Írások

Savinja World Cup 2019 – a tuti

Mielőtt még röhögőgörcs kapná el a bájos olvasót, elmondanám, hogy a MŰHOSZ hagyományteremtő céllal nevezte el így ezt a versenyt, a helyi egyesülettel karöltve. A jövőben a Mozirje-i horgászklub nemzetközi felhívást kíván hirdetni ilyen néven.

Idén csak magyar résztvevők voltak, a MŰHOSZ részéről 14 legyezőhorgász.

Trofeak

Dénes (adam) Ádám (I. helyezett)

A hideg tavasz és a sok eső miatt magas és didergős volt idén a folyó. A nemrégiben telepített halak – Rudi, a halőr szerint főleg a hóolvadás miatt – piócákkal feldíszítve kerültek elő a sodrós szakaszok árkaiból, ahova az apadó, de még mindig nagyon erős víztömeg beterelte őket. A verseny előtti napon az arborétum alatt próbálkoztunk több-kevesebb sikerrel. A szivárványos állomány nagyjait nem találtam, de 45-50 centisig sikerült sebest és szivárványost is fogni majdnem mindenhol, ahol láthatóan megállt a hal. Harmadik dobásra rögtön egy hatalmas, mosogatórongy- állagú sebest akasztottam, amely a kapás után felvitorlázott a vízfelszínre, majd unottan, ugyanazzal a lendülettel le is fordult a horogról. Ezen felül szép 25-35 centis péreket adott a folyó a köves, kicsit sekélyebb részekről, miközben a közepesen mély árkokban a halak vegyesen álltak, még a meder közepén is. Barna, 14-es, 16-os csillogós bordájú vagy színes ribbing quill-el kötött nimfák és perdigonok adták a halat. A kis testű legyeket 3.5-3.8 mm-es fejjel lehetett csak a fenék közelében vezetni, különben folyamatosan feldobta őket a sodrás. Szerencsére a halak nem voltak válogatósak, 5-6 különböző nimfát is elfogadtak minden szakaszon. Kerestem a nagyobb szivárványosakat, ezért a nap nagy részében brutális, 18-as fluorokarbon előkével dolgoztam, de ez sem zavarta őket.

A Savinján, a Bosch parkolótól kicsit feljebb, a galócás gödör feletti pálya volt az első szektorom. A víz éjszaka sokat apadt és enyhén opálosra tisztult, de még mindig ment, mint a golyó. Látható volt, hogy a gyalogút melletti parton maradva 2-3 halnál többet nem lehet remélni, ezért kerestem, hol tudok átkelni a folyón anélkül, hogy galóca eledel legyen belőlem. Negyedórát mászkáltam a parton, és végignéztem, melyik gödröt lehet a partról megdobni. Közben a kékes, gyorsan áramló vízben egy helyet azonosítottam, ahol valószínűleg át tudok majd menni a túlsó part fái előtt húzódó árokhoz. 4 mm-es fejű 18-as perdigonnal kezdtem, de a part menti mély gödrökből nem tudtam halat fogni. Élettelennek tűntek, úgy éreztem, hogy a nagy víz miatt a halak inkább a lassúbb, húzós szakaszok utáni lapos részeken lesznek. Megemeltem tehát a mellényt, megfeszítettem a folyásnak ellentartó lábamat, és belábaltam a húzós vízbe. Némi küszködés és pár liternyi túlfolyás után tökig vizesen, de amúgy harcra készen álltam a túlpart bokrai előtti árok egyetlen meghorgászható részén, mellig érő vízben. A szokásos nimfás szerelékkel (Hanák euronimfás zsinór, 4 m 25-ös barna monofil, 80 cm 20-as bicolor fluo zsinór, 1.2 m  14-es tipet), valamint nehéz fejű, quill testű vagy fekete perdigonokkal dolgoztam főleg. Működött, ütemesen szedtem is a halat. Pért, sebest és szivárványost vegyesen. Két komolyabb hal egészen a bokor alól jött, több beszakított légy és egy leakadással végződő szakítás után. Aztán az árok felső részét is végigtapogattam, onnan sikerült még 2-3 mérhető halat fogni. A forduló végére a víz apadt valamennyit, ezért visszafelé beöntés nélkül sikerül megúszni az átkelést.

