Ahogy a vadvízi evezőknek a szikla, a legyes dobóknak a szél a barátja. Legalább is így tartja a mondás. De a hétvége óta én is így tartom, mert megnyertem. Na de ne szaladjunk ennyire előre! Menjünk csak szépen sorjában!

Szövetségünk negyedik alkalommal szervezte meg a pecás rendezvényeinkkel ellentétben általában csak közepes érdeklődést kiváltó, nyílt dobóversenyét. Az unortodox módon gyepen tartott eseménynek a galgamácsai focipálya adott otthont. Az indulók a már bevett programhoz hasonlóan két szakágban mérhették össze tudásukat: célba dobásban és távdobásban.

Nem lehet eltéveszteni…

Délelőtt 9 felé a Galga melléken elnyúló falu barátságos napsütéssel, madárcsicsergéssel és a kihagyhatatlan tavaszi fűnyíróbömböltetéssel fogadott bennünket. Aztán egy bő órával később, mikor már fűre kerültek a célt megtestesítő karikák, a széljelzőnek kihelyezett magnószalag-zászlókat vízszintesre állította a megerősödött dél-nyugati szél. Bár a hátszél a célba dobást nem hogy nem zavarja, sőt, az előke kiegyenesedését – ezáltal a dobás pontosságát – nagyban segítheti, ugyanez kevéssé volt elmondható a jó derékszögnyi tartományban forgolódó galgai tájfunról.

Vízszintes céltáblák

A célba dobás matekja nem túl ördöngös. Négy cél van, célonként 0, 1, 3 ill. 5 pont kapható, attól függően, hogy a céltáblára hajazó objektum mely területére talál be a legyet stilizáló pompon. A négy célt négyszer kell végigdobni adott sorrendben. Ez ugyebár 16 dobás, amelyek során összesen 80 pont szerezhető.

Mennyi az annyi!?

A 14 fős mezőnyből a selejtezőben elért pontok alapján Szmutni Ákos (59), Benyhe János (43), Kutas Gábor (36), Hárságyi Péter (35), Balázs Zoltán (31) és Csorbai Balázs (29) kvalifikálta magát a döntőbe. Arról, hogy jó ötlet volt-e a célterület és a dobó pozíció átvariálása, megoszlanak a vélemények, mindenesetre a célba dobás végső sorrendje így alakult:

1. Kutas Gábor (43)
2. Csorbai Balázs (36)
3. Hárságyi Péter (33)
4. Benyhe János (29)
5. Szmutni Ákos (28)
6. Balázs Zoltán (16)

Tavaszi idill

A geodézia igényességgel megrajzolt távdobó pályát még az ebédszünet előtt kijelölte a zagyvai centiző mágus, Tölgyesi Levente. Mire mindenki bemelegített a csodás gulyáslevessel és a karkörzésekkel, a szél legalább két szintet ugrott a Beaufort skálán. Érezni lehetett, hogy jó távok fognak születni, ha marad az iránya. Mielőtt a kedves olvasó azt feltételezné, hogy hátszélben egyáltalán nem kunszt messze dobni, érdemes végiggondolni, hogy legyezve nem csak előre lendítünk, hanem hátra is. Aki látott már legyes dobást, az tudja, hogy nagy hátszélben csak az tud nagyot dobni, aki megfelelő loop-kezeléssel képes a hátralendítésnél is (kvázi szembe szélben) fenntartani a zsinórsebességet és kontrollt. Ez pedig igenis kunszt!

Szieszta az árnyékban

A világversenyekkel ellentétben mi a párbaj hívei vagyunk és egy kieséses kvalifikációt követünk, ami sokkal objektívebb eredményt ad a szokásos „mindenki egyszer dob a nap során, aztán majd összehasonlítjuk, hogy kié lett hosszabb”-nál. A párbajban azonos körülmények között mérhetik össze tudásukat az indulók. Egy csata 4 perc, ez alatt a versenyző annyi dobást mutat be, amennyit tud. Az időkeret lejártával a két leghosszabb dobást jegyzik fel a bírók. Hogy fenntartsuk az izgalmakat a döntőig, a selejtező csoportokat a fociból ismeretes kiemelés alapján állítjuk össze. A kiemelést jelen esetben versenyzőnként három próbálkozásból elért leghosszabb dobással határoztunk meg.

