A haladó hagyományoknak megfelelően a verseny első három helyezettje osztja meg velünk a tapasztalatait!
Dénes Ádám III. helyezett
A délelőtti forduló az erőműnél talált. Láttam, hogy többen gyülekeznek a felső galócás gödör környékén, ezért a következő csorgós szakaszra álltam be próbálkozni, jó 200 méterrel lejjebb. Először apró mikronimfákkal dolgoztam, de hamar elkezdtek a pérek csipegetni a vízfelszínről, ezért feltettem egy 18-as szürke testű cdc-t. Pár dobáson belül megvolt az első hal, majd 10 percre rá a következő. Utána megérkezett a folyó közepén egy adag sárgaborsóleves az erőmű irányából, ami láthatóan nem aratott nagy tetszést a halaknál. Amikor a folyó újra elérte a Lipton Yellow Label transzparenciáját, visszatért az aktivitás, de csak 2-3 hal szedegetett az előttem lévő 50 méteres szakaszon, ebből kettő a túlsó part közelében. Rápróbáltam a nimfára, majd 10 perc sikertelenség után újból szárazlegyezni kezdtem, mert láthatóan az aktív halak folyamatosan ettek a felszínről. Sikerült fognom még egy mérhetőt a lábam mellől, három apróság után, majd a túlsó parton szedegető hal fölött akasztottam egy jobb pért, miután hosszú zsinórral ráúsztattam a legyet egy kis tükrös, lassú medencére. Éreztem ugyanakkor, hogy finnyásak, csipegetősek a szedések és láthatóan zavarta a halakat, ha az előke a légy előtt sodródott, vagy amikor nem volt teljesen egyenes. A második adag levesre aztán újra abbamaradt a szedés. Két pisztrángot fogtam még, majd egy búcsúpért a vége előtt pár perccel.
A két Konieczny által kötött legyek az oktatásról (fotó Donkó Attila)
Délután a Hoczewka torkolat előtti tükröshöz álltunk be jó páran, ahol az ifjabb Konieczny egy nappal korábban kissé kedélyromboló, de mégis felemelő és felettébb tanulságos erődemonstrációt rendezett (kb. 10 halat fogott 20 perc alatt). Itt megint elszórtan szedegettek a pérek, de nimfával jó félóra alatt csak 20 centi alattiakat fogtam, meg vagy 5 darab arasznyi pisztrángkölyköt. Megálltam pár percre, és horgászat helyett figyeltem a vizet. A folyó közepéről tisztán látható volt, hogy a normális méretű pérek a túlpart előtti 30-40 méteren eszegetnek a ráfolyás fölött, és az aktivitás zöme a víztükör többi részén kisebb halaktól származik. A délelőtt bevált kis szürke cdc-vel nagyon lassan meg is indultam a pérek felé, de még ez is sok volt. Az egyik ügyetlen lépésemet követő tolóhullám 10 méterrel hátrébb terelte a szedegető halakat. Az extrém alacsony vízállás és az előző napok lelkes horgászai láthatóan nyomot hagytak a halak lelkivilágában. Ezt felismerve csak lassan araszoltam előre, és egy-egy kiszemelt halat próbáltam meg rásodratott léggyel becsapni. Meg is lett az eredmény, két mérhető pér akadt gyors egymásutánban. Aztán találtam egy kis árkot, ahol igen komoly állatok lakomáztak… két 40 felettit sikerült is megfognom. Közben, ahogy egyre sárgább lett minden az elfogyó napfény miatt, a rajzás felerősödött. Két-három komoly tolóhullám jelezte, hogy a pisztrángok is megindultak a part alatti árokból a sodrás felé. Két percen belül fogtam egy 55-60 centi körüli, gyönyörű sebest, amely elég nagy csapkodást rendezett ugyan, de a péreket most ez sem zavarta. A következő fél óra igazi álompeca volt, tükörsima vízen, 15-20-25 méter távolságból sodrattam a szedésekre a kb 5 méter hosszú előkét, 10-es tippettel a végén. Sikerült 7 mérhető hallal zárnom a fordulót, ami a reggeli 5 hallal együtt is csak a harmadik helyre volt elég. Sajnáltam, hogy nem volt értelme többet nimfával dolgozni, de be kell ismernem, hogy ritkán adódik olyan nyugis, elmélkedős szárazlegyes peca, mint amit a második forduló végén megéltem.
