során. Annak érdekében, hogy felállítsak egy minimális fegyvertárat, az ideges halakat először nagyobb, 12-es, erősen súlyozott, majd egyre kisebb legyekkel kezdtem kutatni azokon a helyeken, ahol volt bennük némi táplálkozási hajlandóság.

A Savinja horgászata azért is speciális, mert az egyetlen felköthető légy olyan nehéz kell legyen, hogy a mélyebb gödrök is meghorgászhatóak legyenek vele. Persze mikor derülne ki, hogy a működő darabok esetén kifogytam a 3 mm-es vagy annál nagyobb fejjel ellátott változatból, mint amikor végre több nagy pisztrángot is találok egy másfél méteres pool alján… Streamerrel próbálkozom, de rá se bagóznak. Aztán találok egy nagyfejű kedvencet a dobozomban: pici fekete perdigon, 3mm-es ezüst fejjel. Innentől beindul a menet és szedem a halat innen-onnan, köztük két 60+-os szivárványost és két 40 feletti pért. Kizárólag a hosszú nimfás szerelék a nyerő, 2-es bot, közel 6 méteres előke, 12-es tippettel a végén. Addig nyomom ezt a lazaságot, amíg bele nem akadok egy 80 centi körüli szivárványosba. Nem is vesz komolyan, csak félgőzzel sétálgat a mélyben. Én meg nem erőltetem, ezért magam is meglepődök, hogy negyedóra alatt szép nyugodtan ki is fárasztom – akkorákat villan a víz alatt, mintha az Észak-Koreai nukleáris kísérleti telep átköltözött volna az előttem fekvő gödör aljára. Aztán amikor már nagyon nyeregben érzem magam, egy teljesen súlytalan pillanatban elenged az előke és meglép a vízi szörny. Álmossal nézzük a kék vizet és én elhatározom, hogy ha a fene fenét eszik is, 18-as tipettel fogok a nap hátra lévő részében horgászni. Szemtelenül visszateszek egy nimfát ugyanabba a gödörbe és kireptetek egy kilós szivárványost, amely láthatólag meg van illetődve a bánásmódtól… kifáradni sem volt ideje, már mehet is vissza.

Másnap sokkal nehezebben találom a halat. A legyeim működnek, de a horgászott szakaszokon kevés a halas csorgó vagy gödör. Direkt a nagyobb poolokat vallatom, pici, súlyozott nimfákkal, hátha revansot tudok venni a tegnapiért. Egy-egy hal azért megtalál, de semmi komoly. Aztán megunom és visszaváltok 12-es előkére, bár meglepő módon a kapások száma nem nő. Arra viszont jó a finomítás, hogy amikor beleakadok egy újabb mélyvízi torpedóba (amit persze nem erőltetek a finom cuccal), belesétál egy akadóba és végül be kell tépnem a legyet. Végül egy másik gödörben megfogok egy 70-es szivárványost, immáron 18-as tipettel. Aztán két kisebbet, meg egy jobb pért. Meg vagyok fizetve, jöhet a verseny…

Péntek délelőtt még nimfás kurzust tartunk CsB-vel, amit jó kis peca követ, méretes halakkal. Kicsit nehezen hangolódom rá a versenyre, az idő is nyöszörgős, de végül egy jó sörrel öblített ebédet követően ragyogó napfényben foglaljuk el a szektorokat.

Az első forduló álomszép helyen talál. A szektor felénél egy kecses, a folyón átívelő gyaloghíd, lábazatánál ágak, gödrök, alatta csorgós, péres pálya. 50-60 méterrel feljebb zúgó, alatta kékes, lassú, méteres-másfeles víz, árkokkal, kövekkel, egyszóval igazi szivárványos lelőhely. Mindent bevetek, de csak két pért tudok fogni a csorgós szakaszon, a gödrökben semmi nincs. A felső tálcán egyetlen árva szivárványos egyszer feljön a légyre, utána több halat nem látok. Hát ez így nem lesz jó.  A palás, egyenes fenéken sehol nincs hal, ezt már korábban is egyértelműen látni lehetett. Utolsó ötlettől vezérelve találok egy nagy kövektől tarkított arany háromszöget, amit ugyan a gödrök miatt rendesen meghorgászni nem lehet, de legalább van rajta pér. Fogok még négyet és vége a fordulónak.