A selejtező 4 darab háromfős csoporttal indult. Csoportonként az első kettő jutott tovább a negyeddöntőbe, keresztbe sorsolva egy másik csoport kvalifikáltjaival. Egy 37 m feletti érvényes dobás már a kiemelés során volt (egész pontosan 37,38 m), amit Balázs Zoltán mutatott be. Ezt a selejtezők során senki sem szárnyalta felül. Aztán a negyeddöntőben Zoli egy 37,60-assal állított be újabb időszakos rekordot, kiejtve Tölgyesi Levit, akinek nem volt miért szégyenkeznie: bár 33,66 m-es dobása szép fejlődésről tanúskodik, sajnos ezúttal nem volt elég a versenyben maradáshoz. Pedig ezzel elvileg engem is vert volna, ha összesorsolnak, mivel én csak egy 33,17-essel kerekedtem felül Somogyi Péteren. Szmutni Ákos magabiztosan, centi híján 36 méteres dobással lépett az elődöntőbe, búcsúztatva Csorbai Balázst, aki – a selejtezővel ellentétben – ebben a körben nem érte el a bűvös harmincast. Az első igazán gigászi, drámai küzdelem már itt kibontakozott. A negyeddöntő utolsó párosa, Hárságyi Péter és Dénes Ádám dobásról dobásra vette át egymástól a vezetést. Végül Peti 36,68 m-es gyakorlattal diadalmaskodott Ádám 35,43-as aznapi legjobbja fölött.

Az elődöntőben Zolit kaptam ellenfélnek, Ákos Péterrel került össze. Ez volt 2014-ben is. Fejben már feladtam. Ez volt 2014-ben is. Érdekes, de megfigyeltem magamon, hogy a távdobáson jobban izgulok, mint a célba dobásnál. Talán azért, mert itt félreismerhetetlenül ott virít a szemem sarkában az ellenfél elérhetetlen kis sárga táblája, amit egy jól elcsípett pöffre felültetett dobásának mementójaként szúrtak le a bírók. Egyre gyengülő számokkal itt már a 32 m-t sem karcoltam meg. Zoli bőven 36 fölött végzett a körével. Kiszálltam. A másik elődöntőben Ákos a 38-at kétszer is túlszárnyalva vette át az addigi rekordot, több, mint két méterrel lepipálva Petit, aki mindkét leghosszabbját konzekvensen 35 fölé lőtte.
A döntő talán sosem volt ennyire erős. Érdekességként jegyzem meg, hogy az sem változtatott volna a végső sorrenden, ha azt a döntő résztvevőinek aznapi leghosszabb dobásaival kalkulálnánk. Külön hab a tortán, hogy a nap abszolút leghosszabb dobása is az első helyért zajló küzdelemben csattant el. Ákos 38,94 m-es napi rekordjával a MűHOSz dobóversenyeinek eddigi abszolút rekordját is beállította, megszerezve rég áhított első aranyát. Második leghosszabbja ebben a 4 percben 38,06 m volt. Még ez is bőven elég lett volna Zoli ellen, aki ettől függetlenül briliáns 36,82 m-es és 36,59 m-es döntős legjobbjaival zárt a második helyen. Micsoda izgalmak!

A versenybírák összeültek, és kikalkulálták a végeredményt. Az összetett sorrend a két fordulólóban szerzett részpontok alapján így alakult:

Ez lett a vége

A kristálytiszta levegő és a felhőtlen égbolt megtette hatását. Estére mindenki pecsenyére pirult. A rendezőség ígérete alapján jövőre talán naptej támogatóra váltunk. Ha lesülés ellen nem is annyira véd, akkor is az EU egyik legjobb ár-érték arányú, forgácsolt legyes orsóját tudhatom magaménak szombat óta, egy titán DC2 5/6-ost. Utólag is köszönjük a Ralf Vossler felajánlását és Ákos közbenjárását. A verseny hivatalos zsinórja a Scientific Anglers Mastery Expert Distance WF5F volt. A kedvezményes beszerzésért köszönettel tartozunk a Kaland horgászboltnak.

A díjátadó

Köszönjük továbbá a helyi arcoknak és asszonyaiknak a szélben gyorsabban hűlő gulyáslevest és az italkínálatot!

A díszes társaság

Ha érdekel a legyező dobás alapja, a távdobás, a prezentáció, olvasd el a vonatkozó írásokat ill. várunk a Fórum megfelelő topikjaiban!

kuti