-Doktor úr kérem, nehezen viselem a körülöttem lévő idegbeteg, impulzusokkal teli rohanó világot.
-Itt egy beutaló Boszniába, jó pecázást. 🙂
Így lehetne jellemezni a kint töltött három napot. Csend, béke, nyugalom. A koncentrációnk szinte egész nap csak arra terjedt ki, hogy hol a hal és hogy milyen léggyel horgásszunk rá. A peca kivételével mindenben mértékletesek voltunk.
Csend, béke, nyugalom
De kezdem az elején. A tavalyi kupasorozat első három helyezettje megkapta a lehetőséget, hogy részt vegyen a Bosanska Krupában rendezett III. Krusnica kupán. Mivel a második és harmadik helyezett elfoglaltság miatt lemondott a jogáról, így a soron következő versenyzők élhettek a lehetőségükkel. Tehát a csapat: Mani, Bubu, és én Lee, valamint Ádám.
Csütörtök hajnalban indultunk. Bubu jött hozzám, onnan ezerrel mentünk Manihoz jókora kerülővel, mert az újszászi út le volt zárva. Pestről kb. hajnal kettőkor indultunk és néhány apró megállást leszámítva haladtunk a cél felé.
Boszniába érve első dolgunk biháci horgászboltba vezetett, ahol fogósnak ígérkező legyeket vásároltunk, majd az Una melletti étterem teraszán ittunk egy kávét, és közben kenyérrel etettük a mohó pisztrángokat. Bubu kezdett izgatottá válni de még kellett kicsit várnia, mert a szállás Kulen Vakufban volt. Itt elfoglaltuk a szobát és kiváltottuk az engedélyt. Több informátorunk is akadt útközben, akik nem túl elégedetten nyilatkoztak a vízről. Kicsit magas víz, kicsi és kevés hal. A hídról azért láttunk szépen halakat és gyors beöltözés után már el is kezdtük a horgászásást a városi szakaszon.
Szivárványos pisztráng
Bubu belenyúlt egy szép szivárványos csapatba és sorra akasztgatta a pisztrángokat. Ő csak a San-on volt ezelőtt ahol nem jutott neki 20 centiméteresnél nagyobb pisztráng. Szerencsére itt nagyobbak voltak a halak, jellemző méret 30 cm körül volt, de be-be szaladt egy-egy nagyobb 40 cm körüli is. Délután felmentünk az Unac folyóra, Martin Brod-ba. Én voltam korábban kb. 10 éve itt, de azóta sokat változott a folyó. A növényzet nagyon elburjánzott a parton és alig látszott a víz. A korábbi halbőség sem volt a régi. Fogtunk halat kellő mennyiségben, de a valamikori óriás pisztrángoknak nyomát sem találtuk. Délután még lementünk a kemping közelébe, ahol láttunk egy-egy halat, de fogni nem fogtunk.
A városi szakasz
Másnap ismét a városi szakaszt horgásztuk, de most már a versenyre készülve erőltettük a nimfázást. Mani és Ádám kifejlesztették a „Magyar nimfázást” a mögéjük álló pérek szájába kézzel lógatták a nimfát és nagy elégedettséggel vették tudomásul, hogy a módszer működik, még ha nem is túl elegáns. Az amúgy magas vízben nehéz volt felismerni a jó haltartó helyeket, de a széleken egészen jól látszódtak a pérek. Hosszan vezetett mikronimfák és szárazlegyek is eredményesek voltak.
Délután befejeztük a pecát és átmentünk Bosanska Krupába a versenytől nem messze lévő új szállásunkra. A helyi horgászok jóvoltából megtudtuk, hogy eddig kötött legyeink nagy része teljesen alkalmatlan lesz a versenyre. Nekifogtunk legyet kötni és minden légy után kaptuk a diszkrét kritikákat, melyeket figyelembe véve egyre jobban sikerültek legyeink. A lényeg hogy pici, ~14-esnél nem nagyobb horog kellett. Tungsten fejjel és plusz ólommal kellett a legyeket súlyozni. A testkialakítást, pedig különösen finoman kevés anyagból kellett megoldani, szinte csak éppen hogy legyen teste a légynek. Pár légy után eltettük magunkat másnapra.
