Idén is megrendezésre kerül a Kérész Műlegyező Sporthorgász Klub és a MűHOSz közös szervezésében a nagy népszerűségnek örvendő Sió Kupa.
Helyszín: 96 fkm északi oldal, Mezőkomárom felől a gáton
Dátum: 2013/09/21 – Egész nap
- Gyülekező 7.00 – tól,
- Nevezés 8.00 – tól,
- I. forduló 9.00 – 12.00,
- Ebédszünet 12.00 – 13.30,
- II.forduló 13.30 – 16.30,
- Eredményhirdetés 17.00 – 18.00
Sajnos a folyamatosan magas vízállások miatt elhalasztásra került a Zagyva Party, így az első „horgászverseny” a 2013-as versenynaptárban a Sió Kupa lett. A szezon első versenye mindig meghatározó, mert ilyenkor az ország minden szegletéből összegyűlnek a legyesek, így a jó hangulatot szinte biztosra lehet venni.
A versenypályán a Sió jellemzően sekély, helyenkét surranókkal és kőgátakkal tagolt. A meder főként sóderes, partja náddal és bokrokkal szegélyezett. A kijelölt szektorok 200 – 400 méter hosszúak, hogy minden versenyző lehetőleg azonos körülmények között horgászhasson.
Versenytapasztalatok:
Tavaly már a pálya kijelölésénél látszódott, hogy sok hal van, de az alacsony és tiszta víz miatt meglehetősen óvatosak voltak a domolykók.
Az első fordulóban a gázló horgászatot részesítette előnyben a versenyzők javarésze, bár a magasabb töltésoldalból könnyebb volt észrevenni a halakat. A verseny folyamán szinte mindenki nimfákkal, nedveslegyekkel, illetve kisebb streamerekkel próbálkozott, de azért fontos szerepe volt a hosszabb, pontos dobásoknak is, mert egy-egy hirtelen mozdulat után már csak a felkavart iszapfelhőt csodálhattuk az elhúzó halak után. Az első fordulóban az egyik utolsó szektort húztam, ami elég ígéretes pályának tűnt, kisebb-nagyobb törésekkel, kövezésekkel, és persze sok domival.
Kezdésnek könnyebb rézfejes, és súlyozatlan nimfákkal próbálkoztam, de hiába láttam a halakat, valamiért nem mozdultak a légyre. Aztán az egyik dobásom kicsit rövidebbre sikerült, mert a lefejtett zsinór beleakadt egy nádtorzsába és egy gyönyörű madárfészket kreált. Az áramlás szépen lesodorta a legyemet és lágyan mozgatta, míg én a csomóval voltam elfoglalva, egyészen addíg, amig egy domi éles koppintással ráette magát a szürke Clouser swimming nymph-re, nem tudom ki volt jobban meglepődve, én, a domi, vagy a polgárőr Úr aki az egész produkciót végignézte.
A szerencsének köszönhetően sikerült rájönnöm, hogy a lassabb légymozgatás, és a bokrok, takarások és akadók alapos meghorgászása lehet a nyerő taktika a verseny folyamán, mert a halak nem mozdultak rá arra a légyre, ami nem közvetlenül az orruk előtt ment el. Így sikerült még két domolykót megfognom és lemérnem a forduló végéig, és volt még pár lemaradásom amit annak tudtam be, hogy az időnként feltámadó szél megnehezítette a kapások érzékelését.
Az ebédet és rövid pihenőt követően mindenki leadta a reggeli értékelőlapját és kihúzta, hogy hol kezdi meg a délutáni fordulót.
Én egy hosszú, egyenes, javarészt iszapos pályát kaptam, szinte végig kopár partal, helyenként kisebb nádcsomókkal. Az előttem itt horgászó Szabitól megtudtam, hogy a szakaszon kevés domi van, és a viz meglehetősen zavaros a fel-le járőröző kárászcsapatok miatt. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a délelőtti módszerem most nem fog működni, ezért teljesen más stratégiára váltottam.
A töltésen sétálva folyamatosan kerestem a halakat, és nedveslegyekkel igyekeztem megfogni a magányosan cirkáló domikat. Mivel a verseny folyamán csak a 20 centi fölötti domolykó számított, ezért a rengeteg kárászon, és bodorkán kívül összesen három értékelhető hallal találkoztam, amiből egyet sikerült is megfognom, ezután már kevésbé koncentráltam domikra. A forduló végéig inkább nimfával kergettem a kárászokat, bodorkákat, illetve a többi versenyzőt boldogítottam jelenlétemmel.
A verseny végét jelző dudaszó után sorra szállingóztak be a versenyzők, és egyre többen számoltak be zavarosodó vízről, és inaktív halakról, ami azt jelentette hogy akár egyetlen elvesztett hal is dönthetett arról hogy ki kerül végül a dobogóra.
Az értékelő lapok gyors összesítése során kiderült hogy a folyamatosan jól teljesítő Tölgyesi „Lee” Levi nyerte a versenyt, aki hihetetlen első fordulót produkált 8 hallal.
Legnagyobb meglepetésemre én lettem a második, mindössze 4 centivel megelőzve Balog „Bubu” Tibort, akivel az első fordulóban centiméterre ugyanannyi halat fogtunk.
Remélem hogy az idei verseny legalább ilyen jó lesz, és bízom benne, hogy minél többen eljönnek. A szervezőkön biztosan nem fog múlni, ezt garantálhatom.