Orcsik „Pubi” Tibor

Szombat reggel Fecóval együtt indultunk horgászni. Úgy döntöttünk, mivel a Tisza magas, ezért az összefolyás feletti szakaszt nézzük meg először. Fecó lejjebb kezdett, én pedig a gyaloghíd és a belső közúti híd közötti szakaszt kezdtem vallatni. Később kicsit a belső közúti híd fölé is mentem ahol az első halat fogtam (jászt). Eleinte kifejezetten sok akcióm volt. Kb. fél 11-ig tartott ez az időszak. Főleg jászok mozogtak. Ahol tisztább volt a terep, nimfával próbálkoztam (6-12-es méretig Hare’s ear, PT), a gazosabb helyeken szárazoztam (10-12-es Elk hair caddis, a feketére voltak a leghatározottabb rámozdulások). Az első jászt szárazzal fogtam, egy kéttenyérnyi lyukból, a sokadik rontott kapás után. Ahogy melegedett az idő, a jászok teljesen eltűntek, délután egyetlen egyet se láttam! Viccelődtem is a többiekkel, hogy több harcsát látok, mint jászt (az ívó küszökkel együtt egy helyen ívott a hari is).

Délután átmentünk a híd környékére (paraszt-híd alatti híd). Egy kicsit kínlódtunk a parti zöldben lefelé, majd ezt megunva a hídtól felfelé kezdtünk horgászni, ahol kaszálva volt a part. Találtam egy helyet ahol elég intenzíven ívott a sneci. Itt el is töltöttem – feleslegesen – egy órát, a zabáló balinok társaságában. Végigpróbáltam több, küszre hasonlító streamert is, de még csak akcióm se volt. Éjszaka biztos lett volna 🙂 Az ívóhelytől nem messze egy többszáz méteres szakaszon elég sok járőröző balin volt, melyek reagáltak is a legyekre. Ezekből tudtam fogni hármat. Majd a versenyidő utolsó 40 percét a harcsák és küszök közös forgolódásában gyönyörködéssel töltöttem. Nagyon nehéz volt halat fogni, forróság volt, de jó peca volt.
Nem biztos, hogy ilyesmire számítotok, de összeszedtem pár dolgot, ami miatt szerintem tudtam halat fogni:

1.) Megérzésem szerint itt menni kell, de nem ész nélkül. Sok, mások elől menekülő hallal találkoztam… Nagy területet be kell járni. Több helyen is, ha elsőre volt kapás, utána nem volt érdemes erőltetni, mert egyre gyanakvóbbak lettek. Menni kellett tovább, majd később esetleg újra megpróbálni ugyanazokat a halakat. Ha nem zavarják, főleg a nagyobb halak tartják a helyüket. Persze ezt úgy is lehet csinálni, hogy dobás-szünet-dobás-szünet.
2.) Csak felfelé (upstream)! Kevés kivételtől eltekintve, főleg jászozás közben sokkal jobban meg lehet horgászni a helyeket felfelé dobva és mozogva. Arról nem is beszélve, hogy így a megakasztott halat lefelé húzva szinte mindig ki lehet tornászni a gazból. Ha be is ugrik a növényzetbe, nem szabad tépni, hanem óvatosan húzva hagyni, hogy kivergődje magát. Fordított esetben ez nagy kínlódással jár és sokszor kudarccal végződik. A Kállón se nagyon van így szakításom, pedig ott nagy domik vannak, amik sokkal ügyesebbek a horgászszivatás mesterségében. Nehezen értem, ha valaki a sok szakítással dicsekszik. Szerintem nincsenek túl nagy halak. Mindenkivel előfordul, de ha sokszor, akkor el kell gondolkodni, hogy valamit rosszul csinálunk (túl vékony előke, rossz taktika, nem kigyakorolt csomók, stb.). Persze ha járőröző balinokra horgásztam, akkor főleg megálltam egy helyen és türelmesen, dobálás nélkül várakoztam.
3.) Ilyen helyen legtöbbször 7-es bottal horgászok. Nem hiszem, hogy túlzás. Sokoldalúbb, könnyebb vele határozottan, nagyokat rollozni és a felbukkanó nagyobb halakat is zavarba lehet hozni. A legnagyobb balint egy gazfoltban akasztottam és egy pillanatra se hagytam, hogy betegye a fejét a növényzet alá. Nem telt el fél perc, és a vályúban csodálkozott a történteken. Ehhez kraftos cucc kell. A nagy osztályú zsinór vízbecsapódásának hangját elég hosszú előkével kellett kompenzálni. Sima, 270 centisnél úgy éreztem, zavarja a halakat.
4.) Kisebb, fekete vagy valamilyen sötét tónusú légyre jobban mozdultak a nagyobb halak is. Az ilyen jellegű vizeken mindenhol ezt tapasztalom nyáron. Simán balinozok 8-12-es nimfákkal. Három évvel ezelőtt a Zagyvaparti legnagyobb halát, egy szép balint is egy nimfával fogtam.
5.) Ha nincs szétcsapva a víz, nem hiszek a tuti legyekben, nagy titkokban. Vannak kivételek, de alföldi vizeken általában el lehet boldogulni pár alaptípussal. Sokkal fontosabbnak tartom a csendes mozgást, a megfelelő légyfelkínálást, légymozgatást (pl. a balin azonnal rámozdul azokra a legyekre, amiket apró, hirtelen rángatásokkal vezetnek, vagy egy gazban, nyugodtan és boldogan cuppogó jász mindig (!) megeszik pl. egy sötét, szőrös szöszt, ha csendesen és pontosan az előtte lévő lyukba esik.) Persze minden részlet ritkán jön össze, ezért is fogtam csak 4 halat (valójában ötöt, de egy kb. 25-30 centis jász kiesett a vályúból mérés közben)
6.) És végül: Hiszek abban, hogy saját rögeszméink és megszokásaink felhői elsötétítik elménk ragyogó kék égboltját, tehát egy másik horgász máshogyan biztosan több halat tudott volna fogni 🙂

Pálinkás „Fecó” Ferenc

Nagyon izgatottan vártam az idei Zagyva Party-t. Ismét a nyári „Zöld Pokol” körülmények között kellett boldogulni. A pályakijelölés kicsit eltért a megszokottól, ami szerintem nagyon jót tett a versenynek, hála a szervezők rendkívül jól érzékének és köszönhetően a vízkezelő nagylelkűségének. A változatos mederviszonyok között talán jobban meg lehetett találni a halakat.

A felszerelést nem bonyolítottam túl, nem is nagyon volt értelme. Az általam bevált univerzális összeállítást használtam, amely egy 9 láb hosszú 6# osztályú Redington RedFly 2 botból, egy hozzá illő „no name” WF6F zsinórból és a botnál kicsivel hosszabb előkéből állt össze. Nem bajlódtam húzott vékonyodóval, mert nagyon hamar sérül a vízparti és vízi növényzetnek köszönhetően. Csomózott előkét használtam 35-25-20 összeállításban, amelyre egy hosszabb 18-as tippet került. Nem finomítottam, mert elég nagy zöldségeken kellett a halakat áthúzni a szákolás előtt. Ez számomra az ideális jászos-balinos kombó a Zagyvára.

Délelőtt:
Most is akadt bőven benőtt, sekélyebb mederszakasz a torkolat feletti gyalogoshíd és a vasúti híd között. Én személy szerint csak ezen a részen láttam jászokat. Nagyon ritkán mutatták magukat, inkább a növények között megbújva, az aljzatról szedegettek. Érdeklődést nagyon nehéz volt kicsikarni belőlük. Száraz léggyel kezdtem, de a halakat nem érdekelte. Nedves légyre váltva indultam a torkolat irányába. Volt pár akció, főként kisebb balinok fordultak a légy után. A torkolat felé haladva kicsit szűkül a meder, felgyorsul a víz. Van pár zúgó is a szakaszon, de ezek a Tisza magasabb vízállása miatt nem voltak aktívak, olyannyira, hogy a torkolatban gyakorlatilag állt a víz. Nem sok eredmény született a délelőtt folyamán. Visszatérve a sekélyebb részre, kisebb nedves legyekkel próbálkoztam a növényzet közötti tisztább helyeken, de egy-két utánaúszáson kívül nem történt semmi érdemleges. Nem részletezem a felrakott legyeket, mert szinte mindent feltettem ami a dobozban volt. Általában ilyen esetekben, amikor a jászok kevésbé aktívak, a kisebb legyek meg szokták törni a kapáscsendet. Ekkor szoktam a megszokott 6-os, 8-as nedves legyeket 12-es 14-es méretűre cserélni. Jellemzően a sötétebb legyek működnek, az igazából mindegy, hogy milyen, nagyon változatos a paletta, ami működni szokott.