A felszerelés: hármas bot, hosszú fejű WF3-as zsinór, széltől és a halak kedvétől függően 4-5-6 méter hosszú előke, és az előző este kötött 2-3 pici, jellegtelen, szürke cdc. A fácánfarok testűek most jobban működtek, és végre találtam egy Hanak horgot, ami 18-as méretben is jól tartja a halat (H130 BL).
Ami rajzott (fotó: Gulybán István)
Prókay István II. helyezett
Délelőtt: Traktoros.
0-ás Sticki, 3-as WF zsinórral, 6x-es vékonyodó és 0,12 mm tippet legalább egy méter hosszban.
Megint fél órával megkésve tudtam elkezdeni a fordulót (galócapeca), így minden frekventált helyet már vallatott egy munkatárs. Megálltam egy csorgós részen, kb. 20 perc múlva fogtam egy 30 cm feletti pért nimfára (18-as, sárgaréz tungi, zöldes dubbing test). Aztán már csak pöcögtették a nimfát, ujjnyi apróságok voltak a horgon, vagy kispisztráng ugrott a csalira. Megláttam az első szedést. Innentől szárazzal nyomtam, 16-18-20 CDC, szürke szárny és szürke vagy drapp test. Azt hiszem összesen 5 vagy 6 darab hal jött.
Délután: Sziget alatti szektor
Ugyanaz a szerkó.
A sziget végétől valamivel lejjebb hatalmas péreket láttam szedni, sajnos elcsábultam rájuk és ez lehet, hogy hiba volt. Nimfára semmi, a szárazt legjobb esetben is csak közelről megnézték, pedig legalább egy tucat jó pér állt előttem. Egy darab 30-ast vettem ki közülük (18-as szürke CDC), erőltettem, nem kellett volna. Láttam, hogy a többiek is csipegetnek, de nekem csak pár pisztráng, úgyhogy 45 perccel a vége előtt levágtáztam a szektor alsó határára, de teljesen feleslegesen. Ahogy beálltam a vízbe, már nem volt ideje lecsillapodni a hullámoknak és megnyugodni a halaknak, úgyhogy nulláztam az alsó részen. Egy mérhető hallal zártam.
A verseny során 3 dologra koncentráltam: 1/ prezentáció 2/ jól szárított CDC 3/ mozdulatlanság, ne legyen hullámkeltés. Ezt ítéltem meg a legfontosabbnak, ha mozdultam, 10-15 percig nem történt körülöttem semmi, ez főleg a nyugodtabb vizeknél (Traktoros, sziget alatti szektor vége) látszódott.
Nagyon jó volt, köszönöm a szervezést, a társaság remek volt, a hangulat csodálatos, egyszer bárcsak egy hétre mehetnénk…
Az őszi San (fotó Gulybán István)
Csorbai Balázs I. helyezett
A sorsolásnál kiderült, hogy egyrészt délelőttre az újonnan kijelölt szakasz (Szigetek) jutott osztályrészül, másrészt, hogy elég combos társaságba kerültem, így fel kellett kötni a gatyám, ha jól szerettem volna szerepelni. Szervezési nyavalyák miatt csak 10 perccel a verseny kezdése előtt értem a pályára. A végighorgászott három nap, és az előadásokból összeszedett tudás alapján két felszerelést raktam össze: egy szárazlegyest (9,6 láb 3-as bot, 3-as wf present zsinór, 12 lábas 6x-es előke, 80 cm 10-es tippet) és egy nimfás botot (10’2″, nullás, 3-as wf zsinór, az előző cikkben leírt hosszúnimfás előke). Mindkettőt magamra építettem, majd rohantam a vízre. A szakasz általam ismert egyetlen gödrében ott állt Misha, a verseny idegenlégiósa, a helyi gájd, alatta pedig Szentiványiék (apja-fia) dobáltak, így még hússzal lejjebb mentem és egy zúgó utáni árkot horgásztam. Mivel térdes-combos víz volt, alulra egy 2,5-es, felülre egy 2-es tungsten nimfát tettem. Öt dobásból fogtam egy apró pért, aztán csend. Tíz dobás után csalicsere, aztán mikor ez a kombó sem adott halat, újra cseréltem. Amikor alulra gammarust tettem fel, gyors egymásutánban fogtam egy 30 cm körüli