Írások

Sebes-Körös

A feleségem révén valamikor 2000 környékén találkoztam először a Sebes-Körössel. Ők ugyanis a folyótól légvonalban másfél kilométerre laktak Magyarhomorog szélén. Így amikor a helyi horgászlehetőségekről érdeklődtem, sok egyéb között a Körös is előkerült. Mivel a többi víz ilyen-olyan állóvíz volt, így nagyon hamar a Körösön kötöttem ki. A szerelem lassan bontakozott ki (mármint a folyóval J.) Az első időszakban nem volt túl adakozó. Az általam űzött módszerekhez kevés volt a hely és sekély volt a meder. Akkor kezdett beindulni a bicikli, amikor előkerült a könnyűpergető motyó. Míg fenekezve néhány darab márnát, paducot és domit fogtam, a pergetés az ipolyi-dunai tapasztalatokhoz képest már Kánaánt hozott. Rengeteg domi mellett balinok, csukák, süllők kerültek horogra (remélem az úri közönség megbocsátja a pergetős kitérőket, de sok releváns információt adhat a “szürke zónába” nem tévelygőknek is). Aztán következtek azok a szituációk, amikor a pergetés nem adott halat… jött a legyezés. Az első legyes botomat a komádi horgászboltban vettem és némi Kalandos tuninggal már hozzásegített ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az ország top 3 legyes vizének egyikére sodort az élet. A 2000-es évek elején a folyó már kiheverte a 80-as évek nagy vízszennyezéseit, de még néhány helyin és Katkáékon kívül szinte senki nem horgászott, mert ahogy sokan mondták: a Körözsben (arrafelé “zs”-vel mondják) nincs hal! Mi viszont rengeteget fogtunk, igaz, az eredményességhez hozzájárult, hogy akkoriban minden évben legalább 20-25 horgásznapot töltöttem a folyón. Aztán 2006 rekord kisvizei, majd a helyi erők és a nagyváradi profi úsztatók sokat koptattak a víz bőkezűségén. Ma már nem egymást taszigálva jönnek a poliszörnyekre az 50-es domik, de azért szerintem még mindig az egyik legjobb legyes víz idehaza.

Halak

Domi: a kenyérhal. Korábban nagyon sok 35-40-es halat fogtam, és nem voltak ritkák az 50+-os halak sem (minden évben fogtam 3-4 darab kétkilós vagy annál nagyobb domit). Természetesen itt is voltak történetek ennél sokkal nagyobb óriásokról, de ezekről meséljenek azok, akik fogták. Éveken keresztül a szimpla polibogár, politücsök volt a menő. Manapság évközben inkább a sötét nedveslegyek, tavasszal a sötét streamerek, télen a nimfák adják a halat. Érdekes az is, hogy régen a bokrok alja majdnem egyenletesen tartotta a halat, mostában sokszor a mederben, karósorok mellett, vagy a hínárban találjuk őket és egyes jó szakaszok között néha sok száz méteres lukak vannak.

Balin: a kiszámíthatatlan. Bár talán a legkevésbé abajgatott hal, mert sem a hálósok, sem az úsztatók nem dézsmálják. Ennek ellenére nehéz csak balinra horgászni. Kevés az igaz “forrópont”, és azokat viszont általában ütik (pl. a duzzasztó alatt, a komádi híd környékén). Az egyenes mederben viszont nem népes rajokban úszik, hanem hol itt, hot ott rabol teljesen kiszámíthatatlanul. Legtöbbször a domizás mellékhalaként muddlerekkel, conehead-es fekete wollyval szoktam fogni. A legjellemzőbb a 0,5-1 kg méret, persze akad nagyobb is, én bő 3-ig fogtam.

Paduc: a specialistáknak. Sok van, és néha tömegesen mutatja magát. A legmeglepőbb, hogy néha ütemesen lehet fogni léggyel is. Sajnos a néha jelző ott van. Mert máskor is látni őket, de megfogni képtelen vagyok… itt azért nem elhanyagolható esetemben a “hozzá nem értés” faktor. Méretben 0,3-0,6 kg a jellemző, néha jóval nagyobbak is előkerülnek.

Márna: a paduc párja. Minden  téren… na jó, ebből azért vannak orbitális darabok is. Fenekezve és pergetve fogtam több 2+-ost, de láttam jóval négy felettit… legyezve viszont maradtak a méretközeli darabok.

Csuka-süllő: erről sajnos sok helyi legyes tapasztalatom nincs, de ha jó évek járnak (mert mindkét faj fogása nagyon hektikus), akkor hihetetlen méretű darabok kerülnek elő. Csukából 85-öst fogtam, de egy közel méteres meglépett (nem egészen ekkora halra számoltam, amikor 5-cm-es duplatvisztert dobáltam), süllőt 75-ig tettem partra, de ennél lényegesen nagyobbakat láttam Mada útmutatása nyomán (akit meg kell követnem, mert amikor először mesélt 6-7 kg-os süllőkről, amik kinn állnak a szélvízben némileg szkeptikus voltam? aztán ott állt előtte két ilyen hal a 70 cm-es vízben).