Délután:
Kicsit elbizonytalanodva és kitikkadva ültünk autóba Pubival és mentük fel a Malomszögi hídhoz. Ez egy jóval mélyebb szakasz, rengeteg partszéli bokorral és fával, illetve némileg kevesebb vízi vegetációval. De azért akadt itt is saláta rendesen. Ekkor már látszott, hogy ez a peca nem a jászokról fog szólni, hanem a balinokról. Szerencsére a felszerelésen nem kellett sokat alakítani. Elindultam a hídtól felfelé a Paraszthíd irányába. Ez a rész nagyon fedett, csak a kialakított horgászhelyeken lehetséges ép idegrendszerrel horgászi. A parton megállva egy-két nagyobb balint láttam le-fel úszni. Ez nagyon jellemző a Zagyvára. A nagyobb példányok egy-egy területen fel úsznak, majd vissza, közben hajtva a sneciket. Nem állnak be egy-egy helyre, hanem folyamatosan pásztáznak. A következő érkező balinnál az éppen felrakott egyik kedvenc legyemet (fekete 8-as muddler minnow) kicsit a hal elé és kicsit oldalra bedobva, majd egyenletesen a sodrást kihasználva húzva, már jött is a kapás. Lendületes és kemény ráfordulás volt. Jó akadás, majd egy kis zöldségköret kíséretében már jött is ki az első 41-es balin. A módszer bevált további három követte rövid időn belül a verseny utolsó 2 órájában. Viszont a legnagyobb halam, a környéken lévő legkisebb növénycsomóban tekeredett fel, majd könnyes búcsút vettünk egymástól. Ezt követte a következő beállónál egy 55-ös, majd egy 45-ös.

Összességében jó peca volt, kicsit sajnáltam, hogy akik kifejezetten jászt szerettek volna fogni, azoknak kicsit nehéz dolga volt. Nagyon szélsőséges a halak viselkedése és jelenléte a Zagyván, én annak örültem, hogy idén ismét megjelentek a nagyobb balinok, már régen volt ilyen jó fogás. Talán jövőre ismét egy jászos versenyen vehetünk majd részt. Köszönet és minden tisztelet a szervezőknek, a kitartó horgászközönségnek és a vízkezelőnek.

Fekete „G.” Balázs

A „zöld pokol” volt életem első legyes versenye. Nagy kihívásnak tekintettem, mert a Zagyva ezen szakaszát még nem ismertem.

A verseny reggelén a szervezőktől kapott térképek és GPS koordináták nagy segítségemre voltak. A verseny első 1,5 órája azzal telt, hogy kiválasszam a megfelelő helyet. Több szakaszt megnéztem (kis zúgó, átemelő szivattyú) végül úgy döntöttem, hogy a Zagyvarékas alatti szakaszt fogom meghorgászni. A vizet csak a marhák által letaposott ösvényen lehetett megközelíteni. A sűrű növényzet miatt egy #5 osztályú, 8 láb hosszú botot használtam. melyre az orsódobások miatt DT5F zsinórt szereltem. Elsősorban jászra mentem, ezért leginkább 10-12-es horogra kötött, lassan süllyedő nedves, illetve száraz legyekkel próbálkoztam (módosított Lee-bogár, Orfanátor, Red tag, Witch, Black and Peacock, Zak, őzszőrlégy, polibogár). Az első jászt 11 óra körül Lee bogárral sikerült a horogra csalni. Több órányi sikertelen próbálkozás után úgy döntöttem,  hogy visszafordulok és újra végighorgászom az 1 km-es szakaszt látott balinra. Több streamerrel is próbálkoztam, de sajnos sikertelenül. A verseny utolsó órájában csak sikerült még egy jászt a horogra csalni őzszőr léggyel. A horgászat nagy élmény volt számomra, sok halat láttam, a legyek iránt nagy volt az érdeklődés, de sajnos csak két halat sikerült becsapni.

