Írások

Sió Kupa idén is

Idén is megrendezésre kerül a Kérész Műlegyező Sporthorgász Klub és a MűHOSz közös szervezésében a nagy népszerűségnek örvendő Sió Kupa.

Helyszín: 96 fkm északi oldal, Mezőkomárom felől a gáton
Dátum: 2013/09/21 – Egész nap

  • Gyülekező 7.00  – tól,
  • Nevezés 8.00 – tól,
  • I. forduló 9.00 – 12.00,
  • Ebédszünet 12.00 – 13.30,
  • II.forduló 13.30 – 16.30,
  • Eredményhirdetés 17.00 – 18.00

Részletek a MűHOSz fórumán és portálján.

Az ideális pálya

Az ideális pálya

Sajnos a folyamatosan magas vízállások miatt elhalasztásra került a Zagyva Party, így az első “horgászverseny” a 2013-as versenynaptárban a Sió Kupa lett. A szezon első versenye mindig meghatározó, mert ilyenkor az ország minden szegletéből összegyűlnek a legyesek, így a jó hangulatot szinte biztosra lehet venni.

Gyülekező

Gyülekező

A versenypályán a Sió jellemzően sekély, helyenkét surranókkal és kőgátakkal tagolt.  A meder főként sóderes,  partja náddal és bokrokkal szegélyezett. A kijelölt  szektorok 200 – 400 méter hosszúak, hogy minden versenyző lehetőleg azonos körülmények között horgászhasson.

Sió jellemzően sekély, helyenkét surranókkal

Sió jellemzően sekély, helyenkét surranókkal

Versenytapasztalatok:

Tavaly már a pálya kijelölésénél látszódott, hogy sok hal van, de az alacsony és tiszta víz miatt meglehetősen óvatosak voltak a domolykók.

Az első fordulóban a gázló horgászatot részesítette előnyben a versenyzők javarésze, bár a magasabb töltésoldalból  könnyebb volt észrevenni a halakat. A verseny folyamán szinte mindenki nimfákkal, nedveslegyekkel, illetve kisebb streamerekkel próbálkozott, de azért fontos szerepe volt a hosszabb, pontos dobásoknak is, mert egy-egy hirtelen mozdulat után már csak a felkavart iszapfelhőt csodálhattuk az elhúzó halak után. Az első  fordulóban az egyik utolsó szektort húztam,  ami elég ígéretes pályának tűnt, kisebb-nagyobb törésekkel, kövezésekkel, és persze sok domival.

Elég ígéretes pályának tűnt

Elég ígéretes pályának tűnt

Kezdésnek könnyebb rézfejes, és súlyozatlan nimfákkal próbálkoztam, de hiába láttam a halakat, valamiért nem mozdultak a légyre. Aztán az egyik dobásom kicsit rövidebbre sikerült, mert a lefejtett zsinór beleakadt egy nádtorzsába és egy gyönyörű madárfészket kreált. Az áramlás szépen lesodorta a legyemet és lágyan mozgatta, míg én a csomóval voltam elfoglalva, egyészen addíg, amig egy domi éles koppintással ráette magát a szürke Clouser swimming nymph-re, nem tudom ki volt jobban meglepődve, én, a domi, vagy a polgárőr Úr aki az egész produkciót végignézte.

A szerencsének köszönhetően sikerült rájönnöm, hogy a lassabb légymozgatás, és a bokrok, takarások és akadók alapos meghorgászása lehet a nyerő taktika  a verseny folyamán, mert a halak nem mozdultak rá arra a légyre, ami nem közvetlenül az orruk előtt ment el. Így sikerült még két domolykót megfognom és lemérnem a forduló végéig, és volt még pár lemaradásom amit annak tudtam be, hogy az időnként feltámadó szél megnehezítette a kapások érzékelését.

Keverő

Keverő

Az ebédet és rövid pihenőt követően mindenki leadta a reggeli értékelőlapját  és kihúzta, hogy hol kezdi meg a délutáni fordulót.

Én egy hosszú, egyenes, javarészt iszapos pályát kaptam, szinte végig kopár partal, helyenként kisebb nádcsomókkal. Az előttem itt horgászó Szabitól megtudtam, hogy a szakaszon kevés domi van, és a viz meglehetősen zavaros a fel-le járőröző kárászcsapatok miatt. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a délelőtti módszerem most nem fog működni, ezért teljesen más stratégiára váltottam.

Stratégák

Stratégák

A töltésen sétálva folyamatosan kerestem a halakat, és nedveslegyekkel igyekeztem megfogni a magányosan cirkáló domikat. Mivel a verseny folyamán csak a 20 centi fölötti domolykó számított, ezért a rengeteg kárászon, és bodorkán kívül összesen három értékelhető hallal találkoztam, amiből egyet sikerült is megfognom, ezután már kevésbé koncentráltam domikra. A forduló végéig inkább  nimfával kergettem a kárászokat, bodorkákat, illetve a többi versenyzőt boldogítottam jelenlétemmel.

Magasles

Magasles

A verseny végét jelző dudaszó után sorra szállingóztak be a versenyzők, és egyre többen számoltak be zavarosodó vízről, és inaktív halakról, ami azt jelentette hogy akár egyetlen elvesztett hal is dönthetett arról hogy  ki kerül végül a dobogóra.

Az értékelő lapok gyors összesítése során kiderült hogy a folyamatosan jól teljesítő Tölgyesi “Lee” Levi nyerte a versenyt, aki hihetetlen első fordulót produkált 8 hallal.

Legnagyobb meglepetésemre én lettem a második, mindössze 4 centivel megelőzve Balog “Bubu” Tibort, akivel az első fordulóban centiméterre ugyanannyi halat fogtunk.

Az első három helyezett - balról jobbra - Balázs Zoltán(II.), Tölgyesi Levente(I.), Balog Tibor(III.)

Az első három helyezett – balról jobbra – Balázs Zoltán(II.), Tölgyesi Levente(I.), Balog Tibor(III.)

Remélem hogy az idei verseny legalább ilyen jó lesz, és bízom benne, hogy minél többen eljönnek. A szervezőkön biztosan nem fog múlni, ezt garantálhatom.