A meder mesterséges, függő meder (anno húztak két gátat és közéterelték a Köröst). Anyaga jellegzetesen kemény márga, néhol iszap. Kavics és homok sajnos egyre kevesebb, mióta a felső szakaszon kialakított tározók visszafogják az üledék jelentős részét. A szakasz vízállását a körösszakáli vízmércén érdemes követni (www.vizugy.hu). -120-as vízállás alatt már sok helyen gázolható, -160 alatt már nagyon kicsi a víz. A víztározóknak és az utóbbi időben elszaporodó hínárnak köszönhetően a víz néha hihetetlen tiszta, az átláthatóság sokszor a 2 m-t is meghaladja a szakáli szakaszon. Újiráznál a halaknak és a lassabb folyásban elszaporodó algáknak köszönhetően ez lényegesen kevesebb, de az 1 métert itt is rendre eléri.

Napijegyet a komádi horgászboltban (Fortuna Horgászbolt, 4138 Komádi, Fő utca 13.), illetve a horgaszjegy.hu-n lehet kapni, az éves idén 17500 Ft, a napi 3500 Ft.

Domira, paducra, márnára egy erősebb 9′-as, 4-es elég, ha balin is szóba kerül, akkor 6-os is elkél. Én csak WF, úszó zsinórt használok.  Általában bőven jó a 14-18-as tippet. Paducozni kellhet a 12-es, balinozni a 20-25-ös.

Most induljunk egy képzeletbeli túrára végig Szakáltól Irázig:

A kezdőpont a szakáli duzzasztó. Híres-neves hely. Az igazi csoda inkább tavasszal vagy nagy vizeknél adódik, de néha nyári hajnalokon is mesés. Minden tud, amit egy duzzasztó tudhat: rohanó, oxigéndús víz, nagy kövek. Balin, domi, süllő, paduc, márna, sőt, tavasszal szinte minden évben fognak egy-egy lesodródott sebes pisztrángot… nyaranta ehhez jön néhány tucat fürdőző, egy kupac horgász, akik hétszám a parton kempingeznek; kövek alatt kezezők, lakodalmas zene a nyitott Suzukikból. A hely megközelíthető Szakál felől a hídtól indulva a mentett oldalon a gát tövében futó úton, vagy Körösnagyharsányon keresztül (a faluból kicsit cifra a kijutás, de bármelyik helyi útba igazít).


A gát alatt párszáz méterrel óvatosan gázolható szakasz kezdődik (van egy halom meglepi gödör), mely néha nagyon szép halakat ad. Elsősorban nagyobb domik esnek, de fogtam néhány szebb sügeret és csukát is a part mentén.

A híd felett nagy gödör állja az utunkat, melynek a felső oldala és az alsó széle is nagyon jó balinos pálya. Viszont ez is klasszikus fürdőhely és elég gyakran hálóznak a bennszülöttek.

A híd fölött, a cölöpök között és a bal parti bokrok alatt néha nagy domik és márnák állnak.

A híd alatti teknő klasszikus paducos-márnás pálya.

Innentől a szakáli nagygödörig váltakozva előbb a jobb, majd a bal, majd megint a jobb oldal gázolható. A nem gázolható oldalon a bokrok nagyon jó domis-balinos helyek. Az ember begázol, amíg tud és szórja a túloldalt.

A szakáli nagygödör:

a környék másik csoda helye, itt szinte mindig horgászik valaki. A 4-5 méter mély rövid (15-20 méteres) szakadt szélű homokgödör süllőt, csukát, márnát tart, míg a ráfolyáson és az alatta lévő zátonyon gyakori a balin. Ez szakasz Szakálból kijövet a falu utolsó jobb oldali utcáján keresztül érhető el. A kijutás a környék miatt elég sokkoló, de legalább egyből tudjuk, hogy miért kell látható helyen hagyni az autót. Másik alternatíva, hogy a szakáli hídon átmegyünk, majd lemegyünk majdnem a vasúti átjáróig, és ott fordulunk jobbra, majd vissza a töltésig, aztán fel a töltésre és azon le, de ehhez gáthajtási engedély szükséges.

Visszatérve a meder leírásához. Egy rövid, sekélyebb szakaszt követően egy néhány cölöppel tarkított mély gödör jön megint, melynek a szélei balint, domit tartanak, a gödörből süllőt és menyhalat fogtam, míg a gödör farkánál kisvíznél néha elképzelhetetlen mennyiségű paduc áll az össze-vissza szabdalt agyagos mederben.

Aztán megint következik egy sekély szakasz, majd a szakáli híd alattihoz hasonló árok, majd egy nem túlzottan jellegzetes gödör jön.

