Az előző részt a jászberényi duzzasztónál fejeztük be. Most nézzünk szét innen a Tiszáig. Míg a középső szakaszon alig futni össze legyessel (egészen pontosan eddig csak olyannal találkoztam, akivel együtt mentem), addig az alsó szakaszon én vagyok a vendég. Csak 4-5 éve horgászom rendszeresen erre, mióta a munkám a Jászságba köt. Az itteni legyes közösség tapasztalatai képezik ennek az írásnak az alapjait. Berénytől Alattyánig GZS a házigazda, a Tarna alsó szakaszán Eti, Újszásztól a Tiszáig pedig Lee, Mada és a szolnoki fiúk láttak el jótanácsokkal. Ajánlom mindenkinek, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot: sok üres kört spórolnak meg vele!

Nyári vízállás

Először is a halfaunáról. A Közép-Zagyvához képest itt már messze nem a domolykó dominál, sőt! A tiszai halfauna szinte összes eleme felúszik a duzzasztóig. Az elmúlt évek változásai után lényegében már Teleknél is alig van domi, ellenben sok a jász, balin, csuka, sügér, süllő. Ugyan nem legyes hal, de van harcsa, mindenféle keszeg-kárász, menyhal, talán csak galóca és vágótok nincs.  Érdemes itt egy kicsit elidőznünk, egészen pontosan a jász-domi váltásnál. Egy faunisztikai vizsgálat (forrás:https://haltanitarsasag.hu) még a kétezres évek elején is komoly domolykó túlsúlyt mutatott a Zagyva-Tarna összefolyás környékén, és hasonló látszott a fogásokban is. Aztán valamikor 2008-2009 környékén kezdett egyre több lenni a jász és egyre kevesebb a domi. Igaz, a domik átlagmérete bődületes volt. Itt tényleg szinte minden horgászat alkalmával előkerült egy-két két kiló körüli darab, de sokszor éltem meg olyat, hogy fél kilónál kisebb nem került horogra. Aztán eltűntek. Az utóbbi két-három szezonban alig fogtam erre domit, ellenben szinte minden standon megjelentek a jászok.

A kihívás

Nem tudom, hogy a folyamat időszakos-e, vagy a változó körülmények immár a lassabb folyást kedvelő, ártéren is ívó jásznak kedveznek. Majd meglátjuk! Sokkal jobban érthető változás a csukáé: ha tavasszal hosszan nagyvíz van, akkor hihetetlen mennyiségű csuka lesz. Egészen őszig, amikor mindenki, aki valaha botot vett kezébe, a parton sürög-forog, hogy ennek a borzasztó anomáliának véget vessen. Sajnos sikerrel. Ősszel számolatlanul viszik  a 30-40 cm-es csukákat (itt tényleg tízes nagyságrendre kell gondolni fejenként!), aminek hatására a következő őszre már alig marad hírmondó.

Ősszel felelőtlenül viszik a 30-40 cm-es csukákat, kevés hal éri el az ilyen méretet

Ha csak egyszer lenne rend, vagy legalább egy kis belátás, akkor ilyen tavaszok után évekig lehetne mesébe illő halgazdagság… de sajnos nincs. Hogy érzékelni lehessen, hogy milyen csodára képes az, hogy a három folyó áradása, valamint a kis esés miatt rendszeresen hónapokig ártéren van a víz, arra álljon itt egy rövid leírás 2010-ből: A rekordmagasságú májusi zagyvai árvíz egy komoly tiszaival párosult.

Ártér – amennyiben április 15-e és május 30-a között a folyó medréből a vízszint kilép, teljeskörű halászati és horgászati tilalom lép hatályba

Ennek hatására majd féléven keresztül ártéren volt a víz, sőt május 17-én a két zagyvai vésztározót is meg kellett nyitni. Az ár néhány óra alatt elöntötte a több négyzetkilométeres területet. A vízállás több, mint egy hónapig olyan magas volt, hogy nem folyt vissza a mederbe a tározókból semmi, utána viszont lassan elkezdett visszacsorogni a víz a mederbe. Mikor először sikerült a befolyónál horgászni, frenetikus horgászélményben volt részem. Az ártérről visszatérő víz hozta táplálékra ráálltak a jászok, balinok, sügerek. Szinte minden dobás halat adott. Másnap még mindig tartott a csoda. Harmadnapra viszont egy másik vette át a helyét.

Ivadék minden mennyiségben

Az immáron majd 10 méteres, kisebb folyóként érkező meleg és kristálytiszta vízben annyi volt az ivadék, hogy lényegében lehetetlen volt tőlük horgászni. Több kilométer hosszan nyüzsgött a vízfelszín a milliónyi ponty-, és kárászivadéktól. Évek óta haltenyésztéssel foglalkozom, de ilyen mennyiségű ivadékot még talán az erre szakosodott halgazdaságokban sem láttam. És ez az elképzelhetetlen halmennyiség is elfogyott 2011 őszére! Itt utalnék vissza a cikk első részére: ez a folyó hazánkban ered és itt is ömlik a Tiszába, és még csak halászok, vagy sok kormorán sincs! Csak sok és telhetetlen horgász.