A verseny nem hiába kapta a „zöld pokol” elnevezést!

Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, a résztvevőknek meg a jó hangulatot.

Csorbai „CsB” Balázs

Néhány évvel ezelőtt talán bátran kijelentettem volna, hogy Zagyvát ismerve ritkán érnek meglepetések, azóta viszont be kellett látnom, hogy csak kapargatom a zöld felszínt. A Zagyva-partyra jellemzően jásszal készülök. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy nagyon szeretem a jászt, másrészt viszont a balinokkal rendszerint nem boldogulok, ha nem fut-habzik-zúg a víz, vagy nem esznek valamit önfeledten. A Zagyván pedig egyik sem adott. A felszerelés éppen ezért kicsit finomabb volt, mint a srácoké: egy 9 lábas, 4-es Hends XP, egy négyes, rövidfejű zsinór, rövid, 8 lábas előke (a bokrok között nem fér el több) és fél méter 16-os tippet. Mivel Szolnokon a péntek esti alkonyatban szinte semmilyen mozgást nem láttam, így Rékasra, a szokott pályákra mentem. A vashíd alatt kezdtem, de az első 200 méteren 3 horgászható (asztalnyi) tiszta folt volt, így hamar elfogott a kétségbeesés. Főleg, hogy erre a szakaszra négyen jutottunk.

Hal volt, mint a tenger: cuppogtak, a kalapnyi foltokban mutatták magukat. Az egyik ilyen lukból fogtam egy 21 cm-es jászt egy szúnyog utánzattal, és lefordult horogról még egy. Mivel szemben a fák alatt voltak nagyobb, de erről a partról meghorgászhatatlan foltok, gondoltam átmegyek és majd lesz valahogy. Hát maradandó élményben volt részem! Van ott kb. 10 hektár esőerdő, amiből egy félórányi dzsungelharc után sem sikerült kijutnom a nyílt vízig (igaz volt, ahol hasig szakadtam a békalencsés, büdös iszapba). Nagy nehezen visszavánszorogtam az autóhoz és némi elemózsiával feltöltődve Szikoburral lementünk a Rékas alján lévő nagy kanyarhoz. Itt volt minden, ami egy idegörlő zagyvai horgászathoz kell: helyenként dobható tiszta vízű foltok, rengeteg jász, járőr balinok. A jászok bármit megnéztek, ami toccsant, de megenni semmit nem voltak hajlandók. Egészen pontosan egy-két-három dobásig érdeklődtek, aztán szépen eloldalogtak (érdekes, Szikobur szerint a 158. dobásra is volt kapása). Ha csörtetve értem partot, ha megláttak akkor ez az aktivitás is elmaradt. A szokásos legyek: Lee bogár, Mada légy, vagy pötty (egy zsenília fej, egy kis nyuszi farok) nem adtak halat. A legtöbb aktivitást kicsi, sötét nimfákkal, szúnyoglárvákkal sikerült elérnem. 4-5 olyan eset volt, amikor bepottyant a nimfa, a kiúszó jász elé sodródott, a hal kinyitja a száját és leveszi, én meg ütök egy orbitális lukat. A mai napig nem értem a jelenséget. A sok kínlódás végén még egy szintén huszon centis halat sikerült szákbaterelni. Nem gondoltam volna, hogy ez két hal bármire elég lesz… Összefoglalva, idén megint távolabb kerültem attól, hogy értsem a zagyvai halakat, de azért jövőre megint megyek, hátha egyszer… 🙂