Szálláshely
Másnap indultunk a verseny helyszínére a Krusnica folyóra. Az út nagy részét gyalog tettük meg a vízparton, ami végig a versenyszakasz mellett haladt. Séta közben átgondoltuk, hogyan is fogunk ebben a nehéz vízben halat fogni. A víz mélysége 3-4 méter körüli, szinte kristálytiszta, de a mélyebb részeken kicsit opálos, tejszerű. Lassan folyó, de széles, 25 méter körüli víz. Orsódobást igénylő, de hátul kevés helyet adó nehezen horgászható folyó.
Gyülekező
A versenyközpontban szeretettel fogadtak minket, és gyorsan kaptunk egy-egy sört is. Iszogatás közben megnéztük, hogy a versenyszakasz feletti pályán hogyan edzenek a helyiek és sorra fogják a halakat, melyet a kicsit ittas közönség nagy bömböléssel hálált meg. Gyors nevezés és eligazítás után elkezdődött a háromfordulós verseny, melyben 20-30 méteres területeken ment a pecázás, félóránkénti lefelé mozgásokkal. Így minden szektorban négy-négy félórás etapban négy-négy hely került meghorgászásra. Az eső egész nap esett, de néha alább hagyott egy kicsit, ilyenkor tegzesek rajzottak. Én két botot készítettem be, egy nimfásat és egy szárazlegyest. Mivel a tegnapi tuti legyeimet bent hagytam a szálláson, ezért kicsit reménytelenül indultam neki a versenynek. Először is nem tudtam megfelelően dobni, mert túl hosszú, mintegy két bothossznyi volt az előkém. Míg átszereltem, a mellettem lévő horgász már fogott is egy halat. A lényeg az hogy az előke ne legyen vékonyodó, hanem csak monofil, esetleg még süllyedő is. A pici tungstenfejes nimfának így is kellett kb. 10 másodperc míg leért a fenékre. Szóval orsódobás középre, kb 15 méterre ezután mending és szépen követni szemmel a zsinórt ügyelve arra, hogy a nimfa fenék közelben maradjon, de azért ?éljen? is egy kicsit. Ha már a boton érezzük a rántást az már késő a zsinór apró rezdülésére kell azonnal bevágni. Hát nem könnyű szakma és nem is ment nekem. Első halamat előttem néhány méterre szúrtam ki és cseh nimfás technikával akasztottam meg, de előtte azért végigpróbáltam néhány nimfát elúsztatni a feje felett. Tanulságos történet volt, mert a rossz nimfákra éppen csak felfigyelt. Amint meglátott egy messziről sodródó jó legyet, már látszott az úszásán, hogy jó a légy és azt tuti be fogja kapni. Szóval jó légy nélkül nem ment. De mivel ez a legyem ezután felakadt egy fára át kellett értékelnem a helyzetemet. Legyem nincs. Ha lenne is kicsi az esélyem a helyi profikkal szemben. Olyan fegyverrel támadtam, amire sem a halak, sem a helyiek nem számoltak. 0.09-es tipet és 18-as szárazlégy. Egy kicsit komolytalannak éreztem a döntésemet és ezért nem is koncentráltam nagyon, ezért az első dobással leúsztatott legyet nem is figyeltem annyira sajnos, mert rögtön kapásom volt. Innentől megváltoztattam a hozzáállásom és koncentráltam a feladatra. Ha nem is értem el akkora eredményt, azért minden szektorban sikerült halat fognom. Csodálatos volt látni, ahogy a mélyből rakétaszerűen lövellnek ki a pérek a légy után.
Bemutató
Amint az eső felerősödött elővettem a nimfás botot és úgy tettem mint a ?nagyok?, de egy ütésen kívül ezzel a módszerrel nem tudtam halat fogni. A kifogott halat bírók mérték le és hangos kiáltással közölték a hal faját és méretét. A fordulók között hot-dogot és ebédet kaptunk, majd a verseny végeztével hazaindultunk.
Emlék
Este az ünnepélyes díjátadón mindenki kapott egy emléklapot, aminek nagyon örültünk. Az élmezőnybe sajnos nem jutottunk be, de azért a középmezőnybe igen. Ennek is nagyon örültünk és jóízűen fogyasztottuk el vacsoránkat.
Szép kirándulás volt sok tapasztalattal. Jöttünk, láttunk, visszamennénk.
Visszamennénk