A szombat délelőtti körben a nagy galócás gödör fölött elterülő álomszép, gödrös, csorgós szakaszt kapom. Elvesztegetek egy jó órát a gödrökre és az alattuk kialakuló elfolyásokra, de nem sok mindent sikerül fogni. Utána átmegyek a másik part közelébe, ahol a szektorhatár alsó részét képező sötét, lassú tócsa fölött jónak ígérkező péres pálya van. Éppen készülnék a kis tavacskába belepöccinteni egy 18-as nimfát, amikor a semmiből előkerül egy medve méretű újfunlandi és békés nemtörődömséggel belemerül a folyó által kialakított wellnessmedencébe. Imádom őket, minden kutyát, de érzem, hogy aktiválódik bennem a területvédő reflex: az anyád, nem mész onnan azonnal! Aztán végül nem szólok egy szót sem, miközben elvigyorgok a kutyán, amelyik megrázza magát, és még beljebb ballag, hogy felrúgja mindhárom bokrot ahol egyáltalán lehet hal, majd elegánsan kicsattog a partra. Nincs mit tenni, feljebb húzódom, ahol 2 pért fogok egy kis olív nimfával, majd még kettőt a szektor felső részénél elterülő gödrök egyikében. Az utolsó háromnegyed órára streamerre váltok, és végigdobálom a mélyebb részeket. Viccből az újfunlandis tócsa szélén álló bokor alá ejtem be először a zöld bucktail streamert, és két perc múlva a szákban pihen egy kilósforma szivárványos. Lehet, hogy a tvisztelő kutya rendszeres vendég errefelé? A streamer nem ad több halat, ezért visszaváltok nimfára, amivel még egy kisebb szivárványost sikerül fogni végül.

A Dreta szép és átlátható, mint mindig. A szektorom három mini gödröt tart (kettő ezek közül a parton álló fák gyökerei alatt), és egy zúgót a felső végen. Az apró gödrökben kezdek, pici, fekete nimfákkal, 2-2.5mm-es ezüst fejjel. Jön pér, pisztráng vegyesen. De nem kápráztatnak el az akciók, és az az érzésem támad, hogy ez a pálya nem fog adni 15-20 halat. Félidőnél még csak 9 halam van, pedig már mindenhol jártam. Csak nimfával fogok, szárazlégy nem kell nekik. Végül beállok a zúgók alá, és a lassú, mély víztől pár méterre elkezdem mártogatni a gödröket, 3.5mm-es fejű jig horogra kötött legyekkel. Kibányászok két szép sebest, két szivárványost és egy jobb pért. Utána nagy csend és a korábban többször vallatott gödrök sem adnak újabb halat. Aztán elkezd a folyó medrébe besütni a lemenő nap és a lassú, csordogáló víz szélén egy szedést látok. Három percen belül megszákolom a szivárványost (16-os cdc sedge a nyerő), utána a szárazlégy nem ad több halat. Az utolsó fél órára lemegyek a vízmérce lépcsője elé, ahol két kisebb gödör is található. Meglepetésre a napfényre felállnak a szivárványosok és hasonló forma halakat fogok még vagy négyet. Aztán csend, és hamar vége is van a fordulónak.

Összefoglalva, az apadó víz halterelgető hatásai, a halak horgászterhelés miatti érzékenysége és az időjárási viszonyok változásai miatt nem volt könnyű az idei peca, mégis sok örömet adott a folyó. A társaság is kiváló volt. Nagyon komoly légykötő kurzust is szerettünk volna tartani, amit végül a meghívott vendégnek más elfoglaltság miatt le kellett mondania. Jövőre bepótoljuk.