A Dretán egy alacsony vizű, méteres part menti bemarásokkal tarkított szakaszt húztam, tetején egy zubogóval ami alatt egy kis poolt alakított ki az áramlat, 10 méteres kifolyóval a végén. A tervem az volt, hogy csendben lopakodva folyásnak felfelé végigdobálom a part alatti gödröket és a meder mélyebb részeit, amit a felső pool vallatása követ. 2.5-3 mm-es ezüst fejű nimfákkal, méteres, 10-es tipettel dolgoztam, és fogtam szivárványost és pért is vegyesen. A part alatt sok apró szivárványos bújt meg a marásokban, köztük egy-egy mérhető hallal, ezért akadós területen, közel kellett sodortatni a nimfát a parthoz. Néha egy-egy akadó az utolsó pillanatban sebes pisztránggá változott. A poolt elérve látható volt, hogy sok halat tart. Alulról felfelé dolgoztam, és a megakasztott halakat fárasztás közben mindig levezényeltem a folyás aljába, hogy ne verjék szét a többit. Jöttek pérek 37 centiig, erős, 25-35 közötti szivárványosok, és egy-egy sebes is előkerült a 4-5 különböző, sűrűn váltogatott légyre. A vége felé már nagyon kellett figyelni, mert óvatosak lettek a kapások és sok hal a fárasztás alatt le is pergett a horogról. Utána hagytam egy fél órát pihenni a pool-t, végigmentem még egyszer az alsó szakaszon, 5 percet szárazlegyeztem (1 apróság értékelte), majd vissza a szektor tetejére, az utolsó negyedórára. A vége mérhető 19 hal, 10-15 méret alatti és 6-8 szákolás előtt elvesztett préda.

Végül a Savinja kamionos parkoló alatti szakaszára kerültem, a hídláb alatt húzódó szektorba. A fordulót a közelgő vihar miatt korábbra tették a helyi szervezők. A víz láthatóan mély volt, sok jellegtelen szakasszal, miközben a híd melletti ághordalék fölé az áramlat miatt esélytelen volt beállni. Nagyon nehéz pecának ígérkezett, és ezt az érzést a valóság igazolta is. A látszólag jó anatómiájú gödrökben semmi nem volt vagy nem evett, a köves szakaszon pedig még annyi sem. Végül sikerült két mérhető és pár éppen 20 alatti pért összeszedegetni a szektor alsó szakaszának bal oldalán húzódó laposról. Itt kellett a pici (18-as) légy és a legalább 3.2-es fej ahhoz, hogy halat lehessen fogni. A nagy áramlat miatt a legjobb helyeket csak hosszú nimfával, 10-12 méter távolságból lehetett elérni. Ezzel párhuzamosan a bokrok ágait is arattam rendesen, főleg amikor feltámadt a szél. Végül valóban a vihar vetett véget a fordulónak és annak is sikerült elázni, aki még nem fürdött meg a folyóban.

Összességében nagyon jó peca volt, a Savinja az egyik legjobb arcát mutatta a hideg víz és a zord időjárás ellenére. Jó bemelegítés volt a közelgő Alpok-Adria kupára is.

 Bereczki (Brucis51) Gábor (II. helyezett)

Egy héttel a megmérettetés előtt két napot töltöttem a Savinján, úgymond felmérni a terepet, mert jóllehet sokat horgászom arrafelé, a Savinja nem a szívem csücske, sokkal inkább a Dretát preferálom. Egy héttel a dzsembori előtt még úgy volt, hogy a Dreta-i szektor közvetlenül a beömlés fölött lesz, ott se horgásztam soha azelőtt, úgyhogy három szinte teljesen szűz szakaszt bogarásztam végig.

  Kamionos_1

A Savinja vízállása magas volt, a Nazarje-i híd fölötti részen épp helyi veteránok kb. 30 fős csoportja rendezett horgászversenyt, úgyhogy csak a partról figyelhettem meg a szektort, valamint a pecásokat.

A Nazarje-i híd fölötti kb 50 méteres szakaszon kb tizenöten zsúfolódtak össze, egyet láttam a csővezetékeknél, néhány pedig itt-ott, a parttól néhány méterre bemerészkedve sztrímerezett.

 Kamionos_2

Tehát az a A-szektor nehéznek ígérkezett, ami a mi versenyünk alkalmával is bizonyítást nyert. Máig nem tudom, hogy a folyó halszegény, vagy az azt vallató hülye szegény, minden esetre egy terített betli körvonalazódott, főleg amikor később kiderült: a harminc fős helyi veteránokból álló társaság az egyfordulós verseny alatt egy halat sem fogott.

A B-szektor ismerős volt, néhányszor pecáztam ott, de megint problémásnak tűnt a magas vízállás és főleg a hideg víz miatt. A hegyekben 30-35 cm vastag hó hullott, ami szép lassan, folyamatosan olvadozott és tartotta a Savinja vízszintjét, az “éppen gázolható” szint határán, 70 és 80 cm között. A víz amolyan ice-tea színével sem volt túl biztató. Inkább a meder változásaira voltam kíváncsi, de ezzel sem jutottam sokkal előbbre, mert a magas vízállás miatt csak saccolni lehetett.

