A „II. Tibolya László Emlékversenyen”   17 induló összesen 256 darab, 20 cm-nél nagyobb halat fogott. A számoknál azonban valószínűleg érdekesebb az első három helyezett taktikája, illetve tapasztalatai. Íme a Savinja tuti 2017-ből:

Hárságyi „Hbali” Balázs

Az első napi szektorom beatje a B2 volt a Savinján. Két egymást követő pool természetes fenékküszöbbel. A nullás Stickmant élesítettem először, 4 méterre rövidítve az előkét és 14-es tippetet kötöttem. Egy apró fehér Dooki féle „selymes” streamert küldtem körülnézni a poolba és szépen hozta is az ideális, versenyméretű 30-cm körüli halakat. Miután mindkét medencéből kijöttek a lelkes ifjoncok, nimfára váltottam, illetve ezzel váltásban egy 12- es őzszőr sedget dobtam, utóbbit behúzva tálaltam. Mindkét megoldás adott halat, a sedge péreket is. Legnagyobb halamat Szabó Levi féle Savinja speciál élénkzöld 12- es, aránytalanul nagyfejű nimfájával fogtam, hosszú mozdulatlan swinggel, végig feszesen tartva a kontaktot, mivel a halak a lazán vezetett nimfás élőkén csupán kis pöccintésekkel jelezték, hogy lekéstem a kapást.

A második fordulóban a Dretán a legalsó pályát kaptam. Nini szomszédságában egerésztem. Szektorhatárunkon egy mélyebb, nagy kövekkel megszórt szakasz húzódott, amely sok pért tartott. Mivel két oldalról szorongattuk őket, nekem 6-8 hal után új vadászterületet kellett néznem. A pálya középszakasza nem volt halas, mivel sekély, ráadásul lassan mozgó víz uralta. Ez után a medencécske után nagyot esett a patak viszonylag szélesen, kövekkel törve a vizet, eszményi pisztrángos életteret adott. A szivárványosok el is foglalták a kövek mögötti mélyedéseket és nagy lelkesedéssel támadták a nedves 12-es royal coachmant, amit rengeteg hasonló vízen alkalmaztam már sikerrel. Itt a „nyugodt víz naturális színek kontra tört víz fehéresen élénk színek” elméletből indultam ki. Mivel a gyors víz miatt nem voltak érzékenyek az előkére a halak, a 10-es tippetről 12-14-re váltottam. A mélyedések és csatornák néhány jó pisztrángot és pért is adtak. Végig a nullás Stickmant használtam; szárazlegyes szituációnak nem volt nevezhető a peca, mivel átázott léggyel sodortatva horgásztam tört vízen.

Összességében izgalmas horgászat volt évek óta jól bevált legyekkel és taktikával, köszönöm Szavinja, Stickman Rods!

Vidra

Csorbai „csorbaib” Balázs

Az első fordulón én is Savinján kezdtem: a szektorom egy lapos, unalmasnak tűnő, egyenletes szakasz volt. Az edzésnapok tapasztalatai alapján (nagyon sok hal van, a fekete streamer és a 12-16-os sedge nagyon üt) a szektort nem ismerve úgy gondoltam, hogy gyorsan végigverem a pályát valami apró, fekete streamerrel, majd amíg elindul a tegzes, elnimfázgatok, majd a végén lekaszálom szárazzal a tengersok halat. Ebből az lett, hogy kezdés előtt félórával a pályára értem, a partról megvizslatva az ominózus részt vissza is vittem a kocsiba a 6-os streameres botot és egyből nimfával kezdtem. Ezzel viszont küszködtem, mint malac a jégen, mert viharos szélben az engedélyezett egy szem, 14-16-os nimfát csak küszködve tudtam prezentálni. Az eredmény is siralmas volt: egy kis szivit fogtam. Itt jött egy hosszabb intermezzó, de erről majd NiNi számol be. Visszaállva horgászni nagyon vakartam a fejem, hogy mi a fenét kezdjek, mikor látom, hogy felettem Gulybán Pisti szedi a halat streamerrel. Ezek után hiába volt sekély a szakaszom, egy életem-egy halálom alapon elkezdtem én is dobálni a korábbi napokon sok halat adó 8-as horogra kötött, fekete, 4-es tungsten fejes, Craft Fur streamert. Mivel 9,6-os, 3#-as bot volt nálam (ez is egy Stickman :), így ezzel dobáltam (az edzésnapokon ugyanez a kombó egy 65 cm-es galócát is adott, így sok félelmem nem volt). A legyező zsinór egy 4#-es SA XPS volt (alig 10 éves ifjonc), amire egy 12 lábas 5x-es előkére direktbe biggyesztettem a legyet. Fogtam gyors egymásutánban 4 halat egyen 22-26 cm-es méretben (szivi). Majd rátoldottam egy méter 14-es tippetet és rápróbáltam a sedge-re. A sötét testű légy elkezdte ontani a halat és az utolsó fél órában, illetve a 20 perc ráadásban 7 halat fogtam vele (javarészt pért). A sikeres hajrával így nem úszott el az első fordulóban a verseny.