Csorbai „csorbaib” Balázs

Az elmúlt négy évben ötször sikerült meglátogatni a Savinját és a Dretát a május végi időszakban. Így némileg becsontosodva, konkrét légy és hely ötletekkel indultam neki a túrának. Fekete streamer, moncsicsi caddis, nyuszifül… Hááát ezekkel alig fogtam halat. Csütörtökön reggel érkeztünk, elszöttyörögtünk egy kicsit helyben, majd felmentünk a Dretára az otoki híd környékére. A híd alatt kezdtem vagy 50 méterrel, egy patak befolyó alatt. 9’6″-os 3-as bot, 12 lábas előke, 30 cm színes 1,5 méter 12-es tipet. Lassan slattyogtam lefelé. Feltettem egy quilldigont 16-os méretben 2,8-as rézfejjel és hajrá. Egy mély, gyors árokból egymás után jöttek a pisztrángok vegyes méretben (max 30+). Ahogy laposabb és lassabb lett a víz, nagyobb, színes nedvessel kezdtem söprögetni (továbbra is pisztrángok jöttek), majd a kavicszátonyon pért sejtve egy kicsi (18-as), quill testű, narancs hotspotos spidderrel horgásztam… és jöttek a pérek. Nagyobb gödör újra nimfa, sőt mini streamer… aztán szedést látva kivettem a színes zsinórt, megrövidítettem a tipetet és száraz, és halak még mindig jönnek. Lényegében mindennel tudtam halat fogni, bár a két favorit egyértelműen a quilldigon és egy 14-es klinkhammer horogra kötött, piros fenekű, parachute emerger volt.

Délután a Savinjára mentünk. A versenypálya alját jelentő sziget alá álltunk be, ahol tavaly sok és nagy pért fogtam. A terv az volt, hogy alkonyatig elszórakozunk a pálya tetején lévő gödrökben a szivárványosokkal, és amikor este hat után elkezdődik a szedés, akkor majd aratjuk a pért… A felszerelés ugyanaz, csak a tippetet cseréltem a 14-esre. Streamerrel kezdtem szórni a gödör szélét, de két kikövetés után nimfára váltottam. A nagy (12-es jog horog, 4 mm-es fej) nyuszifüllel fogtam egy 60 körüli márnát, két 50 körüli szivárványost. Mivel a halat adó szakasz igen rövid volt, így átadtam a helyem Gulybán Pistinek (aki a nagy halak szerelmese) én meg elindultam a pérek után. Na itt következett az első igazi pofon. A délután hátra levő részében egyetlen, 20+ pért bírtam fogni. Este randa gomolyfelhők gyülekeztek, sötét lett, mint a barlangban és a szedésnek nyoma sem volt. Na, majd holnap.

Pénteken a verseny előtt nimfás suli, majd egy fél óra horgászat az Arborétum mögött, 12-es tippet 14-es fekete perdigon… öt perc után akasztottam egy erős 60+ szivárványost, melyet kellő mennyiségű szaladgálás után szákba tereltem. Ezzel le is telt horgászatra szánt idő és mehettem ebédelni, sorsolni, intézkedni.

A verseny első fordulójában a „C1″-en kezdtem, a dretai versenypálya tetején. Ez ugyanaz a szektor, amit Ádám is horgászott később. Két cuccot raktam össze: nimfás (10’2″ hosszú 0-ás bot, színes zsinóros nimfás cucc, 10-es tippet) és egy szárezlegyes (9’6” 3-as, 12 lábas előke, 10-es tipet). Úgy rémlett, hogy ’17-ben Nini horgászta ezt a részt, így felhívtam és megkérdeztem, hogy merre há’? Azt mondta, hogy a medence nem rossz, de híd alatti nagy gödör az igazi, ami közte van, azt meg felejtsem el. A helyszínre értem és megállapítottam, hogy a Rudi idén szűkmarkú volt, mert ugyan a felső gödör maradt az egyik határ, viszont alul a gödör már a másik szektorban volt. Mindegy, a felső gödörrel kezdtem. Egy szűk óra alatt egy darab 20 cm körüli szivárványos jött… meg egy nagy marha esőfelhő. Dörgött, villámlott én meg szorongattam a villámhárítót 🙂 Nem értettem a szituációt (Dreta halak nélkül?), de valamit változtatni kellett. Lementem a szektor aljára és a szó szerint térden csúszva elkezdtem szisztematikusan végignimfázni (quilldigon) a sekély szakaszt. Ahol találtam 30 cm vizet a 15 cm-es kavicszátony két oldalán, onnan elkezdtek jönni a versenyhalak (18-25 cm, pér pisztráng vegyesen). Mire újra felértem a szektor tetejére, a zúgó előtti lassú laposon már szedegettek a pérek a felszínről (14-es piros fenekű para), így azokból is csipegettem, majd zárásként a zúgó környékéről 14-es, parachute Coachmannel szedegettem a pisztrángokat. Összesen 14 mérhető halat fogtam, meg egy halom aprót.