Na de a kesergés után térjünk át a horgászatra. A szakasz legyes kenyérhala mindképpen a jász. Méretben minden szinten, szinte minden. Már a Tarna alsó szakaszán is előkerülnek 2 kiló körüli példányok, Rékas környékén pedig ugyancsak gyakran fognak ilyet az ügyesebbek, illetve a szerencsésebbek. Amíg a Közép-Zagyván a domi fogása könnyen egyszerűsíthető (ld. a polibogár, mint a piros hetes: mindent visz), addig az al-zagyvai jászok igen meg tudják cifrázni a dolgot.

Épp csak annyira lépjünk be a vízbe, hogy át tudjunk rollozni a túloldalra, minél közelebb a bokorhoz és aztán figyeljünk veszettül.

Valószínűleg a legeredményesebbek a sötét nedveslegyek. Elsők között a két helyi menő legyét említeném: Lee bogarát és Mada kutyaszőr legyét (bár ez utóbbi már erősen félszáraz). Néha eszik a száraz legyet (Stimulátor, poli), de a pici fekete woollyk vagy az apró halas streamerek is jók lehetnek. Ha fúj a szél, vagy hidegebb az idő, akkor előkerülhetnek a nimfák is, de valahogy itt is a sor végén kullognak. A legjobb időszak a tavasz és az ősz, nyáron inkább csak az alkonyatban mozdul a hal. A taktikáról: a legtöbb helyen nem érdemes gázolni. Épp csak annyira lépjünk be a vízbe, hogy át tudjunk rollozni a túloldalra, minél közelebb a bokorhoz és aztán figyeljünk veszettül. Az első rékasi kalandjaim egyikén Lee a hátam mögött állt és adta az instrukciókat:

– Abban a bokorban van egy pár jó hal (a gyengébbek kedvéért 40+ jász), dobj közel hozzá, majd kijönnek!

Profin dobok, elsőre méteren belül esik le a bogár.

– Mondom közel!

50 cm.

– Mondom közel!

30 cm.

– Messze! Itt egy rövid oktatás következett, hogy a „közel az ágakhoz” az max. 10 cm.

10.-re sikerül, ahogy kell, de látszólag sehol semmi.

– Miért nem akasztottál? Kétszer bekapta és kiköpte és egyszer még a zsinórba is belehúzott.

Azt hittem, nem vagyok teljesen fakezű, de itt sok tekintetben más dimenzióról van szó. Ha jászok épp nem zabálnak, akkor nagyon (!) pontosan kell dobni, és nagyon (!) árgus szemekkel kell figyelni, mert még a legnagyobb jászok is képesek úgy levenni a szárazlegyet a felszínről, hogy gyűrű sincs. Illetve ha épp csak úszkálnak, akkor mindent csak megnéznek… közelről… hosszasan… sírba téve a gyengébb idegzetű horgászokat. Szerintem az I. Zagyva-party mezőnyének 80%-a így volt ezzel, és akkor még nem beszéltünk a balinokról.

Balin a zúgóból

A balin szintén igen komoly létszámban és méretben fordul el a szakaszon, de erősen máshogy viselkedik, mint a tiszai vagy a balatoni rokonai. A Szolnok környéki zúgókat leszámítva nem köthetők igazán forró pontokhoz, hanem járőrben úszkálnak föl s alá, látszólag teljesen flegmán, aztán durranva hozzák rá a frászt a küszökre, illetve a túloldalon álló jászokra koncentráló horgászokra. Nehéz igazán jó taktikát találni rájuk, mert ha keresi az ember, a legritkább esetben találja meg őket, és valami furcsa oknál fogva talán a streamereknél is jobban szeretik a nagyon gyorsan keresztbe jövő, sötét nedveslegyeket.  Én a legtöbbet az Alsó-Zagyván úgy fogtam, hogy ha jászozás közben láttam egyet, megpróbáltam átdobni a nedves legyet a túlpartra, majd amikor a légy egy kicsit megsüllyedt, a zsinórba meg belekapaszkodott a sodrás, akkor egy jóízűt belehúztam.  A pici toccsanásra odafigyelő balin sokszor reflexből ledurrantotta a legyet az első méteren. Ha volt ideje megnézni, akkor legtöbbször undorral fordult el, sőt sokszor pánikba esetten menekült. A bennszülöttek gyakran a bokorból kisodródó jász legyeket hagyják begyorsulni (nem veszik ki a legyet, amikor az elhagyja a legjobb zónát) és ezzel lényegében mellékhalként begyűjtik a középen grasszáló balinokat.

