Írások

Sebes Körös és a frontok

Hát, túléltük. Volt, aki nehezebben, volt aki könnyedén. Ha nem is volt igazi KŰ, azért sok tekintetben feladták a leckét a halak.

Kicsit félve érkeztem meg a helyszínre. Nem attól féltem, hogy az anyósom nem tud semmi perc alatt zseniális babgulyást rittyenteni, hanem hogy a Körös a gonoszabbik arcát mutatja.  Nem kell ehhez csak egy kis eső, amivel a román vízügy eljátszogathat, vagy épp hosszú aszály, ami kedvez az orvhalászoknak. A hírek is elég vegyesek voltak. Aztán leslattyogtam a szakáli gödör alá és megnyugodtam. Elszórva egy halom domi lézengett a víz tetején 20 cm-től szűk 50 cm-ig. Gyorsan odavágtam egy klaszik polibogarat, amitől világgá is úszott mindenki. Kerestem egy másik csapatot, ezeknek nedves legyet dobtam, de ezek akkor mentek világgá, amikor meglátták a 1 mm-es narancs taget a légy fenekén. És ez így ment szinte az összes csalival. Beletelt egy órába, mire találtam egy jellegtelen 14-és nimfát, amivel már tudtam fogni néhány darabot, közte egy 40 cm körülit és egy 47-est. Óóó hát megy ez! Aztán jött még két feltérképező horgászat, ami után már közel sem voltam biztos benne, hogy tudom adni a tuti tippeket (nem is tudtam). Egy valami azonban biztos volt: van domi, nem kevés és nem is kicsi, akad balin is és paduc, mint égen a csillag.

Aztán megjöttek az első versenyzők… akik egy félnapi teszthorgászat után gyorsan úgy döntöttek, hogy ők inkább mégse versenyeznek, mert a víz inkább csak fürdésre jó… talán még annak is meleg.  Majd eljött péntek este. Jött a kemény mag, néhány friss ember és rég nem látott barátok. Az egyszerű szalonnasütésből hajnalig tartó eszem-iszom lett (külön köszönet Robinak, aki megint nagy halom finomságot hozott magával). Hajnalban kicsit nehezen vakartuk össze magunkat, de végül 26 ember elég bátor volt, hogy benevezzen a versenyre.  Szétszéledtünk a vízre. Én Bantunak próbáltam megmutatni a tuti helyet (kevés sikerrel)… találtunk ugyan egy raklap kisebb nagyobb halat, domit paducot vegyesen, de fogni csak néhány darabot tudtunk harminc nehány centiig. Bezzeg a többiek! Négyen is fogtak 40+-os domit és Flee fogott két szebb paducot is. Ebéd, majd némi szieszta után a versenyzők nekivágtak a második fordulónak.

A szakáli hídhoz kinézve már látszott, hogy a délutáni forduló nem a magányról fog szólni.  Szinte mindenki belefutott néhány fürdőzőbe, de azért hal is akadt. A második fordulóban azok jártak jól, akik balinra váltottak a lényegesen zavarosabb alsóbb szektorban, mert a nagyhalas mérési szisztéma (mindenki csak egy halat írhatott fel a virtuális versenylapjára) egyértelműen ennek a fajnak kedvezett, ha meg lehetett fogni. Míg a szakáli tiszta vízben ez szinte lehetetlen volt, addig lenn, úgy látszik, könnyebben ment. Visszatérve az idei versenyszisztémához, Katka KŰ elveihez méltó csavar feladta a leckét sokaknak. Az egyébként is nehéz pályán hiába fogtak a versenyzők egy halom 20+-os domit (amolyan klasszikus “versenyhalat”),  a bajnoki pontot jelentő legjobb tíz közé kerüléshez legalább egy 30+-os darab is kellett.

A verseny végeztével visszatért mindenki a komádi vadászházba és némi számolgatás után következett az eredményhirdetés (ennek során végre nem kellett érmet visszakérni vagy cserélgetni :) . Egyénit Prókay “PIstván” István nyert, második Tölgyesi “Lee” Levente lett, míg a harmadik Balogh “Bubu” Tibor lett. A csapatversenyt a kiegyensúlyozottan szereplő Donkó “Mada” Attila, Balázs “Trutti” Zoltán, Mester “Újonc” Róbert trió hozta a szolnoki és a Bogaras csapat előtt (utóbbiért azt hiszem megkapjuk a beosztásunk a  Főbogártól :) A jó hangulatot kevés dolog árnyalta és már az elválásnál vérmérséklettől függően ki Szigetközi Víztörő Bulit, ki Sajót emlegetett… az biztos : lehet készülni mindkettőre! :)

A tutit nemsokára a három egyéni dobogós osztja meg velünk… remélem!