A második fordulóban a csőhíd alatti szektor jutott a nazarjei híd felett. Köves-zúgós-sóderos részek váltják egymást, és két oldalt a bokrok alatt is jó víz volt. Elő a streameres pecát, mert az ilyen szakaszok rengeteg kisebb-nagyobb szivárványost szoktak tartani… fél óra után kiderült, hogy azért nem minden papsajt: egyetlen kapásom nem volt. Váltás nimfára: az egész szektort végigvizslatva egyetlen jobb pért bírtam fogni (quildigon), de a már másfél óra elment… Akkor jön a száraz! Na ezzel már bejött az élet: sok kapás, 7 megfogott pér, rengeteg akció. A nyerő itt is a 14-es quill parachute volt, bár valami nem volt tökéletes, mert sok rontott kapásom volt és nagyon sok (6-8 db) hal ment el akasztás után közvetlenül. Azonban hiába váltottam másra, az nem kellett senkinek. Ezzel együtt is szórakoztató volt.

Harmadik fordulóra a Bosch mögötti galócás gödör jutott. Nehéz mit mondani róla. A parkoló felőli oldal másfél órán át történő meddő ostorozása után úgy döntöttem, hogy életem kockáztatásával is, de átmegyek a túloldalra, ahol egy nagy tükör van. A nagy, sötét mélység széléből egy magányosan álló 52-es szivit fogtam egy fekete perdigonnal, majd finito. Ugyan a feszítettben volt egy csomó domi, de órák alatt se bírtam egyetlen halat se fogni… este hétkor erősen elkámpicsorodva másztam ki a vízből… hiába mondták, hogy gyenge ez a szakasz, ennél azonban többre számítottam. De az élet nem egy habostorta, ahogy Virág elvtárs is mondta.

Zentai „Zenkó” Zoltán

Első fordulómat a Savinján az „A” szektorban kezdtem, délután. A nazarjei híd felett kezdődött az A8-cal, az én pályám pedig felette, az A7-es volt. Amikor Álmossal lementünk a szektorokhoz, megállapítottuk, hogy tavaly ugyanebben a két szektorban voltunk egymás mellett. Tudatosult bennem, hogy nehéz peca következik; ha lesz hal, az is pér lesz. A pálya egy egyenes, rohanós víz, ami combig vagy néhol derékig ér. Egyetlen egy említésre méltó része van, ahol (ha egyáltalán) lehet benne hal. A tavalyi évben rengeteg halat vesztettem, mert egy 5-ös erősségű bottal horgásztam, és a húzós vízben folyamatosan leverték magukat a pérek.  Most két botot raktam össze: egy Stickman N0 / 10’2″-es és egy Stickman P3 / 9’6″-os botot. Itt megemlíteném, hogy ezzel a két bottal horgásztam végig, és főként 10-12-es tippeteket használtam.

16:00 órakor indult a peca, vízre keltem. Jajj-jajj ez húz és csúszik, így nagy nehezen sikerült csak a szektorom tetejében lévő, esélyes helyre bekecmeregtem. Nullás bottal, nimfával elkezdtem áttapogatni az ígéretesnek látszó helyet, eredménytelenül. Cserélgettem a legyeket, semmi. Jó, akkor ki a vízből a másik botért, ami száraz légyre volt felszerelve. Savinjára van egy kedvenc legyem, amit minden évben beszerzek a helyi embertől. Ez a légy egy emerger, aminek a színe barnás-szürkés cdc, a teste pedig lilás, vagy olív színek kombinációból áll. Ez a légy még sosem hagyott cserben. Visszamentem, és egy-két dobás után már feljött érte a hal, nem is egyszer, mégsem bírtam megfogni. Elindultam söprögetős utamra, hogy hagyjam nyugodni ott a vizet. Végig dobáltam az A7 minden egyes négyzetméterét nimfával, de sehol semmi. Pályám végében láttam egy szedést, gyors légy csere: visszaváltottam szárazra, rádobtam és megfogtam. Igen, végre egy hal! Szórtam még a száraz legyet ezután, de hiába. Közben eleredt az eső is. Elindultam vissza a tuti helyre, ahonnan tavaly adta a víz a halakat, ezért bíztam benne, hogy ha kijön valami, az onnan fog. Felfelé menetelésemben sikerült egy kis strandolást is beiktatnom verseny közben.  Kezdtem elkenődni, semmi kedvem nem volt ott horgászni. Felértem, kb. második dobásra egy arany fejes, zöld tinseles, 16-os nimfára jött még egy pér. Közben elállt az eső is. Partszélben Álmossal váltottunk pár szót, én közben remegtem, mint a kocsonya, a szám már szinte lilult. Körülbelül hattól hétig visszaálltam még egy fincsi szenvedős pecára. A már sokszor említett helyen, hoppácska, ismét egy szedés; dobtam, megakadt, megtépett. Lényeg a lényeg, sikerült száraz léggyel megfognom még két pért. Így az első forduló eredménye 4 db pér: 32, 34, 30 és 28 cm-esek. Itt a tuti legyek a 16-os emerger és cdc voltak.