A második fordulóban a dretai szakasz legfelső standját húztam. Előző nap Muki kapta ezt a helyet és nagyon kiábrándultan nyilatkozott. Morogtam is magamban, hogy már megint elkerült a szerencse a sorsolásnál, de Rudi nyugtatgatott, hogy jó stand az, csak meg kell mozdulni a halnak. Hát megmozdult. Kicsit késve értem a pályára, alig 20 percem volt a forduló indulásáig. Egyre inkább az a heppem, hogy ha nem tudom rendesen végignézni a pályát, akkor olyan szakaszokra pocsékolok időt, amire nem kéne. Persze vannak olyanok, akik 45 perccel a verseny kezdése után érkezve is tudnak nyerni pl: HBali, de én sajnos nem vagyok ilyen ösztönös zseni. Az előzetes bejáráson láttam, hogy szednek a halak, így nem volt kérdés mivel kezdek. A pálya középső, mély (2-3 méter), hosszú gödrénél indultam és a felszínről valami aprót csipegető kis sziviket céloztam meg elsőnek. 12-es tippeten, 12 lábas előkén egy 16-as quill testű para kérésszel kezdtem, de öt úsztatásból kiderült, ez nem menő. Tettem fel hát egy ugyanilyen méretű és színű, de Shuttlecock módra kötött legyet és már kezdtem is fogni a halat. Mire felértem a szektor tetejét jelentő pataktorkolatig, 11 halat fogtam, köztük több 30+-os pért. Megfordultam és elindultam az előző nap már bevált streameres kombóval lefelé. A nagy gödör két oldala adta folyamatosan a kis-közepes sebeseket, majd leérve a szektorhatárt jelentő hídlábhoz, már a nagyobb sziviket is. Amikor ezzel megállt a hal, a hídláb környékét egy aranyfejes nimfával kezdtem vallatni (14-es jig horog, 3,5 mm-es aranyfej, cdc gallér, 1 méteres 12-es tippet), bár a víz lassú volt és csak a hídláb előtt volt értékelhető vízmélység, de nagy fejjel agresszíven, gyorsan lehetett horgászni, így szedtem a halat, mint a virágot. Amikor ezzel is megállt, akkor elindultam vissza streamerezve, majd a szektor tetejét apró nimfákkal zártam. Ebben a szektorban is csak az első fordulóban bemutatott botot-zsinórt használtam, fogtam 29 mérhető halat (pér 30+; sebes 40; szivárványos 40+) és egy halom kicsit, így elmondható, hogy ez forduló nem csak versenynek, de l’art pour l’art horgászatnak se volt rossz.