Innen az úgynevezett Szűcs-kertig egy hosszan gázolható szakasz található, de figyeljünk nagyon oda, mert meglepetés gödrök nagyon sok helyen vannak. Ezek a Körösön évről-évre változnak és csupa márga a faluk. Van, ahol egyszer csak függőlegesen szakadnak 1-2 métert, máshol meredeken lejtenek (ezen szinte lehetetlen megállni, ha egyszer megindulunk) végül sokszor a sodrással párhuzamos hátakat képeznek. Ezeken nagyon kényelmesen el lehet sétálni és dobálni a két partot, de ne lepődjünk meg, ha egyszer a semmiben végződnek.  Ilyenkor vagy úszunk, vagy megpróbálunk visszaaraszolni, ami a sodrással szemben vagy sikerül, vagy sem. Nini barátomat egyszer így nagyon bevittem a málnásba, a mai napig emlegeti. Történt, hogy én abban az időben nagyon sokat jártam ezt a szakaszt, és leginkább úgy horgásztam, hogy a sapkámba tettem egy spulni tippetet, odatűztem a patchet és csak egy rövidnadrágot és egy tornacipőt vettem. Amikor jött egy ilyen gödör, akkor úsztam (jellemzően 4-5 métert, max 10-et). Erre azért volt szükség, mert ezt a szakaszt kevés horgász járja, így nincsenek horgászhelyek, a parton viszont olyan dzsungel van, hogy az ember örül, ha csak egyszer kell rajta átvágni. Nini viszont mellesben jött, abban úszni pedig…

A szakaszon domit, márnát, paducot találhatunk nagy számban. Ezen a részen a legjellemzőbb, hogy a mederben található karósorok, árkok, hínárcsíkok, gödrök jó halat tartanak, mert a bokrok alatt sok esetben sekély a víz, illetve néha lelkesen hálózzák őket.

A szakasz alsó végén van egy enyhe balos kanyar, melynek belső oldalán 3 kősarkanyút raktak néhány éve, mostanra viszont csak a legfelső látszik ki az üledékből. A kanyar külső ívén van néhány nagyon jó bokor.

Ezt követően megint egy jól gázolható szakasz következik (ez a Szűcs-kert), melyen előbb a bal, majd a jobb part tartja a halat. Ez a szakasz az egyik kedvencem.

Nem feltétlen a legjobb rész, de kevesen horgásznak erre, mert mindentől távol van (anno a dűlőkön jártam ki biciklivel vagy gyalog).

A szakasz végén egy nagyobb gödör jön, majd megint egy sekély szakasz következik. Majd már a Nagytóti gátőrház.

Ide már a komádi híd felől az aszfaltozott úton érdemes feljönni. Itt összeszűkül, majd szétterül, majd megint összeszűkül a víz, változatos élőhelyeket kínálva, de inkább a parti pergetők számára ideális. Innentől már érződik a komádi híd duzzasztó hatása, ráadásul csak kevés helyen lehet beállni a vízbe, és sokszor kevés a dobótér. Cserében régebben rengeteg volt a hal. Sajnos inkább csak volt, mert az utóbbi időben ez az egyik legfrekventáltabb rész. Néha nagyon sokan horgásznak és ez meglátszik a halmennyiségen.

A komádi híd közvetlen környéke is nagy népszerűségnek örvend, egyrészt annak köszönhetően, hogy van minden: mélyvíz, hínármező, régi és új hídlábak, sóderzátonyok, sodrós gödrök, másrészt, mert a hídról mindig látható egy-két csábító hal.

A hídról már látható az első nagyobb gödör, és innentől a jobb parton található erdő végéig mély a víz.

Megpróbálhatjuk, hogy egy-egy zátonyon beóvakodunk és dobáljuk a gödrök széleit, de inkább csak küszködés, mint élvezetes horgászat. Legalábbis én ki nem állhatom, hogy ki-be kell mászni a 2-3 méteres süntökkel átszőtt csalánba és a vadcsicsókába. Ezen a szakaszon süllő, csuka, nagyobb domi fordul elő, sőt, a helyiek szívesen keszegeznek-pontyoznak, állítólag harcsák is vannak.

Az erdő végétől már vannak gázolható szakaszok, majd a baloldali csatornatorkolattól lefelé jól gázolható,

majdnem az S kanyar tetejéig.

Jellemző a domi és a balin.  A kanyarok nagyon jól néznek ki, de legyezve nehezen horgászhatók, egy pár dobást azért megérnek. Ez után a körösújfalui strand jön,

mely jól gázolható szakaszt, és melegben sok fürdőzőt jelent. Innentől egy gázolható, de itt-ott gödröt rejtő és figyelmet igénylő szakasz következik. Leginkább a Szűcs-kerthez hasonló lehetőségekkel.

Az utunk utolsó szakasza az újirázi híd feletti rész. A szakasz teteje mély,

nem gázolható és parti horgász hely is kevés van, majd közvetlenül a híd fölött szabdalt a meder, de néhány gázolható rész található. Végül a híd felett a tuskók köze és a bokrok alja adhat domit-balint-paducot.