 Második forduló, B2 délelőtt, a nazarjei hídtól lefelé. A szektorom a Dreta befolyó alatti kanyarban kezdődött. Sok jóra nem számítottam, mert az előttem versenyzők nem nagyon fogtak semmit. Ezt a szektort inkább streameres résznek mondanám. Ha valamit nem szoktam erőltetni, akkor az ez: nem szeretek streamerezni. Ezért a finom botokon kívül más nem is volt nálam. Ezen a szakaszon régebben rengeteg halat fogtam, most meg konkrétan olyan érzésem volt, hogy üres a víz! Nimfáztam, szárazlegyeztem, rengeteg legyet kipróbáltam. Mindhiába, semmi nem jött. Aztán eszembe jutott, hogy két napja találtam egy streamert egy fán, a tó alatti részen. Bakker – gondoltam-, dobok vele, kipróbálom! Igen ám, de mivel? Semmim sincs, 12-es tippet felett nem nagyon használok vastagabbat. Nem is tudom miért és hogyan, de volt nálam 16-os tippet. Hármas stickman, titánkarikába bekötve a 16-os tippet, talált streamer. Ilyen parasztosan. Körülbelül  2 méter széles, húzós mély kanyarba bedobom, és első dobásra durr! Olyat, de olyat odavágott, kezdődött a rock and roll! Alattam Faresz horgászott, látta, hogy valamit nagyon fárasztok. Mutogatom neki, hogy „ez nagy, ez nagy”! Közben kezdtem imádkozni is, hogy a titánkarika nehogy elvágja a damilt. Fárasztom már egy jó tíz perce, húz, megy, megáll – nem bírtam kiszedni a gödörből. Nem akartam erőltetni, finoman, kitartóan fárasztottam. Szerintem én előbb feladtam mit ő, a karom már ki akart szakadni. Bő fél órás fárasztás után mégis csak sikerült megmeríteni, és rohantam vele a partra mérni. Wow! 64 cm-es szivárványos volt, örültem neki, mint majom a farkának! Utána dobáltam még a streamert, aztán megint nimfára váltottam. Utóbbival fogtam egy 26-os pért, de teljesen véletlenül. Vissza akartam épp tenni a nimfát fentre, és ahogy emeltem ki, rajta volt. Ebben a szektorban a tuti a talált streamer volt meg a jószerencse!

Harmadik forduló délután, C4, Dreta. Sajnáltam, hogy harmadiknak mentem a Dretára. Szívesen horgásztam volna elsőnek rajta, mert nagyon jó, halas víz. Ebédnél Gida mondta, hogy kis vízre készüljek, és lesz két helyem, ahol van hal. Ebből az egyik, a pálya tetején, a szektorhatárnál lévő, kisebb pool, ami nekem térd fölé érő mélységű lehetett. A másik egy fatörzs alatti, fürdőkád méretű gödör. A többi rész a gázló bakancs tetejéig ért. Amikor lementem a vízre, pont szemben volt a fatörzs. Míg szereltem össze a botot, láttam, hogy szednek. Már nagyon vártam a négy órát. Oké, kezdhetem. Szárazléggyel 15 dobásból 5-6 hal jött. Aztán már nem ettek, váltottam nimfára, és még egy kijött. A szektorhatárnál nimfáztam; sokat rontottam, de aztán egy-kettőt fogtam is.  Amikor már nem akarta adni a halat, gondoltam megböködtem már őket, arrébb megyek. Fel-alá mászkáltam, közben egy-egy hal akadt. Végül 13 db-ot fogtam – volt közte olyan, amelyet kétszer is -, főként 23-31 cm-es sebes pisztrángokat. Tuti legyek: emerger, cdc 16-os, 14-16-os nimfák, fekete, natúr, sárga, zöldes színekben.