Németh „NiNi” István

Első forduló: Savinja

Egyrészt jó helyet kaptam. Az előző napok tapasztalatai alapján a szivárványos pisztrángokat partközelben, a bokrok alján lehetett megtalálni. Azért a forduló elején a biztonság kedvéért nimfával dobtam párat pérek reményében. A huszadik percben jött az első hal, természetesen pisztráng, egy perdigonra. És itt elkezdődött a Canossa-járásom! Lábam közé fogtam, a nullás Stickman-t (eddig sose csináltam ilyet) és meg akartam mérni a halat. Ő ezt nem így gondolta és kiugrott a mércéből. Naná, hogy utána léptem és sikeresen megmerítettem. Jó reflexek, mi? Büszke voltam magamra, csak azt felejtettem el, hogy a lábam közé fogtam a botom. Mire felfogtam, hogy mi történt, már eltelhetett tíz másodperc is. Le-fel rohangálva a szektorban kerestem a botot. Sehol sem volt! Jött az újabb idea: a másik #3-s Stickman is ott volt velem, gondoltam lemodellezem, hogy merre vihette a víz a botot (ilyet se csináltam még soha). Betettem magam mellé a vízbe és szépen elkezdtem gyalogolni a sodródó bot mellett. Egész addig nem volt gond, amíg el nem értem egy lecsorgót, ahol a víz felgyorsult, és irányt váltott. A bot megfordult a vízben orsóval előre és valószínűtlenül gyorsan kezdett távolodni tőlem. Ekkor kaptam a második balkamrás infarktust. Léptem kettőt és… megcsúsztam, rátenyereltem a botra, ami ezt a terhelést nem bírta. Eltört a második tagnál. Nem kívánom senkinek ezt az érzést! Semmi percen belül két komoly értékű botot vesztettem. Sakk-matt! Alattam horgászott Gulybán Pisti, CsBali, és Manitu. Pistiék észrevették, hogy nálam gond a játék. Elmondtam nekik, mi történt, ők rögtön abbahagyták a horgászatot és bekapcsolódtak a keresésbe. Hárman újra végig jártuk-széttapostuk a három szektort, de a szökevény bot nem volt sehol. Két infarktus, egy agyvérzés, után a sírógörcs kerülgetett. Ekkor megjelent a parton egy angyal, aki tisztára úgy nézett ki, mint Mani. Integetett, mondott valamit, amit nem értettem, de neki is kikiabáltam, hogy mi történt. Amíg ez a párbeszéd zajlott köztünk, araszoltam a part felé, és megláttam a kezében a BOTOMAT! Mani tőlem a harmadik szektorban horgászott, odáig vitte le a víz semmi percen belül a cuccot. Az ideg csak most kezdett kijönni rajtam. Gulybán Pisti kivitte a törött botot a kocsiba, én pedig visszamentem a széttaposott szektorba és folytattam a horgászatot. Remegett a kezem, ki volt száradva a szám, és nagyon rosszul voltam. Összemosódott minden előttem, úgyhogy kimentem a partra, leültem, ettem egy müzli szeletet, ittam egy kis vizet és megpróbáltam összeszedni magam. Ekkor tudatosult bennem, hogy nyakig vizes vagyok. Összeszedtem magam, lekönyveltem a pisztrángot, és elkezdtem horgászni. Mondanom sem kell, semmi eredmény. Aranyszabály: ha nem működik az, amit csinálsz, csinálj mást. BÁRMI mást! Levágtam a nimfát és felkötöttem egy mini woolly-t. Elkezdtem a partot dobálni 45 fokban, és jöttek a halak egymás után. Szinte minden dobással fogtam pisztrángot 23 és 30 centi között. Nem kíméltem a nullás Stickman-t. A bevágással felemeltem a halat a felszínre, majd folyamatos húzással egyenesen a szákba röptettem. Mérés, fényképezés (ahogy CsBali csinálja) szákban, elengedés, könyvelés, és újra dobás. 0.12-es tippettel a bot nem adott esélyt a halaknak. Mani azt mondta az eligazításnál, hogy aki akadályoztatva van a horgászatban, annyi idővel meghosszabbíthatja a verseny idejét. Úgy gondoltam, hozzávetőleg harminc perc hosszabbítást engedélyezek magamnak. Kis buta fejemben az volt, hogy 15:00-kor kezdtünk, 18:00-ig tart a verseny, ráhúzok fél órát és annyival van annyi. 18:30-kor becsületesen befejeztem a pecát, szétszedtem a cuccot és kimentem a vízből. Megkerestem CsBalit, aki közölte velem, hogy lóhalálában ballagjak vissza, mert a verseny hivatalosan 19:00-ig tart. Nem kapkodtam el a dolgot. A cuccot menet közben összeraktam, visszaálltam a helyemre és fogtam még pár darab halat. Ha jól emlékszem, tizennégy hallal zártam a fordulót.

Második forduló: Dreta

A felszerelésben nem volt már nagyon választási lehetőségem: maradt a 10 lábas nullás. Azzal főzünk, amink van alapon összeraktam a cuccot és szemrevételeztem a szektort. Az elején egy gátról csorgott le a víz, alatta egész jó, gyors mélyebb résszel. Utána egy hídig semmitmondó, bokáig érő lapos, majd a híd után a szektor vége felé szép, szinte feszített víztükör, árnyékos-bokros résszel, Fejemben összeraktam a tervet: pálya elején nimfa, a végén woolly. Nem lesz itt hiba. Mentálisan úgy, ahogy összeraktam magam, bár a tegnapi sokkból még maradt bennem, 9:00-kor partról kezdtem a pecát. Első dobás: pér! Na Pityu most bejött az élet, kaszálsz! A lóné álmát (!ófszt)! Még fogtam egy pért és utána csend. Leballagok a híd felé, lecserélem a nimfát woolly-ra. Megérkeznek HBaliék, 45 percnyi előnyt adtak. Bali felment a hídra és mondja, hogy a bokrok alatt halakat lát. Pöpec! Dobom a woolly-t, de csak csipkedik. Mire elértem a szektor aljára, Balázs már a negyedik halát fárasztja. Mondja, hogy fogja a péreket, de a szálláson hagyta a fogási-táblázatát. Nincs gond, ketté téptem az enyémet és a másik felét odaadtam neki. Közben leveszem az infót: szárazozik a nyavalyás! Szedést nem láttam sehol. Ez nekem miért nem jutott eszembe?!

Csere, 18-as Shuttlecock-ra és már húzom is a halat. Amint ritkul a kapás, visszábbmegyek a hídig, és horgászom azt a részt, ahol idáig woolly-val dobáltam. Pér pér után jön, de rengeteg apró, mérhetetlen szivárványos keseríti meg az életem. Ahogy Bereczki Gábor Uraság szokta volt mondogatni: ezen a szakaszon teljesen felborítom a biológiai egyensúlyt. Ritkulnak a fogások. Visszaballagok a szektor elejére, de nincs kedvem szerelni, így dobom a szárazat a gyors vízbe. Fogtam pár darab pért itt is. Tizenhat darab hallal zárom a fordulót, ami végül összesítésben a harmadik helyet hozta meg.