pisztrángot, majd egy hasonszőrű pért. Na megy ez… ám kiértem az árokból és a sekélyebb vízben már nem működött gammarus. Tettem fel alulra is egy aprót ezzel azon nyomban akasztottam egy termetes pért. Az akasztással felhúztam a víztetőre, ahol lökött magán kettőt és lefordult. Hogy a rosseb! Közben alám beállt Zenkó és Flee, fölém Muki. Mivel én voltam a „dárda hegye”, így eddig én szűz területet horgásztam, de sajnos elértem a pálya végére (a túlsó partra) és vissza kellett fordulnom. A visszaútra kiindulási pontig sajnos volt még egy csomó ötletem (squirmy, újra gammarus), de csak az időt pocsékoltam. Amikor kiértem, elindultam lefelé, mert a versenypálya alig 20-25%-át bogarásztuk át, így volt még lehetőség bőven. Jó 200 méterrel lejjebb sétáltam és egy zúgó feletti feszítettben péreket láttam szedni, így óvatosan beálltam alájuk. A Konieczny-féle bemutatóból okulva, ahol a mester a zúgó alatt állva horgászta a feszítettben álló péreket apró nimfával, ezzel kezdtem dobálni én is, de csak kapásaim volt és néhány apróságot fogtam. Amikor látható volt, hogy ezzel nem fogok jó halat, felóvakodtam a csendesbe (vagy 10 perc alatt, hogy hullámot ne keltsek) és fentről kezdtem szárazlegyezni. 3-4 termetes pér szedegetett körülöttem. Egyiket sikerült megakasztanom, de lefordult… és ekkor megjött Misa, aki a túloldalt megcélozva végigment tőlem 20 méterre. Ezzel vége is lett a fordulónak.
Délután a Traktorosba mentünk. Mivel a helyet évek óta horgásszuk, volt egy körülbelüli tervem. Mire mindent összeraktam az összes kinézett helyen állt már valaki. Hát akkor nézzük miből élünk! Az átjáró alatt Zenkó állt és szárazléggyel akasztott egy jó halat (a délelőtti fordulóban rajtam kívül csak Ő fogott értékelhető halat). Megpróbáltam nem túl pofátlanul meghorgászni az általa kihagyott területet, és szárazzal fogtam is egy éppen mérhető halat. Aztán láttam, hogy Zenkó újabb halat fog és ráadásul látványosan ráérzett, mit kell csinálni. Tudtam, hogy nekem itt nem terem babér. Így felmentem a szektor tetejére, ahol a reggeli fordulóban Bogaras barátom, Prókay Pisti szedte a halat. A három zúgóból a legszimpatikusabb középsőn kezdtem. Egy „kissé” részeg lengyeltől két nappal korábban kaptam egy krémszínű, 20-as emergert a Gawraban, mert kézzel lábbal elmagyarázta, hogy amit kötök az nem ér semmit, de majd Ő ad valami tutit. Tényleg jó légy volt, már az edzés napokon is fogtam vele halat, sőt valószínűleg életem legnagyobb pérjét is sikerült vele megakasztani az Erőmű alatt. Na, ezt a legyet tettem fel és az ötödik dobásra fogtam is egy 35-40 cm körüli pért. Ezért érdemes volt helyet váltani! Innentől nagyon óvatosan, szisztematikusan végighorgásztam mind a három zúgót. Jött még 3 hal szárazra és egy nimfára. A csalikat és módszereket folyton cseréltem, ám ahogy a túrán korábban, most az volt az érzésem, hogy nincs igazán tuti szárazlegyem. Sokszor csak megnézték, vagy megcsípték és akasztás után lefordultak. Még legalább 6-7 jó hal volt horgon, amit nem kihasználni egy kiélezett versenyben súlyos hiba… A Sanon évről évre, sőt napról napra változik, hogy épp nagyon büszke vagyok magamra, hogy milyen szuper módon sikerült megfejtenem a folyót (ilyen érzésem volt a második edzésnap), vagy csak vakarom a fejem. Hát ezen a versenyen megint az utóbbi esett meg velem. De legalább lesz indok jövőre is visszamenni! 🙂