Egy nyolc fős német társaság szerint, akik akkor már néhány napja ott kínozták magukat, a sztrímer a nyerő, ha be tudod dobni a bokrok alá, vagy a túlsúlyozott nimfákkal lehet kopogtatni a mélyebb helyeken. Jó-jó, de mindenütt “mélyebb helyek” vannak, gondoltam, de az infót jól elraktároztam. Mivel sztrímerezni nem fogok (mert nem is szeretek): nimfára fel! Pontosabban nimfát le!

A társaságnál láttam olyan nimfát is, amelyiken két db 5,5 mm-es wolfram fej volt, sőt, olyan “sztrímert” is, ami három darab 7 mm-es narancsszínű golyóbissal köttetett. Na, ez nem az én műfajom, meghagyom a pergetőknek! Ugorjunk!

Ja, szárazlégyről eddig szó sem esett.

De majd most!

 

Szivi1

 A Dreta alsó szakaszán jó gödrök, sodrós, tükrös, sarkantyús, sekély és mély részek váltakoznak, elindultam lentről fölfele: a szokásos, gödrökből nimfára, enyhén sodródósból szárazra jött néhány hal, de nagyon nyögve-nyelősen. A nimfára akadt halak MINDEGYIKE tele volt piócával, sejtetve, hogy a hideg vízben halak a fenéken bóbiskolnak. Egy nagyobb megtépett.

 Per2

Mit ne mondjak, nem volt valami rózsás a helyzet.

A néhány nap a versenyig úgy telt el, hogy…sehogy. Képtelen vagyok sztrímert erőltetni magamra, így hát nimfa ügyben aktivizáltam magam és… átrendeztem a legyes dobozaimat, de egy új legyet sem kötöttem.

Közben jön a hír, hogy a Šmartno-i szakaszon lesz a dretás szektor, ez számomra jó hír, mert azt a szakaszt elég jól ismerem.

 

Kiiras

  Aztán eljött a megmérettetés első napja. Sorsolás: A1, B3 és C5 szektorok, egy csapatban Manival.

 Első forduló: Savinja A1 szektor a “kamionos” szakaszon.

A_szektor

 77 centis vízállás, 9,5°C vízhőmérséklet, gyömbérszínű víz, sodrós. Három helyen lehet beállni, pár méter után meg se próbálok bennebb gázolni.

Nimfázom, 11 láb, 3-as Stickman bottal, halálos csend, mígnem egy óvatos szedést látok.

Fölfele, eléje dobok egy súlyozott PT-nimfát, kb ötödik úsztatásra megvan. Kicsi, de méret fölötti, nem lesz betli.

Később jön még egy szivárványos a palaalagútból, ezzel vége.

Mada alattam 5 hallal szektor 1-et horgászik. Este mondom a szlovén rendezőnek, hogy mit fogtunk. Ujjong. Egy héttel korábban harmincan betliztek ezen a szakaszon.

Második forduló: Savinja B3 szektor, a Dreta torkolattól lefele kb 70 méteres szakasz.

B_szektor

Áthajtok a kicsi hídon a vízállás-figyelő állomásig, 11 lábas bot, nehéz, 4 mm-es wolfram-golyós PT nimfa, alattam kb másfél méteres gödör. Olyan sodrás, hogy az az érzésem, hogy szárazozom. Semmi. A 45 fokos mohás sziklán feljebb kúszom kb 10 métert (egy rossz mozdulat és fürdés!), itt van egy sarkantyú, a sodrás enyhébb, felkötök egy nagyobb, 5,5 mm fejű nimfát, második dobás és leakad! Próbálom kiszabadítani és… ekkor elindul az akadó. Először azt gyanítom, hogy kabátba akasztottam, de kiderült, hogy nem, egy nagy szivárványost sikerült fölébresztenem fenéken lapuló letargiájából. Kb 15 perc után, a mohás, meredek sziklán egyensúlyozva sikerül megszákolnom, mérem a merítőben, 62 cm, alig bírok vele. Se lehetőségem se kedvem nincs tovább vergődni a csúszós, mohás, meredek parton, egyik kezemben a bot, a másikban a szák, a telefonom a gázlóm belső zsebében, zacsiban. Mehet vissza!

legy

 A működő fegyver

Remeg a lában az izgalomtól, mint kiderült, ez volt a verseny legnagyobb hala.

Miután jól felborítom a biológiai egyensúlyt, fölbaktatok a Dreta-torkolat alá, de egy alig méretes péren kívül semmi. Vissza a vízmérőhöz!

Szivi2

Föl a nagy nimfa, azonnal jön egy 45 centis szivárványos!

