Ritka az olyan, hogy az ember munkája szórakoztató, inspiráló, ne adj Isten összefügg a hobbijával. Én ilyen szerencsés ember vagyok: munkám során is halakkal dolgozom és néha még a legyezés is előkerül.
Munkahelyemen (SZIE Halgazdálkodási Tanszéke) igen sok halfaj szaporításával foglalkoztak a kollégáim, illetve én magam is: a hétköznapi, köztenyésztésben lévő fajoktól (ponty, afrikai harcsa, süllő) az egészen extrémekig (lápi póc, széles kárász, réti csík, márvány pisztráng). A legtöbb esetben néhány sikertelen kör után sok tízezer ivadék bizonyította a kifejlesztett módszerek sikerét. Van azonban egy faj, amibe beletört a bicskám: a domolykó. Az irodalmi adatok alapján nem tűnt nagyon bonyolultnak, de valami mégis mindig megbicsaklott. Egyszer sem nyertem értékelhető mennyiségű ikrát a felkészített nőstény halaktól. A tavalyi évben azonban kaptam egy tippet a lengyel kollégáimtól és idén tavasszal ennek a gyakorlati kipróbálásán dolgozunk. A dolog háttere az, hogy a domolykó (a legtöbb halfajtól eltérő módon) nagyon elnyújtottam ívik. Valószínűleg április elejétől május végéig, sőt néha júniusban is szaporodik a faj. Ráadásul nem úgy, hogy egy adott egyed többször ikrázik, hanem egyes egyedek április elején, mások júniusban fognak a nászhoz. Ez viszont azt jelenti, hogy az egyedek ívásra történő felkészültsége is nagyon eltér. Ehhez jön még, hogy a domi bár általában jól tűri a macerálást, de medencére behozott, vad halak nagyon gyorsan elveszítik a szaporodóképességüket (az ikra lebomlik, atretizálódik). Ez azt jelenti, hogy hiába hozok be ikrás és tejes halakat, ha azok nincsenek épp az ideális fázisban, akkor eredménytelenek lesznek azok a beavatkozások, amivel ki szeretném váltani azt, hogy az ikrák kifejhetőek legyenek.
Ahhoz, hogy az ivarérés folyamatát jobban feltárhassuk, mintavételre van szükség. A természetből fogunk domit, altatás után ott a parton katéterrel veszünk petefészek mintát, amit laboratóriumban meg tudunk vizsgálni (a hal azonnal mehet vissza a vízbe). Ha kész a módszer, akkor később már speciális engedélyekkel és felszereléssel felszerelkezve a parton el tudjuk végezni az elemzést, így ki tudjuk választani az ívásra kész egyedeket, melyeket sikerrel szaporíthatunk. Itt jön a legyes szerencse: munkaidőben kell domit fogni a mintavételi eljárás kidolgozásához! Mi lehet erre egy legyes botnál alkalmasabb eszköz! 🙂
Az első meleg napokkal ki is mentem a Zagyvára. Ilyenkor a domolykózás mifelénk sokkal inkább hosszú séta, mint sűrű halfogás. A víz tiszta, kicsi és hideg. A gyorsabb, sekélyebb szakaszokon nyoma nincs a halaknak. Ott van némi remény, ahol kellően mély a víz, de van takarás is. Ilyen hely viszont relatíve kevés és azok egy része is nagyon nehezen megdobható. Tavasszal elvi okok miatt nem nagyon szoktam gázolni, így marad a bokor alól, bokor alá rollozás. Ehhez nem szívesen viszem a legjobb felszereléseim, mert a zsinór az ágakon, leveken, tavalyi sáson fut, a bot koppan az észre nem vett ujjnyi vastag ágakon. Ezért aztán a kiállításokon, legyes sulikon használt Snowbee 4/5#, 8 lábas botját, egy olcsó orsót és 4-es SA Aircel-t raktam össze. A legyekkel már nagyobb bajban voltam, mert már röpködött ez-az, de azért inkább a felszín alatti csalikban bíztam. Kisebb streamereket, súlyozott nedveseket, nimfákat tettem fel és meg is lett az eredmény: kezdődhetnek a vizsgálatok! Azt hiszem, szükségem lesz még néhány mintára az elkövetkező pár hétben! 🙂