Cirkáló – járőrben úszkálnak föl s alá, látszólag teljesen flegmán, aztán durranva hozzák rá a frászt a küszökre

A harmadik fontos halfaj a csuka. Meg kell vallanom, hogy ennek a fajnak a legyes horgászata nem az én műfajom. Nem is igazán szeretem, ha fél nyulak repkednek körülöttem, másrészt (talán éppen ezért) nem is vagyok komolyan vehető művelője a műfajnak. Ennek ellenére nem hagyhatom ki ezt a fajt sem, mert azokban az években, amikor sok a csuka, akkor még a hozzám hasonló kocáknak is csodás élményekben lehet része. Az általában bevált legyek itt is tarolnak (talán a különböző Bunnyk és Diverek a legjobbak), de vegyük figyelembe, hogy a tömeget a méretközeli csukák adják (még ha néha veszedelmes méretű halak is horogra kerülnek), így a 10/0-ás, extrém csalikat érdemes otthon hagyni. Ha kinn van a víz az ártéren, akkor fűben, bokorban gázolva lényegében állóvízben horgászhatunk. Ha mederben van, akkor talán itt is a túlparti bokrok töve a legjobb célpont.

Portré

Ahogy a középső szakaszon, itt is tartsunk egy rövid szakaszbejárást. A pálya legfelső része, Jászberény környéke jól megközelíthető a Berénybe érkező, vagy onnan induló főutak hídjainál megállva (az autómat eddig sehol nem piszkálta senki). Készüljünk rá, hogy halgazdag években sok az ember, halszűkében, pedig kevés a horgászhely, sok a bokor és a gaz. A Tarna alsó és a Zagyva-összefolyásig terjedő szakasza gázolható, és itt még a Közép- Zagyván leírt módon néha érdemes is belemenni. Az összefolyástól Telekig csodás vizet találunk, ami néhol (!) gázolható. Innen a 32-es út mentén egészen Újszászig sok helyen könnyen megközelíthető a víz, viszont a legtöbb helyen relatíve mély (1,5-2 méter), ráadásul sok helyen bokros a part (állítólag ez nem sokáig lesz így, mert a Vízügy valamiféle medertisztítást végez, sőt egyes szakaszokon már hozzá is fogott). A legjobb taktika a parton sétálás, majd ahol luk van a bokrok között, ott benéz az ember, és ha lát valami érdemlegeset, akkor dob. Újszásztól lefelé kezdődik a szolnoki-rékasi legyes brigád birodalma. Itt már sok helyen gázolható, de csak úgy habókra ne menjünk bele, mert ad 1.: vannak meglepi gödrök, ad 2.: nem érdemes. Az elsőt nem kell magyaráznom, a második oka, hogy sokszor csak felkavarjuk az iszapot és az addig csodás tiszta vízből katyvaszt csinálunk, ami mind a saját, mind az alattunk horgászók életét megkeseríti. A legalsó szakasz már Szolnokról közelíthető meg a legkönnyebben, és itt lényegében a tiszai faunát találjuk. Széles, kaszált ártéren kanyarog a folyó, néhány igen tetszetős kőszórással és esetenként sok helyi horgásszal.

Végállomás

Végezetül néhány fontos információ. A Zagyva és a legtöbb mellékfolyója (most épp a Tarna külön jegy) lényegében egy jeggyel horgászható végig. A jegyek kaphatók Jászberény és Szolnok horgászboltjaiban, illetve a horgaszjegy.hu weboldalon. Ha Pest felől érkezünk, akkor nagyobb gondban vagyunk, mert én eddig a Felső-Zagyva mentén csak Aszódon találtam jegyet az ottani horgászboltban, így érdemes az első horgászat alkalmával egy kitérőt tenni, mielőtt vízre szállunk. Végül, de nem utolsó sorban jó tudni, hogy a Zagyva alsó szakasza Natura 2000-es terület, és ezért speciális szabályok érvényesek a horgászatban. Idézem: „A Natura 2000 program keretében a Tiszai halállomány szaporodásának védelme érdekében a Zagyva folyó Tisza torkolattól a szászbereki vasúti hídig terjedő szakaszán, amennyiben április 15-e és május 30-a között a folyó medréből a vízszint kilép, teljeskörű halászati és horgászati tilalom lép hatályba”. Továbbá gáthajtási engedélyre is szükség lehet, főleg a Tiszához közeli szakaszokon. Ennek ára 6000 Ft, és Szolnokon szintén a horgászboltokban kapható.

Hölgyeim és Uraim! Ez tehát a Zagyva legyes szemmel! Kívánok mindenkinek domiban és jászban gazdag ismerkedést!

Köszönet a szolnoki csapatnak a szakmai segítségért és fényképekért!