Megvan

Mada felesége lelkesen fotóz a túlpartról,  de nincs lámpalázam

Megint a torkolat, megint egy hal, megint a vízmérő, megint egy hal, ezek kisebbek, ezzel le is járt az idő. Szektor I, nem rossz! Pakolás és indulunk föl a Dretára az utolsó fordulóra, délután egytől ötig. Annyi időnk még van, hogy megigyunk egy sört a Smartno-i kocsmában aztán mindenki szétszéled a helyére.

Harmadik forduló: Dreta C5 szektor

C_szektor

A C5-ös szektoron sose horgásztam azelőtt, de hamar felmérem, hogy amolyan igazi “dretás” pálya: sekély, lassú és gyors részek, gödrök és bokrok, valamint irdatlanul kocogó kövek, főleg, hogy a bakancsom talpa fémlapokkal “díszített” traktor.

Traktor

Elfelejtettem lecserélni; most már mindegy, a Dretán az egyik kulcskérdés, hogy peca közben lehetőleg ne sétafikáljunk, mint “varacskos disznó a dagonyában” (idézet emil6 horgásztárstól, egy emlékezetes San-verseny apropóján). Le kell cövekelni, tereptárggyá válni, még az sem ajánlott, hogy az árnyékod a vízre vetüljön!

Szóval C5 szektor!

Szedés, felszíni aktivitás semmi, mégis szárazlegyezni fogok. A viszonylag sekély vízben a hal látja a felszíni táplálékot és ha jó a csali, feljön érte.

Világos testű 18-as CDC emergerekkel beindul a buli. Egyik a másik után. Aztán délután 3 körül közepes rajzás kezdődik, már szedések is vannak, pechükre, mert látom, hogy pontosan hol is vannak. Pontos prezentáció, feljön… de nem veszi le a legyem. Hoppá! Ilyenkor azonnal legyet szoktam cserélni, váltok emergerről apró kérészre, drapp test, hurrá!!! Négy óra magasságában megérkezik az előre megjósolt eső, egyelőre finoman szitál, igazi szárazlegyes idő. A legyeimet szétrágják az apróbb, méreten aluli pisztrángok is, szinte minden hal után legyet cserélek, nem vacakolok a szárítással, a zsírozással. 21 mérhető halat fogok, jónéhány légy szétrágva, sebaj, otthon újrakötöm őket.

Kiderül, hogy megint szektor I-et horgásztam.

Vissza a versenyközpontba.

Mindez egyéni második helyre volt elegendő.

 Hát persze, hogy nem ez a tuti, de ez történt

 

Romhányi (Romi) László (III. helyezett)

Első forduló

Savinja  “kamion parkoló” sohasem voltam ott! Magas, gyors víz (mindenkinek), terv: part szél bokrok alatt kis streamer. Semmi. Akkor be a közepére, ott van egy sziget, körülötte mindenfelé csavar a víz. Halál közeli élmény, de bent vagyok. Olyan részeket erőltetek ahol kicsit mélyebb, húzósabb víz van, de most már nimfával. Citromsárga test, sötétbarna borda, tungsten fej, 16-os horgon. Biztos neve is van, de nekem nem mutatkozott be. 3 mérhető hal, 2 kicsi és egy mozdíthatatlan, ami csak arra volt jó, hogy ne keressek több helyet a maradék másfél órában (nem lett meg).

Másnap 2. forduló

Savinja “Dreta-befolyó alatt” valahol. Terv :citromsárga… nimfa. Bosch gyár felőli oldalon a pálya olyan, hogy még most is félek, ha rágondolok. Esélytelen. Akkor séta körbe. Híd, templom, Dreta, Brucis autója, Valami, Brucis, még tovább, és megérkeztem. A pálya jobb. Bokor alatt szedés- enyém vagy!

Hittem akkor. Elkezdtem szárazozni. Na az a hal még most is ott van. De máshonnan  sikerült egy szivárványost kiimádkozni. És még három pé.. (direkt nem írtam végig olyan kicsik voltak).

Majd nyúlszőr-nimfa, tungsten fej, 16-os horog (citromsárga??? semmi!!) az is adott még egy halat.

3. forduló

Dreta “Kocsmánál”. Meleg volt! Rögtön benéztem a víz alá- mekkora genyó ez a Dreta; kis gödrös sunyi! De így csuromvizesen sokkal jobb volt… Mivel szedtek a halak és nimfával csak bénáztam (na jó, azért avval is fogtam), száraz. Sötét barna ÍZÉ 16-14 mindkettő működött. Sorba jöttek! Mérhető halak, Kánaán, Nirvána, tuti szektor 1!!! Persze, ja. Mert más valószínűleg nem tudja a tutit. De TUDTÁK!

De így is 3. lettem.

Köszönöm a lehetőséget meg mindent.